A halakat utánzó mélytengeri kutatójárművet fejleszt az amerikai Texas A&M#<#; a tengeralattjáró az elképzelések szerint "fémizmok" segítségével, hullámzó mozgással haladna előre.
A haditengerészet számára tervezett szerkezet felépítése bizonyos tekintetben a gerinces állatok anatómiáját utánozza. A törzsét adó, egymás mentén elcsúszó szelvényeket egy központi tengelyre, “csigolyákból” álló “gerincoszlopra” erősítik. A csigolyákat speciális, úgynevezett intelligens fémből készült huzalok kötik össze; e fémszalagok alkotják a tengeralattjáró izmait, amelyek néhány fokos hőmérsékletemelkedésre megnyúlnak és megfeszítik az egész hajótestet. Ekkor a jármű a tengely hossza miatt elgörbül, ám amint a fémlemezek lehűlnek, a huzalok összehúzódnak, és a test elernyed, ezek az egymást követő mozgások pedig végül előre- hajtják a járművet.
A drótok hosszát a mérnökök úgy változtatják, hogy villamos áramot vezetnek át rajtuk: az erre érzékeny fém a rajta áthaladó feszültség függvényében melegszik fel, illetve hűl le. A fejlesztők biztosak abban, hogy ez a tengeralattjáró jóval csöndesebb, mint a hagyományos hajócsavarral meghajtottak, mert igaz ugyan, hogy a fémfelületek egymással érintkezve csikorgó hangot adnak ki, ám ez meg sem közelíti egy nagy teljesítményű motor zúgását. Ez a tulajdonság jól jöhet, ha az eszközt katonai célokra vetik be. A tengeralattjáró prototípusa várhatóan három év múlva készül el, egyelőre legénység nélküli kivitelben; egy méter széles és mintegy öt méter hosszú lesz, és elsősorban víz alatti felderítésre használják majd.
