Lélegzetvételnyi időhöz jutott a Dunaferr-csoport, így a nyár elején kinevezett elnök-vezérigazgató augusztus első hetében szabadságra is mehetett, s kedvenc hobbijának, a vitorlázásnak is hódolhatott. Hónig Péter azzal nyert időt, hogy július végén sikerült megállapodnia az acélipari cégcsoportnak összesen mintegy 70 milliárd forintot hitelező bankokkal arról, hogy októberig “nem tesznek a vasmű számára kedvezőtlen lépéseket”. Ekkorra készül el ugyanis a magyar vállalatóriás új stratégiai terve. A pénzintézetek türelme persze elsősorban a kohászati cég mögött álló állami tulajdonosnak szól, amely ezzel tulajdonosi oldalról biztosítva a bankokat a vasmű hosszú távú működésének finanszírozásáról.
Fémtan a gyakorlatbanA vaskohászat még mindig jelentős iparág, évente jó 2 millió tonna, mintegy 300 milliárd forint termelési értéket képviselő acélt gyártanak Magyarországon. A vasipari termékek döntő része a Dunaferr Rt. hengerművében készült úgynevezett lapos termék, ám a hengermű technológiaváltási kényszer előtt áll. A Bay Zoltán Anyagtudományi és Technológiai Intézet (Bayati) az utóbbi években azt vizsgálta, milyen hatása lehet ennek az esetlegesen tervezett technológiaváltásnak a hazai feldolgozóiparra. A tanulmány célja az volt, hogy megvizsgálják, hogyan befolyásolhatja a Dunaferr működését az úgynevezett acél széles-szalag gyártástechnológiájában külföldön az elmúlt évtizedben bekövetkezett váltás.
Nemcsak az acélipari szakmában, hanem általában minden gyártási folyamatban világszerte előtérbe kerültek az úgynevezett “végső alak közeli” technológiák – ez azt jelenti, hogy már a gyártás kezdeti szakaszában, egy lépésben próbálják előállítani a végterméket. A kohászatban az ilyen technológiák bevezetése forradalminak nevezhető: ezzel ugyanis a korábban 20 centiméter vastag bugák helyett 5-7 centiméteres vastagságúakat önthetnek; így nincs szükség későbbi hengerlésre, és a gyártás is felgyorsul; ez az oka annak, hogy a régi módszerrel általában 30-40 százalékkal drágábban állíthatók elő a termékek
A kutatómunka egy másik vetületében az intézet munkatársai az új technológiával készült termékeknek az egyes nagy gyártó országok belső piacára gyakorolt hatását vizsgálták. Az Egyesült Államokban, Mexikóban, Thaiföldön, Tajvanon és számos egyéb országban alkalmazzák már a vékony lemezek gyártására vonatkozó technológiát; a világ acéltermelése évente mintegy 700 millió tonna, és ebből 50 milliót már az új módszerrel állítanak elő. A vizsgálatból az derül ki, hogy a Dunaferr technológiaváltása több száz milliárd forint lenne, mert abban a meglévőtől gyökeresen eltérő gyártási útvonalat kellene kiépíteni. Ez akkor érné meg igazán, ha a már meglevővel párhuzamosan futhatna egy ilyen új mű, akkora belső felhasználási igény azonban nincs az országban, hogy egyszerre egy hagyományos és egy új rendszert is eltarthasson.
Kovács Tibor
VESZTESÉGCSAPOK. A mindössze egy-két hét alatt létrejött megállapodásra ugyanakkor nagy szüksége is volt a dunaújvárosi vállalatbirodalomnak. Bár a nem konszolidált adatok szerint 39,6 milliárd forintos saját tőkéjű vasmű rövid- és hosszúlejáratú adósságállománya – a csoport egészét tekintve – mintegy 70 milliárd forint, ennél is súlyosabban nehezedik a vállalatra az állandó működési veszteség. Az amerikai-európai acélkereskedelmi vita (Figyelő, 2002/11. szám) miatti bizonytalanságok nyomán csak májusban 2 milliárd forinttal nőtt a csoport vesztesége. Ezzel a már az első négy hónapban keletkezett mintegy 8 milliárd forintos negatívumot sikerült megfejelni. Júniusban azonban “javult” némileg a helyzet, hiszen “csupán” 1,2 milliárd forint volt a csoport működési vesztesége. Az első féléves deficit meghaladja 10 milliárd forintot, holott a Dunaferr Dunai Vasmű Rt. 2001-ben kimutatott 8,43 milliárd forintos vesztesége is megdöbbentő adat volt.
Mint Hónig Péter, a Dunaferr Dunai Vasmű Rt. elnök-vezérigazgatója a Figyelőnek elmondta, a veszteség hónapról hónapra csökken, s ha a folyamatok továbbra is kedvezően alakulnak, tartható az a kinevezése után tett ígérete, miszerint decemberre – havi szinten – már sikerül nullszaldóssá tenni a csoportot.
Az eddigi pozitív folyamatok egyfelől az acélpiaci viták lecsendesedésének, s az emelkedésnek induló világpiaci acéláraknak, nagyobb részt azonban inkább a hazai folyamatoknak köszönhetők. Igazi könynyebbséget jelentett, hogy a második félévben 4-10 százalékkal emelhette árait a Dunaferr, s ezzel párhuzamosan a belföldi kereslet is erősödött. Ezek a kedvező folyamatok persze nem a véletlennek, hanem annak köszönhetőek, hogy a Gazdasági Minisztérium ezúttal viszonylag gyorsan reagált a piaci szereplők igényeire. Május közepére ugyanis megszületett az a rendelet, amelyben – elsősorban adminisztratív eszközökkel – piacvédelmi intézkedéseket vezettek be.
TISZTA LAPPAL. Ez az intézkedéscsomag azonban önmagában nem oldja meg a hatalmas állami vállalatok legtöbb gondját magán viselő Dunaferr helyzetét. Az új vezérigazgató ezért alapvető változtatásokat tervez a cég életében. Hónig Péter ezek között elsőként említi a cégcsoport szerkezetének egyszerűsítését. Jelenleg ugyanis majd’ 80 (!) kisebb-nagyobb társaság tartozik a Dunaferr- csoportba. (Ezzel a nem konszolidált és a konszolidált árbevétel között tavaly mintegy 200 milliárd forintos különbség adódott, amelynek tetemes finanszírozási vonzata is volt.)
A másik fontos változás a kereskedelempolitika területén várható – magyarázza Hónig Péter. Az árkalkulációk ugyanis jelenleg nem kellően átláthatók, amit tovább bonyolítanak az előbb említett kaotikus elszámolási viszonyok a hatalmas cégcsoporton belül. E területen – és más oldalról is – a költséghatékonyság javítása kiemelten fontos. Már csak azért is, mert az elmúlt egy-másfél évben a dunaújvárosi menedzsmentnek elsősorban a politikai jellegű csatározásokra, pozíciójának megőrzésére kellett koncentrálnia, nem pedig a társaság gazdálkodásának rendbetételére. Egyes vélemények szerint a 2001-es és a 2002 első hónapjaiban képződött, összességében 16 milliárd forintot meghaladó veszteségből is legalább 3-4 milliárd forintot el lehetett volna kerülni, ha az ésszerűsítési intézkedéseket idejében megtették volna.
Akárhogy is, az enyhülő piaci krízis most néhány hónapnyi időt ad a cégcsoport új vezetésének arra, hogy olyan vállalattá formálja a Dunaferrt, amely vonzó célpont lehet egy stratégiai befektető szemében. Ismerve az állami, vagy a volt állami nagyvállalatok háza táján uralkodó viszonyokat, a Dunaferr rendbetételéhez nem csupán súlyos milliárdokra, de jó néhány évre is szükség lesz. Így az elodázhatatlan – korábbi becslések szerint 210-250 milliárd forintba kerülő – fejlesztések megvalósulására is várni kell (lásd külön írásunkat). Hónig Péter szerint ugyanis a komoly technológiai fejlesztéseket mindenképpen piaci alapon kell megvalósítani, amely feltehetően a vasmű leendő magántulajdonosára vár majd.
