Némi nyereséggel száll ki BorsodChemben (BC) lévő befektetéséből az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bank (EBRD). A multilaterális pénzintézet több mint egymillió darab részvényt kínált föl megvételre – a kazincbarcikai társaság alaptőkéjének 8,61 százalékát – a CE Oil & Gas által ajánlott 5300 forintos (19 dollár körüli) részvényenkénti áron. Az EBRD még 1996 elején szerzett 12,45 dolláros árfolyamon részesedést a BC-ben, így tulajdonképpen elégedettek is lehetnének a londoni bankárok. Csakhogy tavaly augusztus elején a csomag értéke még közel a duplája volt a most realizált árnak.
A bank képviselői hangot is adtak azon véleményüknek, hogy az osztrák pénzügyi befektető által kínált ár fundamentális szempontból alulértékelt. Az EBRD-nek, a vegyipari társaság vezetéséből kiszorított kisebbségi részvényesként, mégsem volt más választása, mint megválni tulajdonától, akár az általa alacsonynak ítélt áron is. Hiszen ellenkező esetben azt kockáztatta volna, hogy hosszú távon “beleragad” a befektetésbe.
A Sziburt leszámítva hasonló meggondolások vezethették a befektetők többségét, hiszen augusztus 26-ig, a határidő lejáratáig a részvények 43,17 százalékát ajánlották föl megvételre az osztrák cégnek. Igaz, ezek egy része az osztrák-orosz pároshoz kötődő, a korábbi közgyűléseken velük együtt szavazó részvényes volt. A CE Oil & Gas tulajdonosa, a Vienna Capital Partners (VCP) például az alaptőke 0,8 százalékát, míg maga a BC 0,16 százalékát ajánlotta fel.
Amennyiben az ügyletre a Gazdasági Versenyhivatal (GVH) is áldását adja, a CE Oil & Gas részesedése az ajánlattétel előtti 16,06 százalékról 59 százalék fölé nőhet. Így papíron az osztrák pénzügyi befektető cég lesz a BC fő tulajdonosa. Ugyanakkor a Gazprom érdekeltségi körébe tartozó, szakmai befektetőként elkönyvelt orosz vegyipari cég, a Szibur megtartotta 24 százalékos, stratégiainak minősített részesedését a kazincbarcikai cégben.
Érdekes felállás. Van, illetve a még hátralévő feltételek teljesülése esetén lesz egy csaknem 60 százalékban tulajdonos pénzügyi befektető és egy 24 százalékos súllyal rendelkező szakmai tulajdonos. Azt, hogy ez a két csoport már a Milford Holdings tavaly nyár végi megjelenése előtt (Figyelő, 2000/35. szám) is együttműködött-e, esetleg az osztrák céget orosz tőkével éppen erre a célra hozták létre, vagy csak párhuzamosan kezdtek el vegyipari cégeket vásárolni a kormányzati beavatkozások miatt alulértékelt magyar piacon, s csupán menet közben alakult ki közöttük együttműködés – ezt valószínűleg már soha nem fogjuk megtudni.
LESZ-E MÉG KÖZKÉZHÁNYAD? Izgalmasabb kérdés az, hogy mit terveznek és miként működnek együtt a jövőben. Továbbá, mi lesz a maradék 16 százaléknyi szabadon forgó – bár sokak szerint jelentős részben a menedzsment tulajdonában lévő – részvény sorsa?
A nemrégiben a magyar kancelláriaminiszterrel tárgyaló Szibur-képviselő jelentős kazincbarcikai fejlesztéseket helyezett kilátásba, ami azért is meglepő, mert korábbi közgyűlési döntések nyomán számos fejlesztés már jelenleg is folyamatban van. Kovács F. László nem tud a Szibur újabb beruházási döntéseinek előkészítéséről. A BC vezérigazgatója – aki korábban mindent megtett a cég függetlenségének megőrzéséért – úgy véli, a jelenlegi helyzetben attraktív volt az ajánlat. A pénzügyi és a szakmai tulajdonos jelenlétét a BC szempontjából jónak értékeli, véleménye szerint azonban a következő két év nem kedvez a vegyiparnak, így a társaság csak 2003 után érhet el ismét kiemelkedő profitot.
KIALAKULÓBAN. Kovács F. László elmondta, hogy kialakulóban van az áruforgalom a BC és a Szibur között, annak értéke jövőre a több tízmillió dollárt is elérheti. A BC számára megnyugtatóan rendeződött az etilénellátás, két hete írtak alá szerződést erről a TVK-val. A Mol által irányított céggel tavaly ősszel megkötött szerződés azt követően vált érvénytelenné, hogy az orosz-osztrák tulajdonosok a téli rendkívüli közgyűlésen a BC igazgatóságának többségét lecserélték.
“A három magyar vegyipari céget, illetve a BC és a TVK orosz tulajdonosait leginkább izgató stratégiai kérdés azonban továbbra is az, hogy ki szállíthat etilént a jövőben a magyar piacra” – teszi hozzá a vezérigazgató. A Szibur és a BC arra kérte a Molt, hogy engedjen át a BC felé a TVK vezetékein közvetlenül etilént az ukrajnai Orianától. A hiányzó mennységet a TVK és BC eddig is ettől a cégtől szerezte be, a korábbi tervekben azonban a TVK krakkoló kapacitásának erőteljes bővítése szerepel, márpedig oda a Mol szállítja az alapanyagot. Nem tudni azonban, mikor épül meg az új krakkoló, s mekkora kapacitással. Erről a Mol elvileg dönthet egyedül, de a hosszú távú profitabilitás érdekében egyeztetnie kell, hiszen a TVK közgyűlésén ott vannak a Gazpromhoz kötődő tulajdonosok is, és mert egyik legfontosabb vevője, a BC is a Szibur irányítása alatt áll. A versenytárs ukrán céget, az Orianát annak a Lukoilnak sikerült megszereznie, mely a Sziburban is tulajdonos. Réthy Róbert, a CA elemzője minderről úgy véli, hogy a három érintett cég meg fog egyezni, hiszen nem tudják egymást megkerülni. Az elemző szerint egyébként 16 százaléknyi szabadon forgó részvénymennyiség mellett könnyen lehet majd befolyásolni az árfolyamokat, amennyiben persze tőzsdén marad a BC.
Természetesen az sincs sehol leírva – emlékeztetnek piaci körökben -, hogy egy pénzügyi befektető nem adhatja el a részvényeit. A CE Oil & Gas 6600 forint körül átlagáron jut most hozzá a BC-paketthez.
Egyelőre azonban a GVH még nem adta áldását az ügyletre, 60 nappal meghosszabbították a CE Oil & Gas által kezdeményezett eljárás határidejét. Márpedig az osztrák cég ajánlati kiírása szerint október 19-ig minden feltételnek – így a GVH jóváhagyásának is – teljesülnie kell, különben érvényét veszti az ajánlat. Persze senki nem tartja elképzelhetőnek, hogy a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete vizsgálatának lezárulta után egy másik állami szerv eljárása meghiúsítsa a kisbefektetők kiszállását lehetővé tevő felvásárlást, az azonban bizonyos, hogy a késlekedés miatt további jelentős kamat- és befektetési veszteség éri azokat, akik felajánlották részvényeiket.
