Ismét “feketepontot” kapott Magyarország az Európai Uniótól (EU), a három éve vajúdó hazai Sapard-program után ezúttal az agrár-intézményrendszer késedelmes kiépítése miatt. A brüsszeli szakértőknek szemet szúrt, hogy a tagjelöltek között nálunk halad a leglassabban – valójában el sem kezdődött – az integrált irányítási informatikai ellenőrző rendszer (IIER) kiépítése. Többéves a késés, pedig december végéig a féléves próbaüzemet is be kellene fejezni ahhoz, hogy az egyéves akkreditálási eljárás után 2004-re startra készen álljon a rendszer. Szanyi Tibor, a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium (FVM) politikai államtitkára elmondta: a magyar kormány önként vállalta, hogy július 15-ig elküldi Brüsszelbe az IIER-koncepciót.
Az informatikai rendszer feladataiAz IIER-nek egy-egy termelőről akár több száz adatot kell tartalmaznia. Így például:
• Napi pontossággal nyomon kell követnie, hány és milyen fajtájú támogatott állatból áll az állománya
• Ki kell mutatnia, hogy az állatokra mikor, milyen jogcímen, mekkora támogatást vett már igénybe
• Nyilván kell tartania a termőterületét
• A parcellaregiszter bevezetésével naprakészen ismernie kell, melyik területen mit termeszt, milyen növényekre vette igénybe a területalapú támogatást
• Lehetővé kell tennie, hogy ellenőrizhessék a folyósított összegek rendeltetésszerű használatát: azt, hogy a gazda valóban azt a növényt termeszti, amire a támogatást megkapta, vagy éppen mást
AZ IDŐ PÉNZ. Ha a kért határidőre nem épül ki a rendszer, a belépést követően a magyar gazdáknak akár évi több százmilliárd forintnyi uniós agrártámogatásról kellene lemondaniuk. Bár a tisztviselők szerint a többéves lemaradásért a Torgyán-Szabadi páros vezette agrártárca a ludas, úgy tűnik, a Medyessy-kabinet agrárvezetése is kénytelen lesz némi késést elkönyvelni. A kormány ugyanis csak a július 26-i ülésen tárgyalja az IIER koncepcióját. Így a 15-i határidőre csupán egy rövid “dolgozatot” adott be a magyar fél a rendszerépítési elképzelésről, az igazi anyaggal csak a hónap végén rukkol elő.
Eredetileg egy 2002. január végén született kormányhatározat írta elő, hogy az agrártárca és a Miniszterelnöki Hivatal (MeH) március végéig készítsen közös előterjesztést a rendszerépítéssel kapcsolatos feladatokról. (A MeH-hez kapcsolódó, kifejezettem az IIER megtervezésére létrehozott Inforrás Kht. tapasztalatai segíthették volna az előkészítő munkát, a társaság “komolyságát” azonban jellemzi, hogy vezetője a kht. alapításának idején újsághirdetésben népszerűsítette nőgyógyászati praxisát.) A márciusi határidőt ugyan túllépve, de végül még az előző agrártárca önálló tervet készített, amely 18-19 milliárd forintra taksálta a hardver- és szoftverfejlesztéssel, betanítással együtt az IIER hazai kiépítését. A tárca felkérésére a gödöllői Szent István Egyetem műhelyében is írtak egy csaknem 150 oldalas tanulmányt, amely 10-12 milliárd forintos rendszerépítéssel számol. A kormányváltás után került előtérbe egy harmadik változat, amely a már EU-tag országok tapasztalataira, közülük is elsősorban az ausztriai gyakorlatra alapoz. Mészáros Gyula, a tárca közigazgatási államtitkára Ausztriában tanulmányozta az ottani rendszert, amelyet beszámolójában úgy értékelt, hogy a hazai sajátosságokhoz igazítva, az itteni tapasztalatokkal kiegészítve alapja lehet a magyar modellnek. Azt azonban még nem tudni, hogy az osztrák fél mennyit kérne a szoftvercsomag átadásáért.
Külső szakértők a 18-19 milliárdos költséget tartják reálisnak annak alapján, hogy eddig már mintegy 90 millió forintot kifizettek a korábban megrendelt tanulmányokra. Szanyi Tibor szerint viszont túlzóak a számok, a reális végösszeg 10 milliárd forint alatt lehet.
A rendszerépítést már elkezdték, közvetlenül a közigazgatási államtitkár alá rendelve egy 5 fős bizottság foglalkozik az előkészítéssel. Minthogy azonban kormányszintű programról van szó, irányításával információnk szerint a hónap végi kormányülés bíz majd meg valakit. Bárki lesz is a kiválasztott, az IIER bevezetése nem ígérkezik hálás feladatnak; gondoljunk csak arra, hogy a sokkal kisebb erőpróbának számító Sapard hivatalt három év alatt sem sikerült felállítani. Igaz, ez utóbbi probléma talán hamarosan megoldódik: Dékány András, az agrártárca kommunikációs főnöke szerint a hazai jóváhagyás után az unió rendkívüli, gyors akkreditálást vállalt, így a sikeres Sapard-pályázatokra várhatóan még az idén megkezdődhetnek a pénzkifizetések.
Az IIER meglehetősen nagy és bonyolult rendszer, amelynek egy-egy termelőről számos adatot kell tartalmaznia (lásd külön). Nehezíti majd a rendszerépítők dolgát, hogy az ingatlan-nyilvántartásoknak a földhivataloktól a bíróságok kezébe kell vándorolniuk. A rendszer összetettsége, az adatbevitelre, a változtatásra jogosultak nagy száma alapján a sok milliárd forintos szoftver- és hardverfejlesztésre szóló – a kormánydöntést követően azonnal kiírandó – közbeszerzési pályázatokon várhatóan az informatikai multik remélhetnek győzelmet. Egy magát megnevezni nem kívánó szakember szerint az IIER kiépítése olyan nagy falat, amire a hazai informatika történetében még nem volt példa. Ebből eredően pedig sem ehhez szükséges szakértelemmel, sem pedig kellő referenciákkal nem rendelkeznek a hazai szolgáltatók. Mivel agrárprojektekre eddig általában alig jelentkezett igény a kormányzat részéről, arra megoldások sem léteznek. Lévén, hogy az IIER-nek még csak elfogadott koncepciója sincs, a megvalósítás pénzeire pályázók a tények ismerete nélkül képtelenek lesznek pontos árajánlatot és ütemtervet adni, ami nagymértékben megnehezíti majd a projekt megvalósítását. A szakértő mindazonáltal biztos abban, hogy az IIER az EU által kért időpontra elkészül.
Termelők a monitor előtt Bátor Árpád, a Palotavidéke Mezőgazdasági Rt. vezetője szerint a hazai agrárvállalkozók számára elképzelhetetlenül szigorú EU pályázati rend és jelentési kötelezettség bevezetése nagy vízválasztó lesz. A mai uniós farmerek munkaidejének akár a felét is kiteheti a kötelező adminisztráció, pedig ezt ott saját számítógépükön intézik. Bátor Árpád úgy véli, az adóhivatal által elvártnál sokkal bonyolultabb és szigorúbb adatszolgáltatási kötelezettség csak a korszerű hazai nagygazdaságoknak nem okoz majd gondot. A magyar agrárvállalkozások zöme azonban rosszul van ellátva számítógéppel. Így például az alföldi tanyavilágban, ahol nem ritkán még vezetékes áram sincs, teljesíthetetlenül nagy feladat lehet egy bonyolult adatlap kitöltése is. Felértékelődik a falugazdász hálózat szerepe, amely szakembereivel, számítógépes infrastruktúrájával segíthetné a gazdák jelentési kötelezettségeinek teljesítését.
Nagy a tét, mert ha valaki nem tud eleget tenni ennek, akkor nem jut majd hozzá: az uniós támogatáshoz. “A gazdáknak ne legyenek illúzióik – figyelmeztet Bátor -, ha valamelyik adatot nem, vagy tévesen adja meg a termelő, az EU nem fog támogatást fizetni.” Baksa Sándor, nógrádi agrárvállalkozó ugyanakkor egyetért a szigorítással: a nagyobb támogatás fejében hajlandó vállalni a többletterheket a nyilvántartásban. Abban bízik, hogy az alaposabb ellenőrzés kiszűri majd azokat a versenytársakat, akik megszegik a jogszabályokat.
Szanyi Tibor FVM-államtitkár sem titkolja, hogy nem tud majd mindenki megfelelni az elvárásoknak. Az uniós tagországokban is legfeljebb a gazdák fele tudja igénybe venni a támogatásokat. Elsősorban a gazdákon múlik majd, hozzájuthatnak-e a pénzekhez. Ennek csak egyik feltétele, hogy képesek legyen az adatszolgáltatásra, legyen számítógépük, hiszen a többi előírást is teljesíteniük kell. Így például rendelkezniük kell pénzügyi mérleggel, növényvédelmi naplót kell vezetniük, meg kell felelniük a környezetvédelmi előírásoknak, s az is feltétel, hogy a gazdaság mérete alapján beletartozzanak a támogatható körbe.
A sokmilliárdos program természetesen már számos informatikai vállalkozás figyelmét felkeltette, ám agrárinformatikai szakértők szerint a rendszerintegrátorok közül a Unisysnek, KFKI Számítástechnikai Rt.-nek és a Hewlett-Packardnak (HP) van esélye arra, hogy az IIER-ben fővállalkozóként részt vegyen; a projekt hardverszállítója a HP vagy az IBM lehet, a szoftvergyártók pedig a Microsoft partnerei – a Fujitsu Services vagy a T-Systems – közül kerülhetnek majd ki, természetesen alvállalkozók hadával kiegészítve.
BEINDUL A LOBBI. Kőrösi László, a Unisys Magyarország Kft. tanácsadója lapunknak elmondta: cége bízik abban, hogy részt vehet az IIER megvalósításában. A Unisys egyaránt rendelkezik kormányzati és agrárinformatikai referenciákkal, ők építették ki a Kormányzati Ellenőrzési Hivatal egyik informatikai rendszerét, és a szarvasmarha-nyilvántartási rendszert is ők szállították. Ez utóbbi segítségével minden egyed életútja nyomon követhető, a tenyészettől, amelyben született, egészen a hentesüzlet pultjáig. Az állatok származása, esetleges betegségeik ismerete nélkül ugyanis az EU-ban eladhatatlan a hús. Az IIER-ben hasonló nyilvántartó rendszerek tucatjaira lesz szükség, a sertéstől a juhon át a lóig, de a növényekre vonatkozóan is adatbázisokat kell majd létrehozni. “Erősítjük a szakmai hátterünket, s komolyan lobbizunk is” – foglalja össze Kőrösi László, miként készülnek a várható pályázatokra.
Szanyi Tibor sok hazai cég közreműködését várja a projekthez, olyan vállalkozásokét, amelyek korábban más pályázatokon már meglepően jó ajánlatokat tettek. Az államtitkár szerint ugyanis az IIER számítógépes programja a látszat ellenére nem bonyolult. A pályázaton pedig a számos feltétel között az a legfontosabb, hogy az eltervezett rendszer hihetően működőképes, megbízható legyen.
Persze nemcsak az informatikusok számára jelent majd nagy erőpróbát az IIER bevezetése és az uniós támogatási rendszer, hanem a magyar gazdák számára is (lásd külön). Egyesek úgy vélekednek: az agrárbomba az uniós csatlakozás pillanatában, azaz várhatóan 2004. január elsején működésbe léphet. A 960 ezer egyéni és 8200 társas agrárvállalkozásból hazai számítások szerint 500-700 ezer szembesülhet majd azzal, hogy ezután uniós forrásból egy fillér szubvencióra sem számíthat, s megélhetését, jövőjét jobb, ha nem a mezőgazdaságban keresi.
