Politikai áttörést

szeretne elérni az Európai Unió (EU) és a tagjelöltek közötti csatlakozási tárgyalásokon a soros elnökséget ebben a félévben betöltő Svédország.#<# Hogy ez egészen pontosan mit is jelent, arról csak találgatások láttak napvilágot. A legvalószínűbb, s egyszersmind a legkívánatosabb az lenne, ha az unió a "rázós", érdemi kérdésekben is kialakítaná álláspontját, sőt néhány ilyen témakörben még ebben a félévben megállapodásra is jutna a jelöltekkel. Az utóbbi napok, illetve hetek fejleményei ebből a szempontból biztatóak. A termőföldvásárlás ügyében körvonalazódik a kompromisszum Brüsszel és az integrációba belépni kívánó országok között, mégpedig a csatlakozástól számított 5-7 év körüli átmenetet feltételezve. Más kérdés, hogy közgazdasági szempontból a korlátozás aligha indokolt, de ez is – mint a tárgyalási témák döntő többsége – a politikai alkumechanizmusban dől majd el, nem függetlenül az éppen hatalmon lévő pártoktól. A munkavállalás korlátozásának igényéről pedig a legnagyobb uniós tagállam, pontosabban a német kancellár vallott színt még decemberben. A tárgyalások e heti fordulójában egy másik kemény diót is megpróbálnak majd feltörni: a környezetvédelem ügye is a tárgyalások napirendjére kerül. Itt ugyan nincs érdekellentét az unió és Magyarország között, a közösségi standardoktól való lemaradás viszont óriási, amelyet csak átmeneti mentességekkel lehet majd áthidalni. Nizza után, úgy fest, az EU rászánta magát arra, hogy a húsbavágó ügyekben is véleményt nyilvánítson. Ez persze nyilvánvalóan nem egyszerű feladat, tekintettel arra, hogy az egyes részkérdésekben a tagállamoknak más és más preferenciái lehetnek. A szabad munkaerő-áramlás elsősorban Ausztriát és Németországot érinti – bár a félelmek nyilvánvalóan eltúlzottak e tekintetben -, a környezetvédelemre éppen az elnökséget jelenleg adók, a svédek “harapnak rá”, míg a termőföld-vásárlás, a közgazdasági és a globalizációs trendektől némileg elrugaszkodottan, csak a tagjelöltek, azok közül is elsősorban Lengyelország és Magyarország számára fontosak. Miközben közgazdasági és politikai elemzők Nizza után a 2004-2005-ös időpontot tartják reálisnak az uniós bővítés első körének dátumaként, Wolfgang Schüssel osztrák kancellár a minap új ötlettel rukkolt elő: szerinte az uniónak a göteborgi csúcson kell majd megjelölnie a dátumot. Akár e tekintetben, akár a bajor miniszterelnök “Magyarországot egyedül felvenni” gondolata esetében sem nehéz észrevenni az ötletek belpolitikai indíttatását, a kormányzó pártok legitimációs bázisának erősítését saját választói, vagy éppen a külföld szemében. Európa középső és keleti felének szempontjából ma már a dátumnál jóval fontosabb, hogy a nizzai ütemtervnek megfelelően 2002 első felében be lehessen csukni a tárgyalások jegyzőkönyvét, azaz az egyeztetéseken valóban bekövetkezzen a politikai áttörés.