– George W. Bush nem is titkolja, hogy aggasztja a gazdaság állapota. Egyetért azzal, hogy már az ajtón kopogtat a recesszió?
A gazdaság valóban bajban van valamelyest. Azt nem tudom, bekövetkezik-e az a helyzet, amit a nagykönyvek recessziónak neveznek. Mindazonáltal őszintén el kell ismernem, hogy Bush minapi, Austinban rendezett gazdasági fórumán az üzletemberek többsége úgy vélekedett, az ő iparáguk már 2000 negyedik negyedévében is recesszióban volt. Ennek ellenére én továbbra is azt gondolom, ez nem jellemző a gazdaság egészére.
– Milyen tervei vannak a válság elkerülésére?
– Mindenekelőtt valóra kell váltanunk az elnök adóprogramját. Sőt, alighanem igen hasznos lenne e folyamat felgyorsítása. A programot éppen azzal a céllal dolgoztuk ki, hogy olyan problémákra hozzon megoldást, amilyenekkel ma szembenézünk. Másodsorban: miután a Fed felismerte a bajt, ugyanabban a szellemben igyekszik majd orvosolni azt, mint amilyenben mi is tesszük. Végül meggyőződésem, hogy jelentős szabályozási problémák vannak az országban, különösen az energiaszektorban. Márpedig George Bush elnökjelöltként pontosan és nyíltan elmondta, mit szándékozik tenni ennek a helyzetnek a rendezésére. Mindez okot ad az optimizmusra.
– Mi a véleménye arról, hogy az adócsökkentés hatályát január elsejéig visszamenőlegesen érvényesítsék?
– Ez egy a lehetőségek közül, amiről sok vita folyik. Az elnök fölöttébb egyértelműen fogalmazott az adócsökkentési tervet ismertető beszédében, midőn kijelentette, hogy az egyfajta biztosítási politika is egyben. A jelek szerint most alighanem ezt a biztosítási vetületet kell előtérbe tolnunk.
– Bush elnök úgy nyilatkozott, hogy a társadalombiztosítás többletét szándékai szerint nem érintik sem a tervezett kiadások, sem az adócsökkentési lépések. Csakhogy ez jócskán behatárolná a mozgásterét, hogy a gazdaságot rövid távon nagyobb teljesítményre ösztönözze. Amennyiben a gazdaság látványos lassulásba kezd, elképzelhető, hogy a kormányzat a növekedés elősegítése érdekében mégis hozzányúl a társadalombiztosítási többlethez?
– Jó kérdés. A tb-rendszer stabilitását hosszú távon egy életerős gazdaság szavatolhatja a legjobban.
Január 20-án nem csupán az amerikai nemzetnek vált első számú vezetőjévé George W. Bush, hanem egyúttal a gazdasági helyzet alakításáért is felelősséget vállalt. Mivel a gazdaság érezhetően lassul, az új elnök első lépései sorsdöntőek lesznek, és előreláthatólag senki sem rendelkezik majd nagyobb befolyással e téren Bush gondolkodására, mint Lawrence B. Lindsey gazdasági főtanácsadó. A Harvard egyetem egykori professzora az idősebb Bush idején már szolgált a Fehér Házban, majd öt évet töltött el az amerikai jegybank szerepét betöltő Federal Reserve Boardban, Alan Greenspan Fed-elnök oldalán.
– Az ön adóprogramja túlnyomórészt a magánszemélyeket érinti. De mi a helyzet azokkal a nyilatkozatokkal, amelyekben az üzleti élet vezetői a vállalatokat sújtó adók módosítását, többek között a nagy értékű berendezések és a számítógépes szoftverek gyorsabb leírhatóságát sürgetik?
– A terv kulcseleme az, hogy a fogyasztói vásárlóerőt megtámogassuk. Meggyőződésünk ugyanis, hogy mindaddig, amíg a kereslet nagy, az üzleti szektor képes lesz úrrá lenni a pénzügyi problémáin. Ma viszont számos fogyasztó kényszerül arra, hogy összébb húzza a nadrágszíjat.
– A kongresszus republikánus tagjai arról beszélnek, hogy a tb privatizációja egyre valószínűtlenebb. Egyetért ezzel a véleménnyel?
– Az elsődleges gazdasági prioritás az adócsökkentés. A társadalombiztosításra vonatkozó tervek megvalósulása azonban abban segítene, hogy megoldjuk az egyik alapvető – és a kilencvenes években csak tovább súlyosbodó – gazdasági gondot: az alacsony megtakarítási ráta problémáját. A reformoknak még hosszú utat kell bejárniuk, amíg helyreáll a megtakarítási kedv. Éppen ezért nem hiszem, hogy ez a terv túl sokáig várhatna.
– Az egészségügy reformja a kiemelt területek közé tartozik?
– Feltétlenül a prioritások egyike az elnök “azonnali segítő kéz” programja, ami az államoknak nyújtott támogatásokat jelenti. Az elnök biztosítani szeretné, hogy a segítségre szoruló időskorúak megkapják ezt a segítséget, s így megvásárolhassák a receptre kapható gyógyszereket.
– Az Egyesült Államok kereskedelmi partnerei gyanakodva figyelik az arra utaló jeleket, hogy a Bush-csapat az olcsó dollár politikáját fogja követni. Mi a válasza ezekre az aggodalmakra?
– Ez teljesen téves feltételezés. Amerika az erős dollár híve. Azt akarjuk, hogy a világ többi része biztonságosnak érezze az egyesült államokbeli befektetéseket. Szeretnénk elérni, hogy az emberek felismerjék, nem szándékozunk leértékelni a nemzeti valutánkat.
– Nem aggódik amiatt, hogy a japán gazdaság gondjai esetleg a mélybe ránthatják a világgazdaságot?
– Mi a japánok talpra állását kívánjuk. De akárhogy is van, nem az Egyesült Államoknak, hanem a japánoknak maguknak kell megtalálniuk a megoldást a saját problémáikra.
