A magyar felsőoktatási intézmények – köztük a Közgáz – a szűkös fejlesztési forrásokkal birkózva új utakat keresnek, új működési modelleket fejlesztenek. #<#A finanszírozás feladványa a nyugati egyetemek előtt sem ismeretlen, és léteznek is ígéretes modellek. A Warwick University (Coventry, Anglia) az 1950-es évek végén, az angol felsőoktatási reform hullámában alapított hét angol egyetem egyike, érdekes iskolapéldája az üzleti szféra és a felsőoktatási intézmények szoros, kérdőjeleket tartalmazó és vitákat gerjesztő viszonyának.
Az egyetem korai szakaszában (1961-től 1970-ig) a tudományos kiválóság és szabadság jelszava alatt gyors ütemben komoly kutatóbázis épült ki. Általában olyan fiatal és ambiciózus kutatók és szakemberek gyűltek ide, akiknek ötleteik, újításaik, módszereik máshol beleütköztek a hagyomány falaiba, itt viszont szabadon dolgozhattak és alakíthatták a kutatási irányokat. Mindemellett az egyetem vezetése tradicionálisan szoros kapcsolatban állt a helyi vállalatokkal, és fontosnak tartotta az egyetem ipari központú kutatásainak fejlesztését, így a stratégiai kapcsolat szorosabbra fűzését. 1969-ben súlyos társadalmi támadás érte az egyetemet: baloldali diákok, elfoglalva több épületet, iratokat megsemmisítve tiltakoztak a “Business University” ellen, azzal vádolva az intézményt, hogy tudományos függetlenségét feladva, eladta magát a “kapitalizmus ördögének”. A jobboldalról gyorsan jött a válasz: az egyetemet elkönyvelték mint nyugtalan, megbízhatatlan baloldali gyülekezetet. A konzervatív kormány 1980-as évek elején drasztikusan – 20-30 százalékkal – megvágta a felsőoktatási intézmények állami támogatását. A Warwick stratégiai döntése alapján a bevételek pótlására nem a rövid távú és esetleges “kalapozást” választotta, hanem megpróbálta a kiesett forrásokat “megkeresni”, tudatosan hangsúlyt helyezve potenciális “termékei” azonosítására, fejlesztésére és értékesítésére.
MINTAPÉLDA. Ezen törekvés egyik gyermeke az 1980-ban alapított Warwick Manufacturing Group, amely műszaki kutatás és fejlesztés területén olyan jelentős intézménnyé nőtte ki magát, hogy ma több mint 300 angol és nemzetközi vállalattal tart fenn kapcsolatot, emellett pedig Európa legnagyobb ipari kutatás-fejlesztési posztgraduális központja.
Ugyancsak fontos résszé nőtte ki magát a gazdasági oktatás, amelyben a képzések nagyon széles skáláját nyújtják, miközben elismert és kiterjedt a kutatási tevékenység is. Sok a külföldi hallgató, akik egyrészről jelentős bevételt hoznak, másrészt elviszik az egyetem jó hírnevét. Az egyetem bátorít mindenféle vállalkozást a campus területén: a könyvesbolttól a fodrászüzletekig minden kiszolgáló létesítmény jelen van, természetesen hozzájárulva az intézmény bevételeihez.
Összességében a Warwick úgy vált nemzetközileg is egyedülálló, mintaértékű vállalkozó és innovatív egyetemmé, hogy tudományos hírneve szakmailag is a legnagyobb angol univerzitások közé emeli.
SZOROSABB KÖTŐDÉS. A magyar egyetemek számára példaértékű lehet ez a modell. Annál is inkább, mert ha egy folyamat feltartóztathatatlan, akkor bölcsebb az élére állni, mint ágálni ellene. A Közgáz új vezetése olyan stratégiát fogalmazott meg, amely szorosabbra kívánja fűzni a szálakat az üzleti szférával, de nem (csak) egyoldalú támogatások, adományok befogadására törekedve, hanem kölcsönösen előnyös együttműködési keretek kialakítására irányuló erőfeszítések révén.
Miközben a cégek társadalmi felelősségvállalására apellál, az egyetem vezetése vállalja a saját felelősségét is: tudja, hogy ki kell alakítania az oktatási szférán belüli elosztás (újraelosztás) esélyegyenlőtlenségen alapuló modelljét. Kimunkálásra vár továbbá az a vegyes egyetemi gazdálkodási modell is, amely egyszerre képes kezelni a tudományos és közalkalmazotti létből fakadó, illetve az üzleti szféra hatékony és minőségi kiszolgálásának igényéből adódó követelményeket. Végezetül, de nem utolsósorban, az egyetem legnagyobb felelőssége, hogy a képződő alapokat – minden egyéb csábítás ellenére – valóban független kutatásokra fordítsa, betöltve ezzel alapvető társadalmi küldetését.
Természetesen az állam sem bújhat el saját felelőssége elől: törvényalkotásával és szabályozási gyakorlatával elő kell segítenie azt, hogy az egyetemek kialakíthassák a fenti vegyes gazdálkodási modellt, egyszersmind olyan törvényi garanciákat kell beiktatnia, amelyek intézményes korlátokat teremtenek a túlzott “kommercializálódással” szemben.
