Egy ideje már tudták, hogy a tulajdonos elégedetlen a magyarországi teljesítménnyel. “Csak az volt kérdéses, hogy eladnak vagy bezárnak bennünket” – kommentálta az egyik alkalmazott a magyarországi Société Générale Bank nemrég bejelentett bezárását. A francia kivonulásról hozott döntés szélesebb körben sem okozott igazi meglepetést, hiszen ellentétben a magyar piacon megtalálható másik párizsi székhelyű bankkal, a BNP-vel, a SocGen nem büszkélkedhet sikeres itteni múlttal. Az 1998-as indulást követően csak veszteséges évzárásra voltak képesek, a tulajdonos türelme pedig elfogyott. A magyar hídfőállás feladása egyébként korán sem tekinthető egy régiós politika következményének. Erre utal, hogy a térség többi országában – Csehországban, Bulgáriában, Szlovéniában, Romániában – a komoly pozíciókat elért lakossági leánybankokat továbbra is fenntartják.
küzdenek. A gall példát – a bank bezárását – ugyan egyelőre senki nem követte, a racionalizálás viszont korántsem tekinthető elszigetelt jelenségnek a magyar piacon. A fúziós hullám itthoni felerősödését jövendölő korábbi jóslatokra ugyan rácáfol a valóság, a fejlett gazdaságok nagy hagyományú pénzintézeteinek többsége láthatóan nálunk sem adja fel egykönnyen, s más-más módszerrel ugyan, de szilárdan meg akarja vetni lábát a magyar piacon. A nagy nyugat-európai bankok átszervezése így a leányok körében stratégiaváltási kavalkádot hozott.
Az elmúlt évek veszteséges működését a Rabobank Hungária Rt. például úgy reméli jövedelmezőre fordítani, hogy kiszáll az univerzális bankok versenyéből. Az utrechti székhelyű pénzintézetnél olyan markáns stratégiaváltásról döntöttek, hogy a pénzvilágban már a holland kivonulásnak ment híre. “A klasszikus banki termékeken már túl kicsiny a marzs, ezen a piacon Magyarországon legfeljebb fél tucat igazán nagy forgalmú pénzintézet élhet meg. A magyar bankpiacot azonban nem hagyjuk el, csupán profilt módosítunk” – reagált az aggodalmakra Rob J. van Zadehoff vezérigazgató.
Valójában csupán a név marad változatlan. Maga mögött hagyva a hétköznapi pénzügyeket – az átutalásokat, a betétgyűjtést, az egyszerű forgóeszköz hitelezést és hasonlókat -, a Rabobank eztán az értéknövelt szolgáltatásokra koncentrál, a jövőben akvizíciós tanácsadásból (M&A), valamint strukturált finanszírozási ügyletekből szeretne megélni. A nemzetközi társaság azonban nem kizárólag a magyarországi problémákra keres gyógyírt, az itteni átalakítás hátterében a Rabobank International teljes átszervezése áll. A csoport tagjai közül kizárólag az anyabank tartja meg univerzális jellegét, a leányok viszont letérnek erről a pályáról, és mindössze három-négy tevékenységre összpontosítanak. A Rabobank Hungary így az elkövetkező egy évben fokozatosan leépíti a klasszikus kereskedelmi banki tevékenységeket, ám ügyfeleitől nem szeretne megválni. Sőt, működésében éppen a már meglévő ügyfélbázis jelentené a folyamatosságot: új tevékenysége megszerzett kapcsolati tőkéjére, az élelmiszer-gazdaságban kiépített klientúrájára épülne.
ZSÚFOLTSÁG. Az akvizíciós tanácsadói piacon persze a pénzintézeti szektoréhoz hasonló zsúfoltság várja a Rabobankot. Az új konkurensekkel szemben a vezetők reményei szerint az biztosíthat számukra versenyelőnyt, hogy alaposan megismerték a magyarországi élelmiszer-gazdaságot, ugyanakkor az anyacég támogatásával Európa egyik legerősebb szövetkezeti alapon szerveződő, ugyancsak élelmiszer-gazdaságra specializálódott bankját tudhatják a háttérben.
Ennél sokkal keményebb diónak tűnik a pénzügyi tanácsadás piacára betörni. Ám a vezérigazgató szerint Magyarország kettős adóztatást elkerülő egyezményei, valamint az off shore cégalapítás lehetősége a nemzetközi hálózattal rendelkező társaságok számára különösen kedvező lehetőségeket rejtenek – főként a forrásadó megtakarítása terén.
A vezetés optimizmusáról sokat elárul, hogy a klasszikus tevékenység veszteséges évzárásait követően a tanácsadásban már az első teljes üzleti évtől hasznot várnak. Az előkészületek alapján 2002-re 400 ezer euró adózott nyereséggel kalkulálnak.
Nem kevesebb optimizmussal néz a jövőbe, ám egészen más stratégiát választott a BNP Paribas. A nyereséges 10 magyarországi évet maga mögött tudó francia bankóriás útja az idén márciusban vált el a Dresdner Bankétól, amellyel közös pénzintézetet üzemeltettek itt. Az április óta tisztán francia tulajdonú leányvállalatnál úgy döntöttek, hogy még egy lapáttal rátesznek, és teljes erővel folytatják a küzdelmet a cégeket kiszolgáló univerzális bankok versenyében. “Ambícióinkat illetően magáért beszél, hogy mi vásároltuk ki a Dresdner Bank részesedését, és nem fordítva történt a dolog” – mondja Faludi Zsuzsa, a bank kommunikációs vezetője.
A pénzintézet működéséhez biztos hátteret garantál, hogy végre egyetlen tulajdonosuk van, határozott stratégiával. Csodákat ugyan nem várnak a jövőtől, arra például nem számítanak, hogy a piaci tortából az eddiginél sokkal nagyobb szeletet tudnának kihasítani, ezzel szemben a jövedelmezőség növelésére jó esélyt látnak. Álmaikat úgy tervezik valóra váltani, hogy a klasszikus banki szolgáltatások mellett az átlagosnál többet fialó tevékenységek kerülnek előtérbe. Felfejlesztik például a treasuryt. S bár a menedzsment nem kíván a lakossági piacon terjeszkedni, a valódi private banking üzletágat – a vagyonkezelést – továbbfejlesztik.
ADAPTÁCIÓK. A nemzetközi szinergiából merítve, a költséges fejlesztések helyett számos terméket egyszerűen adaptálnak az anyabanktól. Az informatikai háttér megteremtésében is Párizsra támaszkodnak, az itthoni fejlesztéseket a kész rendszer átvételével váltják ki. Ügyfélakvirálásnál is jól jön, hogy az anyaintézmény Európa legnagyobb kapitalizációjú bankja, amelynek 87 országra terjed ki a hálózata.
A szétváló páros másik tagja, a Dresdner Bank a menedzsment szűkszavú közleménye szerint szintén komolyan gondolja a magyar piac iránti elkötelezettségét. A saját pénzintézet megteremtéséhez először a Postabank tulajdonában álló, gyakorlatilag kiürült Polgári Kereskedelmi Bank (PKB) megvásárlását kezdeményezték. Az üzlet azonban kútba esett, a németek így viharos sebességre kapcsolva, vadonatúj társaság alapításába fogtak, ennek nyomán várhatóan már novemberben megkezdi működését a Dresdner Bank (Hungária) Rt. A korábbi profilt, úgy tűnik, ezen az ágon szintén továbbviszik, az új leánybank is a vállalati ügyfelek teljes körű pénzügyi kiszolgálását tűzte zászlajára, és itt is a palettára kerül a befektetési szolgáltatás és a vagyonkezelés.
Egy másik német érdekeltségnek, a Commerzbank Budapestnek szintén a napokban dől el a további sorsa. Az anyabank éppen lapzártánk idején tartja közgyűlését, ahol arról is határoznak, hogy a teljes bankcsoportot érintő átszervezések miként érintik a magyar leány működését. A Frankfurtban kimutatott eredmények szerint ugyanis a 2000 első félévében elért 1095 millió eurós profit az idei esztendő közepére – a nadrágszíj meghúzása ellenére – 262 millióra zuhant. A közelmúltban ezért ésszerűsítési csomag készült, benne 3-4 ezer fős létszámleépítéssel és 200 fiók bezárásával. S bár a magyar leánybanknál az elmúlt időszakban már végrehajtottak bizonyos megszorító intézkedéseket, elképzelhető, hogy a társaság – az itteni jó eredmények ellenére – a mostani karcsúsító programból sem maradhat ki…
