Melyik a kedvenc horvátországi pihenőhelye?
– Dubrovnik, a szülővárosom. Imádok a szigetek között vitorlázni, szerencsére arrafelé mindig ideálisak a szélviszonyok. Fantasztikus hely, a turisták is odavannak érte.
– Olyan országban, ahol a nemzeti össztermék jelentős része a turizmusból származik, nagy felelősség lehet a szakterület miniszterének lenni.
– Tavaly hivatalosan körülbelül 4 milliárd dollár, tehát a GDP 17 százaléka származott közvetlenül a turizmusból, de a külföldi látogatók által közvetetten generált bevételek hatása nyilván még ennél is nagyobb. Ráadásul rengeteg horvát él a turizmusból, ami sokat számít, hiszen az ország egyébként súlyos munkanélküliségtől szenved. Sajnos a háború nem tett jót az idegenforgalomnak, nemcsak a nyilvánvaló okok miatt – ki szeretne olyan országban pihenni, ahol egyébként lőnek -, hanem azért is, mert csökkent a férőhelyek száma: egyes komplexumok megsemmisültek, másokban menekültek élnek. A háború óta a tavalyi még csak a második igazi szezon volt, még nem tudtunk minden lehetőséget kiaknázni.
– Ön már mind a két szezont felelős miniszterként szolgálta végig. Mire a legbüszkébb?
– Talán arra, hogy a jelentős idegenforgalom mellett a környezet védelmére is sikerült odafigyelnünk. A turisztikai kérdésekben komoly szaktekintélynek számító német autóklub, az ADAC szerint a mi tengerpartunk a legtisztább a Földközi-tenger térségében. Az idén már sorozatban harmadszor ítéltek így. Büszke vagyok azokra a programokra is, amelyek a turizmus fejlesztését szolgálják, különösen a “Százéves tetők alatt” projekt áll közel a szívemhez. A szigeteken rengeteg gyönyörű, öreg kőház áll, amelyek közül sok lerobbant, rossz állapotú, lakatlan. Igyekszünk kedvező feltételeket teremteni ahhoz, hogy vállalkozók a kezükbe vegyék, és felújítva, igazi, kellemes villaként hasznosítsák ezeket a turizmusban. Ellentétben más országokkal, például Spanyolországgal, nem annyira új komplexumokat szeretnénk létrehozni, inkább a meglevő értékeink modernizálása a cél.
– A magyar turisták számára a tengerpartot autóúton lehet a legjobban megközelíteni, de sokan közülük panaszkodnak az útviszonyokra. Milyen javulásra számíthatunk?
– A Zágráb-Rijeka autópályát 2004-ben adjuk át, és már épül a Zágráb-Split sztráda is. Három éven belül ezen lehet majd a leggyorsabban eljutni Dalmáciába. Ez az autópálya egyébként további három év múlva már egészen Dubrovnikig fog vezetni. Gondolunk a szigetekre is: azokat a szárazfölddel új szárnyashajó-járatok és nagysebességű motorcsónakok fogják összekötni. Külföldi befektetők már érdeklődnek is a lehetőségek iránt.
– Hogyan halad a horvát turisztikai szektor privatizációja?
– Néhány szállodavállalatot már magánosítottunk, de még körülbelül 250 hotel az állam kezében van. Nagy a felelősség, mert a privatizációnak egyfelől gyorsan meg kellene történnie, másfelől viszont igenis számít, ki lesz az új tulajdonos. Szakmai befektetőket, komoly márkanevekkel működő, hosszú távra tervező nemzetközi ügynökségeket várunk – a spekulánsok jobb, ha elkerülnek minket.
– Horvátországról valahogy mindig a tengerpart jut a turisták eszébe. Mit kínál még az ország?
– A turisták kezdik felfedezni az ország belsejét is. A folyóink alkalmasak a vízi sportokra, akár a mostanában divatos extrém sportokra is, például sokan járnak át Magyarországról is raftingolni. De sziklamászásra, vagy csak egyszerűen túrázásra is vannak ideális helyeink. Újabban a falusi turizmust támogatjuk: kedvező hitelekkel és egyéb kedvezményekkel segítjük azokat, akik legalább háromcsillagos minősítésű, tehát mondjuk légkondicionált, saját úszómedencével is rendelkező turisztikai bázist akarnak létrehozni az ország belsejében.
