Két évvel ezelőtt kifejezetten a Philips kéirésére érkezett Magyarországra, s Székesfehérváron a 63-as út mellé telepedett le az úgynevezett műszaki műanyagokat előállító belga Punch International nevű cég. A hollandiai székhelyű Philips az elmúlt években több termékének előállítását is hozzánk telepítette: Szombathelyen monitorokat, a szórakoztató elektronikai ipari hagyományokkal rendelkező Székesfehérváron pedig video- és CD-lejátszókat gyárt. A cég, a multik általánosnak tekinthető gyakorlata szerint, nem kísérletezett magyarországi beszállítók felkutatásával, ehelyett ide csábította jól bevált nyugat-európai beszállítóját. A belga tőzsdén is jegyzett Punch International stratégiájának középpontjába a beszállítói tevékenységet helyezte: Angliában, Franciaországban, az USA-ban és Szlovákiában létrehozott leányvállalatait mindenhol a fő megrendelőinek számító multikat követve hozta létre. Ezek megrendelései ugyanis biztos piacot jelentenek a Punchhoz hasonló cégeknek, és az “otthoninál” jóval magasabb profitot biztosít számukra, hogy a fogadó országok munkabérei általában alacsonyabbak. Ráadásul még az alapanyag árkockázatával sem kell foglalkozniuk, hiszen az ártárgyalásokon általában a nagy tételben vásárló, így jelentős árkedvezményeket elérő multi jelenik meg. Szállítani azonban pontosan, just-in-time rendszerben kell, méghozzá kiváló minőségben. Egy internetes újság információi szerint éppen az óraműszerűen ütemezett szállítással és a logisztikai rendszerrel volt probléma Székesfehérváron, s a belga cég emiatt végül is a kivonulás mellett döntött. A gyáregység eladásáról augusztus közepén kötötte meg az előszerződést a tőzsdén is jegyzett legnagyobb honi műanyaggyártó céggel, a Pannonplasttal. Más források szerint a gondokat mutatta, hogy a belgák alig kétéves jelenléte során ötször cserélték le a menedzsmentet. A Punch hivatalos közleménye mindenesetre más okokkal, többek között stratégia váltással indokolja a magyar piac elhagyását.
ERŐSÍTENDŐ POZÍCIÓK. A szakma egyébként kétféle beszállítót különböztet meg: a további beszállítókkal dolgozó, az azoktól átvett alkatrészekből komplett egységek összeszerelését végző contract manufacturernek nevezett gyártókat (ilyen például a Magyarországon is jelen lévő Flextronics), valamint azokat a cégeket (mint például a Punch székesfehérvári gyáregysége, illetve a Pannonplast leánycégei), amelyek maguk készítenek alapanyagokból alkatrészeket, részegységeket. A Punch az elektronikai berendezések műanyag és fém burkoló elemeit gyártja. Ez a technológiai és műveleti sor pedig nagyrészt megegyezik azzal, ami a Pannonplast gyáraiban is történik. “Ráadásul stratégiai célunk éppen az, hogy növeljük beszállítói pozícióinkat a műszaki műanyagok területén” – magyarázza Illésy János, a Pannonplast vezérigazgató-helyettese. Igaz, fémmegmunkálással a társaság eddig nem foglalkozott, de az új technológia átvételében nem látnak jelentős kockázatot.
NYUGATI KONKURENSEK. A Pannonplast már évek óta próbálkozik azzal, hogy a Magyarországon letelepedő multik beszállítója legyen, s ez irányú törekvései sikeresnek is bizonyultak, ami nem igazán mondható el a magyar gazdaság egészéről. “Versenytársaink a beszállítói piacon ma is jellemzően külföldi tulajdonú és irányítású cégek” – mutat rá Illésy János. László Gyula, a társaság műszaki műanyag gyártásért felelős vezérigazgató-helyettese két olyan esetet is említ, amelyeket komoly sikerként tartanak számon. A Philipssel a beszállítói együttműködés 1998-ban kezdődött számítógépek monitorjainak műanyag alkatrészeinek gyártására. A tevékenységre létrehozott Moldin Kft. mára a “kiváltotta” a korábbi beszállítókat. A Hewlett-Packard kezdetben a korábbi spanyol beszállítóira támaszkodva indította meg nyomtatóinak itteni gyártását, mielőtt azonban azok átköltöztek volna Magyarországra, a megrendeléseket a Pannonplast kapta meg, megelőzve egy, a nyugati piacon már stabil kapcsolatokat kiépített beszállítót. A másik esetben a Pannonplastot régi, jól bevált beszállítóként kezelték: az Unilever – amely a multinacionális nagyvállalatok közül az elsők között telepedett le nálunk – például romániai terjeszkedése során “vitte magával” az élelmiszerek csomagolóanyagai terén bevált magyar partnerét.
Egyes hírek szerint a Punch gyáregység megvásárlásának ötlete egyenesen a Philipstől eredt, a szombathelyi monitorüzem kedvező tapasztalatára alapozva. Mint Illésy János aláhúzza, az ügylet azért is fontos, mert ez az első alkalom, hogy egy magyar irányítású cég (a Pannonplast tulajdonosainak többsége külföldi intézményi befektető, de a társaság irányításában a magyar menedzsmentnek van meghatározó szerepe) egy külföldi társaság leányvállalatát vásárolja föl Magyarországon. A tranzakcióval – amennyiben az előszerződést tényleges megállapodás követi – a Pannonplast nemcsak korszerű technológiát, hanem biztos piacot is vásárol, hiszen a Philips megfelelő teljesítmény esetén továbbra is garantálja a megrendeléseket. Ami pedig a fémmegmunkálást illeti, egy ilyen irányú nyitás amúgy is szerepelt a tervek között, s László Gyula szerint a kétféle anyag megmunkálásának technológiája nem áll túlságosan távol egymástól. A Pannonplast szerszámgyártással foglalkozó leányvállalata ugyanis rendelkezik ilyen tapasztalatokkal.
A Pannonplastnál éves szinten 4 milliárd forintos árbevétel-bővülésre számítanak a bevásárlás nyomán, egyben úgy kalkulálnak, hogy pótlólagos beruházásokra nem lesz szükség a két éve épített üzemnél, mindössze átszervezésre és a hatékonyság javítására.
TITKOLT ÁR. Azt, hogy az új gyáregység milyen mértékben járulhat hozzá a Pannonplast profitjához, a társaságnál nem árulták el. Czakó Gáspár, a Takarékbróker elemzője 100-200 millió forintra becsüli a gyár jövő évi várható eredményét. Hangsúlyozza azonban, hogy a nemrégiben indított üzem amortizációs költségei jelentősek lehetnek, így az új szerzemény adózott eredményére a választott számviteli politika is nagy befolyással bírhat. Hogy jó üzletet csinált-e a Pannonplast, az nagymértékben függ a gyárért fizetett vételár nagyságától. Ezt azonban a cég vezetői nem kívánják nyilvánosságra hozni. Czakó Gáspár szerint a Punch egyharmad részben hitelekből finanszírozott eszközeinek értéke 3,3 milliárd forint lehet. Amennyiben 2 milliárd forint körüli összeget fizet a Pannonplast a Punchért, s a megszerzett gyár éves nyeresége 200 milliós lesz, úgy a befektetés megtérülése 9-10 év lehet. Ez megfelel annak, amennyire a mostani 10 körüli P/E-mutató (árfolyam/egy részvényre jutó eredmény) alapján a Pannonplast részvényeit értékelik a befektetők.
