Párhuzamosan azzal, hogy a világgazdaság a mélypont felé tapogatózik, a dollár szokatlanul nagy mértékben vonja magára az ideges befektetők figyelmét. Tavaly ősszel 82,2 centes rekordon állt az euróhoz képest, azóta viszont csaknem 10 százalékot veszített értékéből. Persze például a Nasdaq zuhanásához mérve e romlás nem nevezhető óriásinak. De miután a dollár egy fél évtizeden át egyhuzamban csak erősödött, a mostani fejlemény elég sokkoló ahhoz, hogy szorongást keltsen és a lapok címoldalára kívánkozzék.
A dollár gyengülése jókora volatilitással is párosult. Februárban az euró 96 dollárcenten tetőzött, aztán júliusra 83,5 centre esett vissza. Szeptember elején a különböző makrogazdasági adatok hol erre, hol arra mozdították el az árfolyamot. Az amerikai feldolgozóipar kedvező alakulása például a dollárnak kedvezett, a munkanélküliség váratlan emelkedése ellenben az eurónak. Jelenleg egy euró mintegy 90 centet ér.
A DOLLÁR RÉME. A további gyengüléstől való félelem miatt többek víziójában felrémlik egy gyors és kiszámíthatatlan dolláreladási folyamat, amely világszerte tetemes felfordulást okozhatna a pénzpiacokon. A szeptember kulcsfontosságú lesz. “Ha figyelembe vesszük az árfolyam augusztusi ingadozását (e hónap a piacokon a mérsékelt forgalom jegyében telik), és belegondolunk, hogy szeptemberben, miután mindenki visszatért a munkába, a legtöbb cégnél komoly tőkeallokációkra kerül sor, akkor számolni kell a veszéllyel, hogy a dollár zuhanása ősszel nagyobb lehet” – mondja Tim Stewart, a Morgan Stanley vezető devizastratégája.
A pesszimista forgatókönyv így szól: a dollár egy hét alatt tovább gyengül, ismét 10 százalékot – miként az az ázsiai és a kelet-európai fizetőeszközökkel történt 1998 őszén -, s ennek hatására a befektetők teljesen feladják az amerikai fellendülésbe vetett hitüket. Stewart valóban arra számít, hogy a dollár gyengülése tovább fog tartani, és szeptember végére az euró 93 centre kúszik fel.
Katasztrófajóslat? Éppen ellenkezőleg. Stewart és sok más amerikai pénzpiaci szakember szerint a dollárral kapcsolatos félelem csak vihar egy pohár vízben. Szinte mindenki egyetért abban, hogy a dollár mostanáig túlértékelt volt a fő devizákhoz képest. Ezenkívül bizonyos jelek arra utalnak, hogy az amerikai gazdaság az elmúlt hetekben elérte már a mélypontot.
A közgazdászok többsége szerint eltúlzottak azok a félelmek, hogy a gyenge dollár de facto inflációt gerjeszt. “Az infláció 1985-től a kilencvenes évekig lefelé tartott – emlékeztet Christine Callies, a Merrill Lynch főstratégiája -, ugyanakkor a dollár 1985-től 1990-ig gyengült, aztán egy darabig megrekedt odalent.”
Az utóbbi hónapokban a feldolgozóipari vállalatok részéről egyre nagyobb nyomás nehezedik a Bush-kormányzatra, hogy gyengítse a dollárt. A szektort súlyosan érinti a jelenlegi gazdasági lassulás, és a vállalatok abban reménykednek, hogy a dollár süllyedése jót tenne az exportnak. A másik oldalon a nagy mennyiségű külföldi árut importáló kereskedők és a jelentős dollárban jegyzett befektetésekkel rendelkező bankárok annak örülnének, ha a zöldhasú nem gyengülne tovább túlságosan.
Nem mellékesen a mai dollárhisztéria részben annak utóhatása, hogy a Clinton-adminisztráció a kilencvenes években a robusztus dollár híve volt. Az igazság az, hogy Clintonék egy olyan gazdasági jelenséget lovagoltak meg, amely az erős dollárt célzó politika nélkül is bekövetkezett volna. E politikát 1995-ben kezdeményezte Robert Rubin, Clinton leghosszabb ideig szolgáló pénzügyminisztere. Stewart szerint egyszerűen csak arról volt szó, hogy a pénzügyminisztérium ettől kezdve nem nyomta le a dollár értékét verbális beavatkozással.
“Miután meghirdette az erős dollár politikáját, a Rubin vezette pénzügyminisztérium csak kétszer interveniált a pénzpiacokon: 1998 nyarán a jennel, aztán 2000 szeptemberében az euróval szemben gyengítette a dollárt” – mutat rá Lara Rhame, a Brown Brothers Harriman devizaelemzője. Az amerikai valuta 1995 márciusa óta 68 százalékot erősödött a jelenleg az euróba “beépített” német márkához képest.
KORRIGÁLT ADATOK. A washingtoni pénzügyminisztérium mostanáig tipikus módon reagált az árfolyam alakulására: nem nyúlt a dollárhoz. Igaz, Paul ONeill pénzügyminiszter hagyja, hogy a kurzus az amerikai, illetve az európai és a japán gazdasági fundamentumok különbsége szerint változzon. Most, hogy a dollár az amerikai fundamentumokkal együtt gyengül, ONeill és minisztériuma nem állhat elő azzal, hogy támogatja a fejleményt. Ennek körülbelül annyi értelme lenne, mintha elleneznék a baseballt és az almás lepényt.
VILÁGOS ÜZENET. Mindamellett a jegybank szerepét betöltő Fed aggódva figyeli a helyzetet, tartva attól, hogy a dolláreladások nyomán a külföldi befektetők tömegesen kivonják pénzüket az amerikai instrumentumokból. De a jegybankot a dollár “felturbózásánál” jobban érdekli az, hogy lökést adjon a portfólió befektetéseknek. Egyelőre nincs jele annak, hogy a Fed hirtelen leállítaná vagy megfordítaná a monetáris enyhítési kurzust, és kamatemeléssel akarná erősíteni a dollárt.
Az elkövetkező néhány hét nagyon fontos lesz. A vártnál gyengébb amerikai gazdasági kilátások esetén tetemes mennyiségű tőke menekülhet az Egyesült Államokból Európába vagy bárhova, ahol jobbak a növekedési esélyek. “Ha az a várakozás, hogy az amerikai GDP 3 vagy 4 százalékkal bővül, akkor nagyobb lesz a bizalom, hogy a dollár a mostani gyengüléssel elérte a mélypontot” – mondja Stewart. “Ha viszont a konszenzus szerint a GDP csak 2 százalékkal nő majd, és a ciklikus visszaesés elhúzódik, akkor még további jelentős, 10 százalékos vagy annál nagyobb értékvesztés várhat a dollárra.”
A lényeg végső soron az, hogyan ítélik meg a befektetők az amerikai fellendülés esélyeit, különösen a fő kereskedelmi partnerek kilátásaihoz viszonyítva. Tekintettel arra, hogy a korrigált adat szerint a GDP a második negyedévben csak 0,2 százalékkal nőtt, s figyelembe véve az amerikai részvénypiacon nyáron bekövetkezett visszaesést, az Egyesült Államok gazdasága az európaival összevetve ma kétségkívül kevésbé tűnik kirobbanó formában lévőnek, mint korábban. Amennyiben azonban a harmadik negyedévben megáll a lassulás, úgy az euró nem fogja 95 centnél magasabban zárni az esztendőt, s a dollár gyengülése véget is ér.
