Formabontó rangsorral lepte meg olvasóit december elején a bécsi Die Presse. A napilap a tíz legnagyobb osztrák gazdaságpolitikai hazugságot szedte listába, s köztük néhány – az áthallás miatt – érdekes a magyar közvélemény számára is. Az első hazugság a lap szerint, hogy a szigorú “záróra törvény” állítólag védi a kis üzleteket. A második helyen említett állítás szerint a magas mezőgazdasági támogatások magasabb minőséget is jelentenek. A Die Presse szerint hazugság az is, hogy szanálták a költségvetést – úgy tűnik az adóemelés (2001-ben mérték minden idők legmagasabb átlagos adóterhelését Ausztriában) nyugati szomszédunknál sem bocsánatos bűn. Tapasztalható komoly párhuzam a négyes számú hazugság esetében is, miszerint állami megrendelések kellenek az építőiparnak… A lap szerint a magas infrastrukturális beruházások csak lassan térülnek meg, vagy egyáltalán nem – igaz, ott a sínfejlesztés van napirenden. Az áramliberalizáció csökkenti az energiaárakat – a Die Presse szerint ez is hazugság. Miként az sem állja meg a helyét az újság szerint, hogy vállalatalapítási láz tört volna ki, hiszen az új cégek adómegkerülésre alapultak. A kilencedik hazugságnak azt tartják, hogy az euró bevezetése nincs hatással az inflációra. A tizedik és a legnagyobb hazugság: a bécsi tőzsde megmenthető.
Nincs új a nap alatt. Az is igaz viszont, hogy Ausztria jó néhány uniós tagországnál kevésbé érezte meg a világgazdasági recesszió hatását. Ráadásul túl van már a nehezén az osztrák gazdaság – olvasható ki az osztrák nemzeti bank legfrissebb gazdasági prognózisából is.
A mélypontot 2001 második felére várták a bécsi közgazdászok. Az okok teljesen egybecsengenek a fejlett világban manapság hagyományosan felsoroltakkal: a lelassult világgazdasági konjunktúra mellett a belső kereslet csökkenése is hozzájárult a gazdaság lassulásához. Mindazonáltal, nyugati szomszédunknál az idén sem számítanak sok jóra, hiszen a 2001-es 1,1 százalékos GDP-bővülést várhatóan 1,2 százalékos mutató követi majd.
BIZONYTALANSÁG. Kérdéses, hogy az év második felére beígért trendváltás valóban bekövetkezik-e, hiszen azt elsősorban az export fellendülésétől várják. Ám ha a külső tényezők nem javulnak, akkor veszélybe kerülhet a 2003-ra optimistán “beígért” 2,4 százalékos GDP-növekedés. Az Osztrák Nemzeti Banknál ezt a dilemmát így fogalmazzák meg: “A szeptember 11-i terrortámadások következtében a fellendülés időpontját illető, és már korábban is meglevő bizonytalanság tovább nőtt”.
A gazdasági fellendülés visszaesése Ausztriában is az infláció csökkenésével párosul, bár a deflációs spirál veszélyével még nem riogat senki.
Ebben a nem túl kedvező környezetben jelent meg decemberben az OECD szokásos országjelentése, amely összességében pozitív képet festett Ausztria gazdasági helyzetéről. Leginkább az államháztartás állapota miatt voltak kritikusak a fejlett országok klubjának szakértői. Az OECD szerint a következő években adócsökkentésre van szükség, amelyet a költségvetési kiadások csökkentésével kellene megtámogatni. Bíráló megjegyzésekkel illették a családipótlék-osztogató szemléletet, egyúttal elkerülhetetlennek minősítve a nyugdíjrendszer reformját. A magyar szemlélőnek akár déjà vu érzése is támadhat…
