Xavier Bategat brüsszeli Ford-forgalmazó éppen egy frissen érkezett megrendelést fut át. Jóllehet a Belgiumban értékesített autók többsége balkormányos, egy brit vásárló mégis egy jobbkormányos Ford Ghiát szeretne venni tőle. “Naponta kapok ilyen faxokat” – mondja Bategat, aki külön a brit autósok számára rendel jobbkormányos modelleket. Hogy miért a kerülőutas vásárlás? A hatalmas megtakarítás miatt. A brit vevő még az adók és járulékok kifizetése után is 15 százalékot, azaz közel 3100 dollárt spórol meg.
Hamarosan nem mindennapi összecsapást robbanthat ki az autógyártók és a szabályozó intézmények között az, hogy az egyes európai országokban ennyire látványosak az autóárak közötti különbségek. A hatóságok ugyanis fel akarnak számolni egy 15 éve meglévő kiskaput, amelyet az unió trösztellenes szabályozása hagyott az autógyártóknak. Eszerint a forgalmazói hálózat túlnyomó részét maguk a gyártók ellenőrzik – állítólag azért, hogy így biztosítsák a színvonalas szervizszolgáltatást. Ugyanez azonban azt is lehetővé teszi, hogy országonként eltérő árakat állapítsanak meg. Amennyiben a hatóságok nyerik meg a harcot, az gyökeresen átalakíthatja az európai autóeladások rendszerét, s tovább élezheti a versenyt.
ERŐSÖDŐ NYOMÁS. Jelenleg a vevők külföldre utaznak autót vásárolni, különösen most, amikor az euró igencsak megkönnyítette az árak összehasonlítását. (Egy német polgár például az adók kifizetése után is 2600 dollárt takaríthat meg, ha Finnországban vesz egy Volkswagen Golfot, amelyet azután Németországban helyeztet forgalomba.). Egyre erősebb a nyomás, hogy egyszer és mindenkorra vessenek véget az árkülönbségeknek. Egy brit fogyasztói érdekvédelmi szervezet, a British Consumers’ Association például – rámenős igazgatója, Sheila McKechnie irányításával – 20 ezer aláírást gyűjtött össze egy petícióhoz, amelyben a magas árak ellen tiltakoznak.
Az aktivisták immár a maguk oldalán tudhatják Mario Montit, az EU versenyügyekben illetékes biztosát, aki nemrégiben bejelentette: azt tervezi, hogy a szóban forgó “kiskaput” végleg megszünteti, de legalábbis jelentősen szűkebbre zárja.
Az autógyártók váltig fogadkoznak, hogy nem hagyják magukat. Emiatt a kiskapuért kétségtelenül érdemes küzdeni – és az európai gyártók mindegyike minden követ meg is mozgat majd, hogy nemzeti és uniós szinten egyaránt a fennmaradásáért lobbizzon. Paolo Cantarella, a Fiat vezérigazgatója, egyben az európai autógyártók szövetségének (ACEA) elnöke szerint az árkülönbségek okaiként leginkább a hozzáadottérték-adók és a regisztrációs költségek jelölhetők meg: míg e tételek Luxemburgban 15 százalékot tesznek ki, Dániában elérik a 218 százalékot. “Nem a forgalmazókat kell tehát hibáztatni” – állítja Cantarella.
Talán igen, talán nem. Egy biztos: ha Monti terve valóra válik, az egységessé váló árképzés számottevő veszteséget okozhat az autógyártóknak. Amennyiben a brit autóárak azonos szintre kerülnének a kontinenséivel, az – a Schroder Salomon Smith Barney brókercég becslése szerint – önmagában is 150 millió dollárt venne ki a PSA Peugeot Citroën, 163 milliót a Volkswagen és 284 milliót a Ford európai részlege zsebéből. Ez a Ford esetében tízszerese a társaság tavalyi európai nettó profitjának. És ha az autógyártók elvesztik az ellenőrzést forgalmazói hálózataik felett, új, független kereskedők jelenhetnek meg a színen, akik jelentős árengedményeket követelhetnek a gyártóktól a tőlük vásárolt autókért cserébe.
BRÜSSZELI SZANKCIÓK. Monti támadásba lendült. Jelenleg azt vizsgálja, vajon a Peugeot, a Renault, a DaimlerChrysler, valamint a General Motorshoz tartozó Opel utasította-e kereskedőit arra, hogy ne szolgálják ki az árrésre vadászó külföldieket. Hasonló olaszországi praktikákért vetett ki az EU 92 millió dolláros bírságot a Volkswagenre.
Ám Monti ennyivel nem éri be: azt is tudni akarja, vajon az autógyártók megkísérelték-e elfojtani az autók internetes eladásait. Brit forgalmazók szerint a Volkswagen szerződésbontással fenyegette meg őket, amennyiben együttműködnek internetes kereskedőkkel. Monti nyomozói nem pihennek: az iparágról szóló átfogó jelentésük őszre várható. Az autógyártók számára ez azt jelenti, hogy a nyáron bőven lesz alkalmuk magyarázkodni.
