Bizonytalan ügylete adójogi megítélésében? Forduljon a Pénzügyminisztériumhoz! Tisztes összegért kiszámoljuk tervezett tranzakciója adóvonzatát, melyet az adóhatóság is elfogad!
Nos, egy ilyesfajta reklám talán a magyar vállalkozások számára is egyértelműsítette volna a feltételes adómegállapítás – más néven ruling – előnyeit, és akkor talán többen részesítették volna előnyben ezt a lehetőséget az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal (APEH) vagy a Pénzügyminisztérium senkire sem kötelező érvényű állásfoglalásai helyett. “Noha ez az – fejlett országokban jól bevált – intézmény már Magyarországon is több mint öt esztendeje létezik, a bevezetést követő első egy-két évben alig volt ilyen kérelem, s az utóbbi két és fél esztendőben is alig több mint száz rulingot adtunk ki” – tudtuk meg Bánszegi Ádámtól, a Pénzügyminisztérium illetékesétől.
A ruling jellemzői • Csak jövőbeni jogügyletre vonatkozik, már megtörténtre nem
• Nincs precedens jellege, csak az adóalany által részletesen meghatározott egyetlen ügyletben kötelező az adóhatóságra nézve
• Az adózónak nyilatkoznia kell arról, hogy a kérelemben foglalt tényállás megfelel a valóságnak, továbbá, hogy az ügyben nem folyt – és a kérelem beadásának idejében sem folyik – ellenőrzés, adóigazgatási vagy bírósági eljárás
• A kérelmet adótanácsadó és ügyvéd által ellenjegyzett nyomtatványon, 6 példányban kell a Pénzügyminisztériumhoz benyújtani
• A feltételes adómegállapítást tartalmazó álláspontjáról a minisztérium az adóhatóságot és az adózót is köteles értesíteni, ám ha a kérelmet elutasítja, akkor arról csak az adózót tájékoztathatja
• A rulingért fizetni kell, mégpedig az ügylet tárgya értékének 1 százalékát, de minimum 250 ezer, s maximum 5 millió forintot; elutasítás esetén a befizetett díj 25 százalékát a tárca megtartja
KÜLFÖLDIEK KÉRTÉK. A kérelmek közel 90 százaléka az offshore cégek köréből érkezik, s többnyire arra irányul, hogy az alapítás megfelel-e a társasági adótörvényben meghatározott feltételeknek, különösen, ha likviditásmenedzsment, tőkeellátás, tőkefinanszírozás típusú tevékenységet végez a cég. “Mindezen persze nem nagyon kell csodálkozni – mutat rá Kelemen János, a PricewaterhouseCoopers Kft. adópartnere -, a külföldön tevékenykedő vállalkozásoknál ugyanis olyan, nem egyszer több százmilliárd forint értékű ügyletekről van szó, amilyenek magyar viszonylatban nem igazán fordulnak elő.” Éppen ezért – amellett persze, hogy adótanácsadóként többnyire tisztában van az ügylet adóvonzatával – minden esetben javasolja a cégeknek, hogy kérjenek rulingot. Kissé leegyszerűsítve, ezzel a módszerrel “veszi meg” a külföldi a biztosítását, hiszen az adóhatóság későbbi ellenőrzésekor nem kell magyarázkodnia, elég ha bemutatja a kiadott PM-határozatot. Ez a dokumentum ugyanis köti az adóhatóságot is, vagyis nem ítélheti meg másképpen a szóban forgó tranzakciót, nem állapíthat meg adóhiányt. “A magyar adórendszer 13 éves, nincs még 200 évi tapasztalata. Ebben a sajátos környezetben az ilyen hatalmas volumenű ügyleteknél nem szabad sajnálni azt a néhány millió forintot, amennyibe a ruling kerül” – véli Kelemen János.
Különösen a múlt év végén nőtt meg az offshore társaságok ebbéli igénye: 2000 utolsó két hónapjában 40 ruling kérelmet nyújtottak be. Ennek külső okai vannak: a káros adóversenyről szóló 1998-as OECD irányelv ugyanis potenciálisan veszélyesnek jelölte meg a magyar offshore rendszert. Amenynyiben ez a vélemény a magyar kormány és az OECD szakértőinek tárgyalása után sem változik, akkor 2003 áprilisáig ezt az elemet ki kell iktatni az adórendszerből. A határidő után pedig már csak azok a cégek élvezhetnék – 2005 végéig – az offshore kedvezmény előnyeit, amelyek 2000-ben megszerezték a jogot; ez váltotta ki a múlt év végi rohamot. Gyakran nemcsak a társasági adóra, hanem a helyi iparűzési adóra, az áfára is rákérdeztek, sőt olykor még a hitelintézeti törvény rendelkezéseit is érintette a kérelem.
A NAGYOK JÁTÉKA? A feltételes adó-megállapítás minimális díja 250 ezer forint, így kisebb értékű tranzakcióknál nyilván nincs értelme igénybe venni a pénzügyi tárca ezen szolgáltatását, a nagyobbaknál viszont – főként, ha nem egyértelmű a jogügylet – a csupán belföldön tevékenykedő adózóknak is megérheti ez a lépés. A társasági adótörvényben például nem teljesen egyértelműek a beruházási kedvezmények igénybe vételének szabályai, így Kelemen Jánosnak is volt már olyan ügyfele, akinek azt tanácsolta, hogy az ügyben kérjen feltételes adómegállapítást. Ez egyébként minden olyan adónem esetében kérhető, amelyre az adózás rendjéről szóló törvény hatálya kiterjed. Így például a járulékokra, vagy a helyi adóra is, a vámmal kapcsolatban viszont ilyen formában nem lehet bizonyosságot szerezni. A leggyakrabban a társasági adótörvény kedvezményekkel kapcsolatos rendelkezéseiről kérnek rulingot az adózók. A korábbi években a számlázási rendről vagy az annak idején legális adómegtakarító módszerként ismert pénzügyi lízingről is érdeklődtek a cégek, de többször tudakozódtak a vállalati vezető tisztségviselők nagy értékű juttatásainak szja-, társaságiadó- és járulékvonzatairól is, szintén adóspórolási céllal. Érdekes, hogy éppen egy ilyen biztosítási konstrukcióról, az egyik konkurens cégnek kiadott feltételes adómegállapítás kapcsán kért a közelmúltban a PM vizsgálatot az ÁB-Aegonnál. A cég egyébként elkerülhette volna az elmúlt hetek kínos pillanatait, ha nem az ügylet részleteire vonatkozó, nem kötelező erejű állásfoglalás mellett voksolt volna, hanem az ügylet egészét érintő feltételes adómegállapítási kérelmet adott volna be a szaktárcához.
Passzív kapcsolt vállalkozásokA pénzügyi tárca a jogintézmény bevezetésekor arra számított, hogy sok olyan ruling iránti kérelem lesz, amely a kapcsolt vállalkozások egymás közötti árainak megállapítására irányul. Valójában viszont alig akadt az elmúlt években ilyen. Kelemen János szerint ez részben azért van így, mert a törvényszövegből nem könnyű kiolvasni, hogy ruling ebben a témában is kérhető. A fő ok viszont az, hogy nálunk a kapcsolt vállalkozások közötti tranzakciók szabályozása és ellenőrzése is gyermekcipőben jár, az erre vonatkozó néhány törvényi passzus pedig “fogatlan oroszlánként” funkcionál. Annak megállapításához, hogy ezek az ügyletek valóban piaci áron történtek-e, nem elég a magyar adótörvények ismerete, hanem külföldi ellenőrzési tapasztalatokra is szükség lenne. Vagyis az adóhatóság még nem készült fel ezen vállalkozások elszámoló árainak vizsgálatára. Ráadásul a törvényi feltételek is hiányoznak ahhoz, hogy némileg könnyebb legyen a revizorok helyzete. Lengyelországban például az év végi adóbevallásban a kapcsolt vállalkozásoknak – egy meghatározott értékhatár fölött – tranzakciótípusonként fel kell sorolniuk az alkalmazott árakat, amelyből aztán az adóhatóság “csemegézhet”. A fejlett országokban a kapcsolt vállalkozásoknak olyan dokumentumot kell készíteniük az adóhivatal számára, amelyben részletezik, hogy egymás közötti áraikat milyen elvi alapon alakították ki, azokat miért minősítik piacinak – említ Kelemen János két példát arra, miként lehetne a törvényi szabályozással segíteni az ellenőröknek.
HIVATALOS TIPP. Az ÁB-Aegon nincs egyedül: az adóügyekben bizonytalankodó belföldi cégek általában inkább állásfoglalást kérnek, ez a papír azonban nemhogy a bíróságot, de – egy esetleges ellenőrzés során – még az azt kiadó szervet sem köti. A PM által jegyzett ruling viszont abban az egyetlen ügyletben kötelező az APEH-re is. Az persze még ezzel együtt sem kizárt, hogy más hasonló ügyben – ahol tehát nincs ilyen PM-verdikt – az adóhatóság már nem követi a rulingot, tehát ugyanazt az ügyletet másképpen ítéli meg, mint a felettes szerve.
A hazai cégek érdektelenségét Bánszegi Ádám szerint nem az magyarázza, hogy rossz lenne a szabályozás, ezért a tárcánál középtávon nem terveznek jogi korrekciót. Valószínűleg inkább azért nem fordulnak a cégek a PM-hez ilyen kérelemmel, mert nem szeretnék felhívni az apparátus figyelmét egy-egy olyan jogszabályi kiskapura, amelyből adóelőnyre szeretnének szert tenni.
Kelemen János azt javasolja, hogy a feltételes adómegállapítást kérő cég a lehető legaprólékosabban írja le az adott ügyletet, a jogszabály ugyanis nem rögzíti, hogy mit, milyen mélységben kell részletezni a benyújtott nyomtatványban. A pontosság azért fontos, mert a kiadott ruling csak az abban meghatározott feltételek szerinti ügyletben köti az adóhivatalt, s ha egy-két lényeges feltételt elhallgat az adózó, akkor már az APEH másképp is dönthet. A kiadott rulingot egyébként a PM az ellenőrző hatóságnak is eljuttatja, amelyik megvizsgálja, hogy valójában az abban meghatározott feltételek szerinti ügyletet kötött-e cég, s hogy tényleg az abban leírt adózási szabályokat alkalmazta-e. Az adózó egyébként dönthet úgy is, hogy nem fogadja meg a PM “tanácsát”, ilyenkor viszont a bíróságon kell megvédenie álláspontját, tekintve, hogy az adóhatóság nem ítélheti meg másképp az ügyletet, mint a felettes szerve.
Bánszegi Ádám szerint a gazdaság fejlődésével arányban növekszik majd a feltételes adómegállapítást kérők száma is. Ezt Kelemen János sem vitatja, aki szerint azonban a belföldi vállalkozásokra még egyelőre a “kis ország, kis ügylet” hozzáállás a jellemző.
