“A pénznek tisztelettel adóznak.Pénzzel – istennél többet érsz. Hogy sírban se pihenjen ellenséged, rójad Sírkövére: itt nyugszik a pénz.”
Bertold Brecht: A pénzről
(Hajnal Gábor fordítása)
Ki hinné, hogy a pénznek filozófiája is van? Valójában azonban nincs ilyen, ámbár az elmélettörténet számos jelentős gondolkodója fejtette ki magvas gondolatait a pénzről. Ez nem meglepő, hiszen mióta világ a világ, az alattvalók és uralkodók, polgárok és kormányférfiak jól tudták: a pénz segít hozzá a földi javakhoz és az ezerarcú élvezetekhez, na meg a dicsőséghez és a hatalomhoz. Igaz ugyan, hogy jó kétezer év alatt a tudomány és technika óriásit fejlődött, ám az emberi természet némely nem egészen szívderítő alapvonása alig változott. Ezért is botorság a mondás: a pénz nem boldogít, mivel a pénz bizony boldogítja mindazokat, akik hisznek benne. És ők vannak elsöprő többségben. Bölcsek kövére ugyan már nincs szükség, az alkimisták felett eljárt az idő, mivelhogy korunkban széles körben ismertek az arany-, illetve a pénzcsinálás csöppet sem misztikus, korszerű módszerei. Mindazonáltal tanulságos szorgosan forgatnunk A pénz filozófiája című szöveggyűjteményt, amely megismertet az ókori és újkori bölcsek pénzről és vagyonról szóló, mélyenszántó és korántsem idejétmúlt nézeteivel. Ezekből a kötetekből – amelyek szerkesztéséért Bodai Zsuzsát illeti elismerés – adunk közre egy csokorra való ízelítőt, mindannyiunk hasznára.
Végezetül idézzük a témához kapcsolódó és valamelyest időszerű két magyar szólásmondásunkat: “Pénz beszél, kutya ugat”; “A pénznek nincs szaga”.
Hát ennyit újévre.
• “…a vagyonszerzést az értékelés rendjében az utolsó helyre kell tenni; minthogy összesen három dolog az, amire az emberek törekvése irányul, a harmadik és utolsó helyen áll a vagyonszerzésre irányuló (…) törekvés, a test gondozása a középső helyen, első helyen pedig a léleké.”
Platón (i. e. 427-347.), görög filozófus
• “…minden gazdagodásnak szükségszerűen van határa: ám a tapasztatokból látjuk, hogy (…) mindenki, aki pénzzel foglalkozik, határtalanul iparkodik azt gyarapítani.”
Arisztotelész (i. e. 384-322.), görög filozófus
• “Aki siet a gazdagodással, nem marad ártatlan. (…) A bölcsek véleményénél erősebb a tömeg őrülete, olyannyira, hogy nincs forróbb óhaj, mint a pénz, s mindenki meg van győződve, hogy a pénztől függ minden, amit csak kíván az ember.”
Francesco Petrarca (1304-1374.), olasz költő
• “Szilárd meggyőződésem, hogy a vagyont méltányos és igazságos rendben szétosztani, vagy akár boldogan élni a földi javakkal csak a magánvagyon eltörlésével lehet. Amíg ez megmarad, az emberek legnagyobb éspedig legkiválóbb része hátán fogja hordani a szükség és az anyagi gondok batyuját.”
Morus Tamás (1478-1535.), angol humanista író, politikus
• “Mindenki csak azzal törődik, hogy sok pénzt kaparjon és harácsoljon össze, s a kenyeret és a testnek szükségéhez tartozó más dolgokat korántsem becsülik a kapzsik annyira, mint a pénzt, bár a pénzt meg nem zabálhatják. Mégis, minden a pénzért esik meg a világban, akárha test és lélek múlnának rajta. Istent és felebarátjukat kevésbé veszik a kapzsik, csak Mammont szolgálják.”
Luther Márton (1483-1546.), teológus, filozófus
• “Mert annyi bizonyos, több ember veszett oda nagy vagyona miatt, mint amennyi megmenekült. Ne dölyfös gazdagságot keress, hanem olyat, melyhez tisztességgel juthatsz. (…) A meggazdagodás módja sokféle, s a legtöbbje becstelen. (…) Ne igen higygyünk azoknak, akik színleg megvetik a gazdagságot (…) nincs rosszabb az effélénél, ha mégis hozzájut. Ne verd a garast a fogadhoz: a vagyonnak szárnya van, s néha elrepül magától, máskor pedig szárnyra kell engedni, hogy többedmagával térjen vissza.”
Francis Bacon (1561-1626.). angol filozófus, politikus
• “A világon minden gazdagságot nem arannyal vagy ezüsttel, hanem elsősorban munkával szereztek meg; értéke annak számára, aki megszerezte és más javakért el akarja cserélni, pontosan annyi, mint az a munkamennyiség, amit érte kaphat.”
Adam Smith (1723-1790.), skót morálfilozófus, közgazdász
• “A pénz a legfőbb jó, tehát a birtoklása jó. (…) Amekkora a pénz ereje, akkora az én erőm. A pénz tulajdonságai magamnak – a birtokosának – tulajdonságai és lényegi erői. (…) Rút vagyok, de megvásárolhatom a legszebb asszonyt. Tehát nem vagyok rút, mert a rútság hatása, elriasztó ereje a pénz révén megsemmisül. (…) Amire én mint ember nem vagyok képes, (…) arra képes vagyok a pénz révén. (…) Aki megveheti a bátorságot, az bátor, még ha gyáva is. (…) A pénz a látható isten (…) az ember és a népek általános, közös rimája…”
Karl Marx (1818-1883.), német filozófus, közgazdász
• “A pénz sokkal közelebb hozta és csábítóbbá tette az egyén vágyainak teljes kielégülését. Lehetőséget ad arra, hogy egy csapásra megvehessünk bármit, ami kívánatosnak tűnik. (…) Így a pénz lesz (…) az abszolút cél, amelynek elérésére bármikor törekedhetünk. (…) Ez a mai embert folyamatosan cselekvésre sarkallja. (…) Ez az oka a modern élet nyugtalanságának, izgatottságának és könyörtelenségének, amelynek gépezetét a pénz, mint egy kiszerelhetetlen fogaskerék, örökmozgóvá teszi.”
Georg Simmel (1858-1918.), német filozófus, szociológus
• “A pénzpiac mindig mintegy a kapitalista rendszer főhadiszállása, ahonnan az egyes alakulatok a parancsokat kapják, és ahol mindig a jövőbeli fejlődés terveinek meghatározásáról vitáznak és döntenek.”
Joseph A Schumpeter (1883-1950.), osztrák közgazdász
