Rengeteg energiát

fektettek abba az Európai Unió tagállamai, hogy rábeszéljék az elnökválasztási kampány kellős közepén lévő Franciaország vezetőit az energiapiac gyorsított ütemű liberalizálására.#<# Az erőfeszítést végül csak részsiker koronázta, hiszen a lovagiasság szabályai szerint a Chirac-Jospin kettőst kárpótolni kellett valamivel. A fanyalgó francia főemberek fájdalomdíja az lesz, hogy a háztartások egy darabig még nem választhatják meg szabadon a gáz- és áramszolgáltatót mindenhol az unióban. Nem úgy az üzleti - az ipari és az egyéni vállalkozónak számító - fogyasztók, akik 2004-ben már a szabad verseny öszszes előnyét élvezhetik. Párizs egy évvel ezelőtt Berlinnel összefogva még útját állta az energiapiaci liberalizáció felgyorsításának. Egy év alatt azonban nagyot fordult a világ. A németek is dezertáltak, ráadásul a húzódó energiaügy már-már az egész lisszaboni akcióterv hitelét kockára tette. (Az unió tagállamai két évvel ezelőtt a portugál fővárosban elhatározták, hogy tíz év alatt a világ legversenyképesebb gazdaságává teszik az EU-t. Az ambiciózus cél elérésében nagy szerepet szánnak a piaci versenyfeltételek megteremtésének.) A közüzemi szolgáltatásokat jobbára állami feladatnak tekintő Párizs azonban az erőltetett liberalizációban inkább veszélyt lát, semmint valamiféle csodaszert. Lionel Jospin francia kormányfőnek mondhatnak akármit, nem hisz abban, hogy a piacnyitás automatikusan csökkentené az elektromos áram és a gáz árát, miként azt fennhangon hirdetik Brüsszeltől Londonig. Jospin szerint éppen az ellenkezője igaz: a szabad verseny bevezetése óta Nagy-Britanniában és Svédországban is nőtt a háztartások villanyszámlája. A kormányfő másik félelme: a piaci viszonyok féktelen elszabadulásának az lesz a következménye, hogy sok kis eldugott francia faluba nem jut el az áram és a hátrányos helyzetű társadalmi rétegek is rosszul járnak. Sokan azonban csak legyintenek a franciák akadékoskodására, aminek úgymond egyetlen célja van, hogy megóvja a versenytől a monopolhelyzetben lévő nagy belföldi energiaszolgáltatókat. Mivel több EU-tagországban már jócskán előrehaladott állapotban van az energialiberalizáció, az a furcsa helyzet állt elő, hogy az odahaza a széltől is óvott Electricité de France (EdF) külföldön meglehetősen agresszív terjeszkedési politikát folytat. Emiatt a francia kormányra erkölcsi nyomás is nehezedik, hogy beengedje a saját piacára más tagországok gáz- és áramszolgáltatóit. Akárhogyan is, Barcelonában újabb sikert könyvelhettek el a piacnyitás hívei. A karaván – ha időnként nagy vargabetűkkel is – de azért csak halad. És viszi magával a franciákat is.