Túlságosan nem rázta a terrortámadások itraumáján átesett Amerikát az október 7-i hír Afganisztán bombázásának megkezdéséről. A részvényárfolyamok esésnek indultak ugyan, de néhány nap múlva már magukhoz tértek. A kiskereskedők arról számoltak be, hogy az áruházakban továbbra is vannak vásárlók. A vállalatvezetők hangot adtak bizakodásuknak, hogy az alacsonyabb kamatokkal és a fiskális ösztönzőkkel megteremtődtek a 2002-es gyors fellendülés alapjai.
ÚJFAJTA BIZONYTALANSÁG. De hogy senki ne ringassa magát túlzott reményekbe az Egyesült Államok és a világ más országai nyugodt jövőjét illetően, Paul H. ONeill pénzügyminiszter hangsúlyosan figyelmeztetett: “Szembe kell néznünk egy újfajta bizonytalansággal. Valószínűleg mindig jelen volt, de piacainkon soha nem tükröződött, mert annyira távoli eshetőségnek számított.” Alan Greenspan, az amerikai jegybank szerepét betöltő Federal Reserve Board elnöke pedig október 6-án hosszan beszélt a Washingtonba sereglett G7-tisztviselőknek arról, milyen gazdasági költségekkel járnak a terrorizmus fenyegetése által okozott üzleti félelmek. Rámutatott, hogy a tőke költsége növekszik, mivel a befektetők a nagyobb kockázatoknak megfelelően magasabb hozamokat követelnek. A bizonyíték: világszerte esnek az értékpapír-árfolyamok, s erőteljesen emelkednek mind a feltörekvő piacok állampapírjainak, mind pedig – a legegészségesebb cégek kivételével – a vállalatok kötvényeinek kamatai.
Sok vállalatvezető, különösen az Egyesült Államokban, a háború intenzívebbé válása ellenére is óv a túlzott borúlátástól. A vezető multinacionális cégek fogadkoznak, hogy az utazástól és az erőszaktól való félelem nem fogja visszavonulásra késztetni őket a külföldi piacokról. “Nem változott meg a véleményem: továbbra is úgy gondolom, hogy a globalizáció szükséges” – szögezi le Jeffrey R. Immelt, a General Electric elnöke.
Ám amennyiben Greenspan sejtése helyes, a következmények messze hatóak lesznek. Mi történik, ha a terrorizmus elleni háború elhúzódik, és a terroristáknak sikerül további nagyszabású pusztításokat okozniuk az Egyesült Államokban és Európában? A vállalatok a korábbinál jobban féltik most alkalmazottaik és létesítményeik biztonságát, ami az emberek és az áruk szabad áramlásának lassulásához vezethet, gyengítve a gazdasági hatékonyságot. A tőkeköltségek emelkedése miatt a befektetések nem fogják újra elérni a boom időszak szintjét. Ez pedig azzal járhat, hogy ha az Egyesült Államok ki is lábal a recesszióból, nemigen térhet vissza a szárnyaló kilencvenes években produkált évi 4 százalékos növekedési átlaghoz. Tartani lehet attól, hogy a globális növekedés fő zálogának számító amerikai prosperitás túljutott aranykorának zenitjén.
A mostani bizonytalanság egyik fő áldozata ugyanis éppen a szabadon gördülő globalizációnak a múlt évtizedben kibontakozó eszméje. Allen L. Sinai, a bostoni Primark Decision Economics tanácsadó cég munkatársa más közgazdászokkal együtt úgy számol, hogy az áruk, a tőke és az emberek szabadabb áramlása, ami a globális kereskedelmi és befektetési korlátok lebontásával vált lehetővé, a kilencvenes évek második felében legalább 0,75 százalékponttal járult hozzá az amerikai gazdaság éves növekedéséhez. A világszerte bekövetkező piacnyitás óriási lökést adott a külkereskedelemnek, amelynek a globális gazdasági kibocsátáson belüli részesedése 1990 és 2000 között 18-ról 26 százalékra emelkedett. A globalizációnak köszönhetően a működő tőke, a technológia és a vállalkozói ötletek a korábbinál sokkal szélesebb körben terjedhettek, olcsóbbak lettek a fogyasztói javak, a feldolgozóipari cégeknek lehetőségük nyílt arra, hogy a pillanatnyi gyártási igényekhez igazodó beszállítói láncok kiépítésével fokozzák termelékenységüket, s a Szilícium-völgy számára a műszaki tehetségek hatalmas forrása vált hozzáférhetővé.
Amikor a biztonság fontosabb a nyitottságnál 
A MOZGÁS SZABADSÁGA.
Rövid távon az üzleti utazás drasztikusan visszaesik, ami nehezebbé teszi a nemzetközi együttműködést és értékesítést. Hosszabb távon emelkedni fognak a vállalatvezetők és alkalmazottak külföldi útjait terhelő biztosítási tételek.
BEVÁNDORLÁS. Az emigráció korlátozása árthat az Egyesült Államok gazdaságának, amely nagymértékben támaszkodik a bevándorlókra mind a kékgalléros munkakörökben, mind a high-tech szakmákban.
HATÁRFORGALOM. Hosszú távon világszerte szigorodik a határellenőrzés, ami lassítja a légi és a közúti fuvarozást. Ezáltal gyengülhet a globális beszállítói láncok hatékonysága, s a vállalatok arra kényszerülhetnek, hogy termelékenységi mutatójuk rovására nagyobb raktárkészleteket halmozzanak fel.
VILÁGKERESKEDELEM. A világkereskedelem további liberalizálását célzó erőfeszítések már a háború előtt megrekedtek, most pedig végképp valószínűtlen, hogy sikerül előrehaladást elérni új megállapodások felé. A negatív következmények belátásához elég arra gondolni, hogy a globalizáció az 1990-es években évi 0,75 százalékponttal járult hozzá az amerikai GDP növekedéséhez.
GLOBÁLIS BEFEKTETÉSEK. A vállalatok számára prioritássá válik külföldi vagyonuk védelme. Bizonyos beruházásokat törölni fognak vagy átirányítanak. Különösen érzékenyen érintheti ez a magas kockázati rátájú országokat, amilyen például Indonézia vagy a Fülöp-szigetek.
TŐKEKÖLTSÉG. A feltörekvő piacokon továbbra is befektető vállalatoknak számolniuk kell tőkeköltségeik emelkedésével, mert a magasabb kockázatok miatt magasabb kamat mellett juthatnak forrásokhoz a hitelezőktől. A költségnövekedés tovább lassíthatja a globális működőtőke-áramlást.
külpolitikai váltás. A globalizáció persze nem fog eltűnni, a világ piacai integráltságának mai fokán ez elképzelhetetlen. Nagy a valószínűsége viszont annak, hogy lassabbá és költségesebbé válik, kikezdve ily módon a kilencvenes évek magas termelékenységből és alacsony inflációból összetevődő modelljét. A vállalatoknak valószínűleg többet kell majd költeniük biztosításra, valamint arra, hogy gondoskodjanak külföldi alkalmazottaik és vagyonuk biztonságáról. A határellenőrzések szigorítása lassíthatja a szállítmányok mozgását, nagyobb raktárkészletek felhalmozására kényszerítve ezáltal cégeket. Végül a politikai kockázat szempontjának felerősödése alaposan szűkíti a vállalatok horizontját az új befektetésekről szóló döntéseknél. “A kereskedelem és a tőkeáramlás gyors terjedését az az elképzelés mozgatta, hogy a világ kezd törésvonalaktól és súrlódásoktól mentes hellyé válni” – fogalmaz Steven S. Roach, a Morgan Stanley vezető közgazdásza. “Most homok került a nemzetközi üzleti kapcsolatok gépezetébe. A globális tájkép tektonikus változását kell tudomásul vennünk.”
Az új időszak óvatosságának talán az amerikai külpolitika elmozdulása a legjobb tanújele. A hidegháború vége után az amerikai diplomácia első számú célja a gazdasági érdekek előmozdítása volt, ami a nyitott piacok amerikai modelljének exportálásában jutott kifejezésre. Jelenleg viszont a korláttalan nyitottság homlokegyenest ütközik Washington új prioritásával, a biztonsággal. Nyilvánvalóan más ma helyzet, mint volt a kilencvenes években. Akkor “az amerikai diplomácia és az üzlet céljai egybeestek” – emlékszik vissza Jeffrey E. Garten, a Yale School of Management dékánja, aki az első Clinton-kormányzat idején a kereskedelmi minisztérium tisztségviselőjeként a feltörekvő piacokat megcélzó amerikai nyomulást vezette. “Most az új akadályok lebontása helyett a külpolitika valószínűleg inkább a rendszerben meglévő lyukak és sérülékeny pontok kezelésére fog összpontosítani. Ennek kell megtörténnie ebben az új háborúban.”
Greenspan aggodalma csak egy utalás arra, hogy a globalizáció gondtalan természetét súlyos csapás érte. Ugyanezt fogalmazza meg egy nagy amerikai légitársaság egyik vezetője is, amikor arról beszél, hogy az amerikai bombázások kezdete óta londoni járataik félig üresen repülnek. Mint mondja, “a nemzetközi közlekedésnek befellegzik, ha a terroristák visszavágnak.”
Tapasztalható a csapás a mexikói-amerikai határon is. Másfél hónapja a teherautók egy vagy két óra alatt bejuthattak Mexikóból, most viszont hét óra is lehet a várakozási idő, mert a szigorított biztonsági előírások értelmében minden egyes járművet és konténert fel kell nyitni és át kell vizsgálni.
VÍZUMKORLÁTOZÁS. Az aggodalmak külföldön is kézzelfoghatók. Nagy-Britanniában a támadásoktól való félelem miatt rengetegen vásárolnak gázálarcot. John Hitchins, a PricewaterhouseCoopers partnere szerint a pénzügyi szolgáltatási szektor “kifejezetten ideges lett”. Indiában attól félnek, hogy az ország felívelő információtechnológiai szolgáltatási iparát súlyos károk érhetik, ha az Egyesült Államok szigorítja a vízumok kiadását a szoftvermérnökök részére, s ha az amerikai vállalatok kevésbé lesznek hajlandók külföldre kihelyezni az “érzékeny” munkákat. A biztonsági kérdésekkel foglalkozó Kroll Associates szerint a politikai kockázat tekintetében India a terrorista fenyegetések és a szomszédos Pakisztánnal kitörő háború eshetősége miatt csak egy fokozattal marad el Afganisztán mögött. Nem meglepő ezért, hogy az ottani üzletemberek a külföldi befektetések elapadásától félnek. “Gazdaságilag a világ ismét megosztott lesz” – véli egy Bombayben dolgozó amerikai távközlési vállalatvezető. Az egykor stabil Indonéziában az odatelepültek közül sokan csomagolnak, miután radikális iszlám csoportok egyre gyakrabban robbantanak ki zavargásokat amerikai és brit érdekeltségek ellen. Egy ilyen környezet magától értetődően nem kedvez a globális kereskedelemnek, annál is kevésbé, mivel a gazdaságok már kifulladóban voltak jóval szeptember 11. előtt is.
A lassulás egyik fő oka az, hogy a magasabb kockázatok magasabb költségeket is jelentenek. Amikor az IRA a kilencvenes évek elején pokolgépes merényleteket hajtott végre, a londoni Cityben megnégyszereződtek a biztosítási költségek. Ugyanilyen ugrásszerű emelkedésre számíthatnak most mindazok a vállalatok, amelyeknek irodáik vagy gyáraik vannak a terrorizmus által fenyegetett helyeken. A munkatársak számára kötött életbiztosítások szintén drágulni fognak.
TILTOTT ZÓNÁK. A háború nyomán szigorodhat az amerikai bevándorlási politika is. Az Új Gazdaság sikerében a tömeges emigráció kulcsszerepet játszott. Segített alacsonyan tartani a munkaköltségeket, miáltal a gazdaság gyorsan és tartósan növekedhetett anélkül, hogy inflációs nyomás keletkezett volna. A kilencvenes években rekordszámú, 14 millió bevándorló érkezett az Egyesült Államokba, kétharmaduk legálisan. Utóbbiak az évtized során 34 százalékban járultak hozzá az amerikai munkaerő bővüléséhez. A Szilícium-völgyben az új cégeknek mintegy 30 százalékát kínaiak és indiaiak alapították.
Félő azonban, hogy a bevándorlási korlátozások végül visszaütnek az Egyesült Államokra. “A bevándorlók áradata nélkül aligha lett volna lehetséges a kilencvenes évek gazdasági boomja – mutat rá Mark M. Zandi, az Economy.com tanácsadó cég vezető közgazdásza -, az amerikai lakosság öregedése miatt a következő negyedszázadban a minőségi munkaerő hiánya lesz a jellemző, különösen a technológiai területen.”
Miközben az Egyesült Államok revideálja bevándorlási politikáját, a vállalatok olyan globalizáción gondolkodnak, amely az eddiginél kevésbé globális. Bármennyire hangoztatják is, hogy nem kívánnak változtatni terveiken, már most látható a külföldi befektetések megcsappanása. Kevés társaság ismeri el, hogy kivonul egy országból, főleg ha már tetemes összegeket invesztált ott. Vince Tobkin, a vezető információtechnológiai tanácsadó cégek közé tartozó Bain munkatársa azonban arra hívja fel a figyelmet, hogy a vállalatok a stabilnak és a növekedés szempontjából ígéretesnek tartott országok kis csoportjába összpontosítják befektetéseiket, így Kínába, Dél-Koreába és Mexikóba. A multik térképéről lekerül minden olyan hely, ahol politikai bizonytalanság érződik, ingadozik a fizetőeszköz árfolyama, vagy egyszerűen csak halványak a növekedési kilátások. Az arab világ nagy része e tekintetben tiltott zóna, de hasonlóképp túl van a tűréshatáron Latin-Amerika és Délkelet-Ázsia néhány országa is, így Indonézia vagy a Fülöp-szigetek.
BIZTONSÁGOS NYILTSÁG. Ennek megfelelően a Bush-kormányzat számára, miközben háborút folytat a terrorizmus ellen, éppen ilyen alapvető kihívás a globális gazdaság biztonságos működése iránti bizalom helyreállítása. A pénzügyminisztérium és a Kongresszus a bankokkal együttműködve igyekszik megoldásokat találni arra, hogy az eddiginél hatékonyabban akadályozhassák meg a globális bűnszövetkezetek pénzmosási tevékenységét, ugyanakkor ez ne jelentsen nyílt beavatkozást a piacok életébe. A vámőrségnél intenzíven dolgoznak olyan új technológiák bevezetésén, amelyekkel a határforgalom túlzott lassítása nélkül lehetséges elektronikusan ellenőrizni a rakományokat. Robert B. Zoellick, az elnök kereskedelmi főmegbízottja pedig el akarja érni, hogy novemberben az eredeti terveknek megfelelően sor kerüljön a Kereskedelmi Világszervezet (WTO) katari csúcstalálkozójára, ahol a liberalizációs tárgyalások új fordulójának témáiról kellene megállapodni.
De ha meg is rendezik a WTO-tanácskozást, a siker korántsem garantált: a mezőgazdasági szubvencióktól az antidömping-szabályozásig egy sor megoldatlan kérdés van még. Hány ország képes és hajlandó ma olyan intézkedéseket foganatosítani, amelyek konfliktusok forrásai lehetnek? A kilencvenes évek ideálja a nyitottság volt. Ma a biztonság vált mindennél fontosabbá. A feladat azt elérni, hogy mindkettő érvényesüljön. A globális prosperitás a tét.
