Mit szól ahhoz a vitához, amelyet Medgyessy Péter, a szocialisták miniszterelnök-jelöltjének korábbi tanácsadói megbízása váltott ki?
– Nem akarom misztifikálni a tanácsadói tevékenységet, de tény, hogy a gyakran alig néhány oldalas javaslatot gyakran több hónapos munka előzi meg. Ezért nem lehet kilóra, vagy terjedelemre mérni a teljesítményt. Magyarországon még túlságosan ösztönösen ítélik meg a politikusoknak a közszereplés utáni szakaszban kifejtett tevékenységét. Amerikában, ahol a kilencvenes években négy évig diplomataként dolgoztam, teljesen természetes dolog, hogy üzletemberből politikus, majd a politikusból tanácsadó válik – de nevezhetjük lobbistának is. Van is erre egy kifejezésük: forgóajtó-effektus.
– Erről nálunk az a hollywoodi vicc jut az eszébe mindenkinek, hogy az a magyar, aki másodiknak lép be a forgóajtóba és elsőnek lép ki onnan… De komolyra fordítva a szót, úgy tűnik, Magyarországon nem tolerálják ezt a váltást.
– Ez a társadalom érettségének a kérdése. Szerintem struccpolitikát folytatnak sokan, akik rossz néven veszik, ha egy ex-politikus sokat keres. A kereslet-kínálat törvénye érvényesül minden piacon, így a tanácsadók esetében is. A Grescónak megérte Medgyessy cégét megbízni, s az ár a szerződő felek magánügye. Mellesleg szerintem sokkal jobb, ha egy miniszterelnök-jelölt gazdag ember. Ezt az állításomat felesleges megindokolni.
– A lobbizás a vadászgéptender során is sokszor felmerült. Az Ön cége az amerikai F-16-osok mellett érvelt. Mi az érzése azután, hogy múlt héten a Gripenekre kötött előszerződést a honvédelmi tárca?
– A vadászgépbeszerzéseknél médiakommunikációs munkát végeztünk elsősorban, nem pedig lobbizást. Ami viszont a kérdés lényegét illeti: más szempontok döntöttek, mint amilyenekre egy szakmai tendernél logikusan számítani lehet. A katonai és biztonságpolitikai érvekkel szemben a gazdasági – és ezáltal a társadalom felé jobban közvetíthető – szempontokat részesítették előnyben a magyar döntéshozók.
– Itt járt idősebb George Bush és átvette a külföldi politikusnak adható legmagasabb kitüntetést. Milyen jelentősége van egy ilyen eseménynek?
– Egy exelnök látogatása mindig fontos, hiszen a leköszönt amerikai államfőknek van befolyásoló szerepük. Most különösen alkalmas a vizit a jelenlegi adminisztráció “becserkészésére”, mert a jelenlegi elnök apjáról van szó. Minthogy azonban még 1998-ban döntöttek a kitüntetésről, azt hiszem, ezen aktusnak is elsősorban belpolitikai üzenete van: a jelenlegi kormány identitásának és legitimációjának megerősítését is szolgálja.
– Az írószövetség közgyűlése – szemben a 15 évvel ezelőtti helyzettel – periférikus esemény. Mit szól hozzá?
– Nem jó, hogy a kultúra egyre kevésbé játszik központi szerepet, de be kell látni, ma más érdekli az embereket. A sajtó pedig annyit foglalkozzon mindennel, amennyire a közönséget érdekli. Az a szerencsés, ha a média nem torzítja a társadalomban végbemenő folyamatokat.
– Jó végszó a torzítás: el tudja képzelni, hogy a közvélemény-kutatóintézetek meghamisítanák a felméréseiket?
– Erre a területre is érvényes, hogy a piac törvényei a mérvadóak. Márpedig az egyetlen cégnek sem jó, ha valótlan eredményeket közöl politikai felméréseiben, mert ezzel elriasztja a sokkal jobban fizető vállalati megrendelőket. A kérdésére akkor lehetne pontos választ adni, ha megvizsgálnánk a közvélemény-kutató cégek ügyfélkörét. Ha valamelyiknél meghatározó a pártoktól érkező, vagy az állami, esetleg az önkormányzati megrendelés-állomány, akkor lehet helye a fenntartásoknak.
