Gazdaság

Az euró bevezetése és a tagjelöltek – Hódít az euróláz

Legkorábban 2006-ban csatlakozhatnak a tagjelöltek - köztük Magyarország - a Gazdasági és Pénzügyi Unióhoz.

Noha az euró január elsejétől hivatalosan “csak” 12 országban vált fizetőeszközzé, világra jöttét követően azonnal hódító útra indult. Az Európai Unióval kereskedelmi és pénzügyi kapcsolatban álló országokban az egységes valutát egyre sűrűbben használják majd fizetőeszközként, a legkülönfélébb piaci műveletek elszámolási egységeként és jegybanki tartalékok értékmérőjeként.

Az euró “vírusa” az unió valamennyi partnere közül a tagjelöltek körében intézi majd a legfrontálisabb “támadást” – vélik az Európai Bizottság szakértői. A szóban forgó államok többsége ugyanis kicsi, nyitott gazdasággal rendelkezik, és az elmúlt években sikeresen irányította át külkereskedelmét az eurózónát alkotó országok felé. És ami legalább ilyen fontos: a jövendőbeli tagok maguk is távolabbi céljuknak tekintik saját pénzük lecserélését az euróra.

Az euró bevezetése és a tagjelöltek – Hódít az euróláz 1ELŐNYBEN A GAZDASÁG. Izgalmas terület, hogy a mai tagjelöltek mikor és hogyan csatlakozhatnak az euróövezethez. A két kérdés közül az utóbbit könnyebb megválaszolni. Az Európai Unió a tagságra való felkészülés időszakában azt tanácsolja a jelölteknek, hogy az eurózóna-tagság követelményei helyett a további gazdasági, strukturális és közigazgatási reformokra összpontosítsanak. Szakértők legalább három okot is felsorolnak arra, hogy a felvétel gazdasági (úgynevezett koppenhágai) kritériumai miért élveznek elsőbbséget az euró bevezetésénél figyelembe vett konvergencia kritériumokkal szemben (lásd külön).

Az euróátállás hatása a tagjelöltekreEXPORTNÖVEKEDÉS.

A közös pénz bevezetése várhatóan jótékony hatással lesz a közép- és kelet-európai országok Európai Unióba irányuló exportjára és ezáltal gazdasági növekedésére, amennyiben persze az EMU kedvezően befolyásolja a tagországok növekedési kilátásait.

KÖNNYEBB HOZZÁFÉRÉS A PIACOKHOZ. Az EU-val kiterjedt kereskedelmet folytató államok az átváltási költségek csökkenésének és az árfolyamkockázatok megszűnésének köszönhetően előreláthatóan az eurózóna piacaihoz is könnyebben hozzáférhetnek majd.

HITELFORRÁS-BŐVÜLÉS. A jól működő és likvid euró-tőkepiacok létrejötte és beindulása új, kiegészítő hitelforrást kínálhat a tagjelöltek számára.

EGYSZERŰSŐDŐ ELSZÁMOLÁSOK. Az átállás enyhítheti a külkereskedelem és a külső adósságállomány eltérő deviza-összetételéből fakadó ellentmondást is. Számos ország esetében a kereskedelmet euróban számolják el, miközben a külső adósságot javarészt dollárban tartják nyilván.

EGYSZERI ÁTÁLLÁSI KÖLTSÉGEK. A bankoknak át kell állítaniuk informatikai rendszereiket.

ÉLEZŐDŐ VERSENY. Az euró bevezetése kiélezheti a versenyt a tagjelöltek banki és pénzügyi piacán.

A tagjelöltek három szakaszban térnek majd át az egységes valutára, miközben fokról fokra elsajátítják a Gazdasági és Pénzügyi Unió (EMU) játékszabályait. A csatlakozást megelőzően a gazdasági reformok mellett többek között a tőkemozgások liberalizálásának útjában lévő akadályok elhárítására és a központi bank függetlenségének biztosítására kell odafigyelniük. A második szakasz a csatlakozással kezdődik, amikor az új tagok formailag átmenti mentességet (derogációt) kapnak majd az egységes valuta bevezetésére. A többéves folyamat utolsó fejezete az eurózónához történő csatlakozás és a közös pénz bevezetése lesz, amelynek a Maastrichti-szerződés szerint “a fenntartható konvergencia magas szintjének” elérése az előfeltétele. Az EMU-tagság már komoly kötelezettségekkel jár. Az újonnan belépő országoknak árfolyam- és gazdaságpolitikájukat már szorosan egyeztetniük kell majd uniós partnereikkel, s a költségvetési hiányt is a stabilitási és növekedési paktumban meghatározott szint, a GDP 3 százaléka alatt kell tartaniuk.

Az Európai Bizottság szakértői szerint az euróra való áttérés a gazdasági fejlettségtől, a választott monetáris és árfolyam-politikától függően különböző módon mehet végbe a jelenlegi tagjelölt országokban. Az érintett államok a tagságot megelőzően szabadon megválaszthatják árfolyam-politikájukat, de arra azért ügyelniük kell, hogy az összhangban legyen a csatlakozás és a koppenhágai követelmények elérésének céljával. Az európai árfolyamrendszerben, az ERM-2-ben való részvételük az uniós tagságot megelőzően nem reális alternatíva, hiszen a gyakorlatban csak tagállamok kapcsolódhatnak be a mechanizmusba. Igaz, az ERM-2 kormányközi megállapodás és nem a közösségi acquis része, ezért az Európai Bizottság – hangsúlyozottan elméletileg – külső országok felvételét is javasolhatná.

Az EU-felvételt követően az új tagok árfolyam-politikája is a tagállamok közötti egyeztetés része lesz, ami egyebek mellett a túlzott árfolyam-ingadozások megelőzését szolgálja. A csatlakozóknak is rendszeres időközönként el kell készíteniük konvergencia programjaikat, amelyek az árfolyam-politika részletes ismertetését is tartalmazzák.

Koppenhága vagy Maastricht?Az EU-tagsághoz szükséges koppenhágai kritériumok (ide tartozik a demokrácia megteremtése, az emberi jogok tiszteletben tartása és a versenyképes piacgazdaság) ma még elsőbbséget élveznek a pénzügyi konvergencia “maastrichti” szempontjaival (GDP-arányos államháztartási hiány és államadósság, infláció, hosszú távú kamatlábak) szemben. Ennek három fő oka van.

VERSENYKÉPESSÉG.

E nélkül nem képzelhető el a felzárkózás a maastrichti kritériumok tekintetében sem.

REFORMIGÉNY. A két kritériumrendszernek való megfelelés gyakran egymással ellentétes lépéseket kíván. A közös pénz bevezetéséhez és a tagság eléréséhez szükséges feltételek teljesítésének egyidejű megkövetelése leszűkítené a kormányok mozgásterét a nélkülözhetetlen strukturális reformok végrehajtásában. Egyes tagjelöltek például úgy stabilizálták a költségvetésüket, hogy elodázták a bankrendszer átalakítását.

STATISZTIKA. Az Európai Bizottság szerint azért is korai és értelmetlen a konvergencia kritériumok teljesítését számon kérni a tagságra pályázó országokon, mert a statisztikai rendszerük még nem illeszkedik teljesen az unióéhoz. Jó példa erre a költségvetési hiány vagy a hosszú távú kamatlábak számításának módja.

ÖNKÉNTES ALAPON. A mostani bővítési mezőny tagjai – Nagy-Britanniától és Dániától eltérően – nem élhetnek az euróból való kimaradás lehetőségével. A taggá válást követően mégsem lesz kötelező azonnal belépniük az európai árfolyam-mechanizmusba. Az eurózónán kívüli EU-tagok ugyanis a szabályok szerint kezdetben önkéntes alapon dönthetnek az ERM-2-höz történő csatlakozásról. Idővel azonban meg kell tenniük ezt a lépést, hiszen az árfolyamrendszerben való körülbelül kétéves részvétel az egységes valuta bevezetésének egyik előfeltétele. Az ERM-tagság velejárója, hogy a tagországok az euróhoz rögzítik valutájuk árfolyamát, amely ettől kezdve plusz-mínusz 15 százalékos sávban lebeghet.

Brüsszelben elismerik, hogy a tagjelölteknek az euróra való átállás folyamatában kényes gazdasági és politikai szempontokat kell öszszeegyeztetniük, ami viszonylag nagyfokú rugalmasságot kíván az árfolyam-politikától. Az új tagoknak ezért fokozott óvatossággal kell eljárniuk, mielőtt szorosan az euróhoz kötnék az árfolyamukat – hangsúlyozzák bizottsági tisztviselők. Az ERM-tagság nem zár ki bizonyos fokú rugalmasságot, feltéve, hogy a résztvevő valuta középárfolyamát az euróhoz rögzítik. Ilyen alapon nem lesz fenntartható az ERM-2-ben a Lengyelország, Csehország és Szlovénia által alkalmazott teljes és szabad árfolyam-lebegtetés. Lettországnak és Litvániának a dollár, illetve a vegyes valutakosár helyett az euróhoz kell majd kötnie saját valutájának árfolyamát.

Az euró bevezetése és a tagjelöltek – Hódít az euróláz 2ILLESZKEDÉS. Az unió a magyar csúszó leértékelést – még megszüntetése előtt – ugyancsak azon árfolyam-politikák közé sorolta, amelyeknek az európai árfolyam-rendszerhez való csatlakozás fényében meg kell változniuk. Az Észtországban és Bulgáriában működő kötött árfolyam (valutatanács) viszont összeegyeztethető az ERM-2-vel; igaz, a két országnak az egységes valutára való áttérés előtt még egyoldalúan meg kell erősítenie kötelezettségvállalásait. Feltéve, hogy az euróra való áttérés a fent említett ütemezésben megy végbe, bizottsági szakértők szerint nem lesz szükség a konvergencia kritériumok megszigorítására, amelyet az eurózóna központi bankjainak – főleg a Bundesbanknak – a háza táján időről időre szorgalmaznak.

A tagjelöltek többsége – Magyarországot is beleértve – 2006 táján képzeli el az euró bevezetését. Ennek a hipotézisnek az Európai Bizottságban sem mondanak ellent. A Figyelőnek egy brüsszeli forrás diplomatikusan úgy fogalmazott, hogy “2006-ban előreláthatóan eldől, fenntarthatók-e az eredmények és teljesülnek-e a kritériumok”.

Ajánlott videó

Olvasói sztorik