Testbeszéddel tárgyaltak egy beszállítójukkal, aki nem tudott angolul – idézi fel első magyarországi tapasztalatait Vinod Bhan, a nemrég Budapestre települt Tata Consultancy Services (TCS) alelnöke. Az üzlet azonban a nyelvi nehézségek ellenére létrejött, mert kölcsönös volt a bizalom. Amiből a jelek szerint már tavaly áprilisban sem lehetett hiány, az indiai óriáscég ugyanis akkor jelezte először egy magyarországi szoftverfejlesztő központ telepítésének szándékát. A Magyar Befektetési és Kereskedelemfejlesztési Kht. (ITDH) bombayi képviselőjével mindenesetre nem kellett kézzel-lábbal megértetni, miért is kívánatos a konszern itteni megjelenése. A TCS ugyanis az elkövetkező négy-öt év alatt 100 millió dolláros befektetéssel kutató-fejlesztő részleget hoz létre, amely 400-500 magyar informatikusnak és mérnöknek ad majd munkát.
AZ ÖTLETADÓ. Az európai fejlesztő központ ötlete a TCS állandó ügyfelétől, a General Electrictől (GE) származik, amely 2000 tavaszán vetette fel a Tata menedzsmentjének, hogy érdemes fontolóra venni egy hozzáadott értéket előállító egység Európába helyezését. Előtanulmányok után a TCS vezetői négy ország – Románia, Csehország, Lengyelország és Magyarország – kereskedelmi képviseletével vették fel a kapcsolatot. “Az általunk kiosztott kérdőíveket az ITDH példás gyorsasággal és alapossággal töltötte ki, s juttatta vissza hozzánk, továbbá a befektetői környezetet, az infrastruktúrát, a szakemberek képzettségét is itt találtuk a legmegfelelőbbnek” – magyarázza Vinod Bhan, miért billent a mérleg nyelve már a kezdetekkor Magyarország felé. Egy, a kérdőívek elemzését követő, a Budapest Bank részére magyar informatikusokkal végzett sikeres tesztprojekt után pedig végleg országunk mellett döntöttek.
Bár a központ létrehozása eldöntetett, a Tata az országon belül eleinte nem találta a helyét. “A cég a Graphisoft Parkban akart irodát bérelni. Mi hosszú távra adtuk volna ki a helyiségeket, ők azonban csupán két-három hónapra kötöttek volna szerződést, ami számunkra azt jelentette, hogy egyelőre bizonytalanok az itteni jövőjüket illetően” – mondja Bojár Gábor, a Graphisoft Rt. elnöke.
Több lábon
A tavaly 689 millió dollár forgalmú TCS az indiai TATA Group része. A Tata volt az a vállalkozás, amely a XIX. század végén megteremtette a mai indiai ipar alapjait; mára 80 vállalatból álló csoporttá vált, amely világszerte 270 ezer alkalmazottat foglalkoztat, és amely az autógyártástól kezdve az acél- és vegyiparon, a szállítmányozáson át egészen az IT-szektorig minden fontosabb területen jelen van.
A TCS 1968-ben alakult a Tata Group részeként, s ma Ázsia legnagyobb és legdinamikusabb fejlődő multinacionális vállalata. Fő profilja a rendszerintegráció, a tanácsadás és a szoftverfejlesztés. A konszern a Consultancy News nevű amerikai szakmai hetilap szerint a világ hatodik legnagyobb tanácsadó cége. Az off-shore szolgáltatások arányát tekintve a cég élen jár: ez azt jelenti, hogy a külföldön begyűjtött megrendeléseket otthon, Indiában teljesíti. Jelenleg 60 ezer alkalmazottnak ad munkát, 23 országban több mint 80 irodát működtet, 800 aktív ügyféllel rendelkezik. Legjelentősebb ügyfelei között megemlítendő a GE, az American Express, a Citibank, a Compaq, a Lucent Technologies, a Nokia, vagy a Nortel. Árbevételének 6 százalékát munkatársainak képzésére, 4 százalékát pedig kutatás-fejlesztésre költi. Kiemelt ügyfelei – például a Nortel, a Hewlett-Packard és a GE – számára speciális kis létszámú szolgáltató- és fejlesztőirodákat tart fenn, szoftverfejlesztő központokat azonban eddig csak Indiában – elsősorban Pune városában – és az Egyesült Államokban működtetett.
Ebben a bizonytalanságban valószínűleg szerepet játszott az is, hogy külföldi munkavállalónak nem egyszerű Magyarországra jönnie. Az indiaiak számára a vízumügyintézés hosszadalmas, általában három hónapba telik a munkavállaláshoz és a tartózkodáshoz szükséges engedélyek beszerzése. Az ITDH, a Gazdasági Minisztérium és a Külügyminisztérium azonban rugalmasnak bizonyult a problémák kezelésében. “A hatóságoktól ígéretet kaptunk, hogy a minket érintő ügyintézés elsődleges fontosságú lesz. Így is történt, ami nagyban megkönnyítette a kezdeti lépeseket és jelenlegi helyzetünket” – mondja Vinod Bhan. A Tata jelenleg Budapesten, egy a városközpontban található irodaházban kezdte meg a kutatóközpont felépítését. Bhan szerint azonban nem elképzelhetetlen, hogy a labor idővel vidékre költözik; a szóba jöhető helyszínek közül Szegedet, Debrecent és Sopront említi.
TERVEK. A cég az idén szeptemberben 30 alkalmazottat vesz majd fel, az év végéig a létszámot 100 körülire emelné, a rákövetkező négy-öt esztendőben azután évente 100 munkatárssal bővítené állományát. Kezdetekben az alkalmazottak 20 százaléka lenne indiai, később azonban ez a szám csupán a menedzsment létszámára zsugorodna. Stábjának kiépítése közben a Tata elsősorban a friss diplomásokra számít, a legalkalmasabbak megszerzése érdekében a cég máris felvette a kapcsolatot a műszaki egyetemekkel. A társaság ősztől megjelenik az egyetemi állásbörzéken, és szakmai kapcsolatokat épít ki a felsőoktatási intézményekkel – köztük a vidékiekkel is. Ez nemcsak a kutatókkal való együttműködést jelenti, de akár ösztöndíj-, vagy támogatási rendszer kidolgozását is. Vinod Bhan az alkalmazottaknak állandó képzést, átlátható életpályát és jó fizetést ígér: a hozzájuk csatlakozók kezdőként 1000 dollár körüli fizetést kapnának.
Az információtechnológia világszerte tapasztalható recessziójának idején egy ilyen volumenű beruházás nem magától értetődő. Többen kedvezőbb környezetnek ítélnék egy ilyen cég működéséhez Indiát, mint Magyarországot; itthon szakemberhiányról beszélnek, míg India bővében van a informatikusoknak. A Tata vezetősége mindezt másképpen látja. Választásuk egyik oka éppen a képzett magyarországi szakembergárda. Báti Ferenc, az Amerikai Kereskedelmi Kamara (AmCham) informatikai bizottságának elnöke szerint itthon nincs szakemberfelesleg, de hiány sincs. “Más kérdés azonban, hogy Indiában óriási számokról lehet beszélni – magyarázza Báti -, néhány éven belül ott csak az exportfeladatokon egymillió szoftveres dolgozik majd.” A központ telepítésének tehát a szakember-ellátottságon kívül nyilvánvalóan más oka is van, és ez az ok Vinod Bhan megfogalmazásában a következő: “Közel akarunk lenni ügyfeleinkhez. És nem csak földrajzi, hanem kulturális értelemben is.”
Érthetőbben: a cég piacot akar szerezni Magyarországon, s a hozzá földrajzilag közel eső régiókban. Márpedig ezért sokan tartanak az indiai befektetőtől. “Az ázsiaiak megjelenésével ugyanis legtöbben nem a minőséget üdvözlik, hanem attól félnek, hogy konkurenciát támasztanak, és letörik a szolgáltatások árait” – mondja Kismartoni Endre, az ITDH információs és informatikai igazgatója, akinek személy szerint is fontos szerepe volt e befektetés létrejöttében. Bojár Gábor szerint az indiaiak azért jöttek ide, mert a térségben a szoftverfejlesztés területén Magyarország bizonyos tekintélyre tett szert, ami a megrendelők figyelmét ide irányítja; a hagyományosan erős szoftverexport-pozíciójuk védelme érdekében állítanak fel nálunk védőbástyát. Úgy véli, a betelepülők egyszerűen meg akarják szerezni az újabban ide irányuló megbízásokat. Bojár Gábor a konkurencia felbukkanását más tekintetben azonban pozitív hatásúnak tartja, a verseny élesedése hosszú távon mindig ösztönző, tehát hasznos. Báti Ferenc szintén üdvözli a befektető megjelenését, ugyanis ez az iparág kedvező hazai klímáját jelzi.
