Michael Trescow új hangnemet honosított meg az Electroilux kommunikációjában. A svéd multi elnöke szívesen áll az újságírók rendelkezésére. Minden kérdésre frappáns és tényszerű választ ad. Egy kivételével: még véletlenül sem árulná el, hogy cége mennyit is költött eddig a Screenfridge névre keresztelt háztartási gép fejlesztésére. Maga Micsurin is megirigyelné a hűtőszekrény és a televízió keresztezéséből létrejött készüléket, amelyben összefut szinte valamennyi információ, amely egy lakásban elérhető: internet, tévé, rádió és a lakásbiztonsági rendszer jelei is. Stockholmban már építik azokat a kísérleti lakásokat, amelyekben ilyen rendszerbe szervezett hűtőszekrény lesz az agyközpont (lásd ábránkat a 19. oldalon).
Michael Trescow ars poeticája szerint az e-business akkor válik majd igazi üzletté, ha a hagyományos iparágak is be tudják építeni termékeikbe az új vívmányokat.
A képernyős hűtőszekrény kifejlesztésével a fehéráru-gyártásban tulajdonképpen azonos folyamat zajlik, mint a személygépkocsi-iparban. Ott a fedélzeti elektronika rövidesen már a hozzáadott érték nagyobb hányadát adja majd, mint a motor és a karosszéria (lásd Digitális négykerekűek című címlap-összeállításunkat, Figyelő, 2000/18. szám). Ezen iparágak példája jól szemlélteti azokat a kihívásokat, amelyekkel a vállalatvezetőknek szembe kell nézniük.
Először is azzal, hogy miként tudnak olyan termékeket kialakítani, amelyek az eddiginél nagyobb mértékben kapcsolódnak a XXI. századot jelentő informatikai és távközlési rendszerekhez. Ráadásul ezeknek az eszközöknek felhasználóbarátnak kell lenniük, hiszen senki nem fog nagyobb erőfeszítést kifejteni egy új eszköz megismerésekor, mint mondjuk annyit, amennyi egy szabvány mobiltelefon használatának elsajátításához szükséges.
A második kihívás mindjárt az, hogy a hagyományos ágazati felosztást sem az iparágon, sem pedig a vállalati szervezeten belül nem lehet tovább fenntartani. Előbb a tevékenységi határok mosódnak össze a távközlés, az informatika, a pénzintézeti tevékenység és a logisztika között, majd maguk a vállalati szervezetek is szövetségre lépnek – ilyen megállapodást alakított ki például a Screenfridge kifejlesztésére az Elecrolux az Ericssonnal és egy stockholmi ingatlanfejlesztési céggel -, hogy azután elkerülhetetlenül fuzionáljanak.
Magyarország ezen a téren koránt sincs lemaradva, hiszen a nyáron már működni fognak a Balatonnál azok a Coca-Cola-automaták, amelyeknél nem pénz, nem is hitelkártya, de Matáv-telefonkártya segítségével lehet üdítőitalt vásárolni. Statisztikus legyen a talpán, aki ezek után képes definiálni, hogy kiskereskedelemről, távközlésről vagy pénzintézeti szolgáltatatásról van-e szó!
ÚJ GAZDASÁG – ÚJ SZERVEZET. A menedzserek zöme világszerte lakonikusan veszi tudomásul, hogy az e-business projektek megjelenése észrevétlenül átalakítja magát a vállalati szervezetet, és a benne helyet foglaló alkalmazottak kompetenciáját is. Felértékeli a rendelkezésre álló információkat jól szelektáló, gyors átlátó képességű munkatársakat. Egyre gyorsuló ütemben új szakkifejezésekkel gyarapítja az értekezleteket, amelyeket a fiatalabb (adott esetben kezdő) munkatársak maguktól értetődő természetességgel használnak, miközben a vezetőnek esetleg a puszta értelmezésük is nehézséget okoz. Mindez egyszer s mindenkorra véget vet az autoriter irányítási stílusnak, ezzel szemben előtérbe állítja a karizmatikus, konszenzust kereső, harmonizáló vezetői készségeket. Ráadásul az új technológia megjelenése korábban szokatlan jövedelmi feszültségeket is okoz a cégeken belül. Azok a hagyományos vállalatok például, amelyek létrehozták internetes részlegüket, nehezen tudják megmagyarázni a régi területeken dolgozó vezető alkalmazottaiknak, hogy miért csak az internetes üzletágban tevékenykedő kollégáik válnak – legalábbis papíron – multimilliomossá a részvényopciók révén.
Maga a vállalati kultúra is változóban van. Míg korábban sok vezető csak lediktálta a leveleket a titkárnőnek, ma már maga válaszolja meg az e-mailjeit. Ki gondolná, hogy az e-business még az öltözködésre is hatással van: egy internetes private banking munkatársnak például nem kell öltönyben járnia, s a munkaideje is jóval rugalmasabb lehet, mint a hagyományos keretek között dolgozó kollégájáé.
STRATÉGIAVÁLTÁS. Amíg a hagyományos iparágak lázasan keresik a helyüket az internetes érában, addig az új gazdaság újszülött szereplőinél stratégiaváltás látszik kibontakozni. “Komoly elmozdulás figyelhető meg” – vélekedik Szalai Tamás, a Bancroft Eastern Europe Fund munkatársa, aki szerint a befektetők érdeklődése a csak tartalmat szolgáltató portáloktól egyre inkább a tranzakciós portálok, de leginkább a vállalatközi (business-to-business – B2B) üzletág felé fordul. Ezt a váltást részben az okozta, hogy több B2C (business-to-consumer) cég könyvvizsgálója jelezte: alig 3-6 hónapos működési költségre elegendő készpénzzel rendelkeznek. Egyikük, a boo.com nevű sportruházat-kereskedő társaság a közelmúltban csődbe is ment.
A B2C üzletág nem véletlenül volt a befektetők kedvenc terepe ez idáig, hiszen a marketingköltségeket leszámítva kifejezetten olcsó volt piacra lépni, miközben a korán indulók igen komoly helyzeti előnyre tehettek szert. Ezzel együtt a piacra való belépési költségek is alacsonyak, azaz igen erős konkurenciaharc várható. A mostanában előtérbe kerülő B2B üzletágba azonban jóval többe kerül a beugró: nagy adatbázis, a B2C-nél bonyolultabb technológiai megvalósítás és komoly kapcsolati tőke kell hozzá. Az ebből következően korlátozottabb verseny miatt azonban pillanatnyilag ígéretesebb befektetésnek tűnik.
Az világosan látszik, hogy az internetes világ úgynevezett kiszolgáló tevékenységet végző cégei (például szoftverfejlesztők, tanácsadók, dizájnerek) sokkal korábban lesznek nyereségesek, mint amelyek a végfelhasználókkal állnak közvetlen kapcsolatban. Ezek eredménye már ma is jellemzően pozitív, és a befektetők számára egy-két éven belül megfelelő hozamokat tudnak elérni.
A hagyományos iparágak helyzete azonban korántsem fest ilyen rózsásan. A termékeikhez kapcsolódó újabb és újabb ötletekkel, fejlesztésekkel rendszerint egyetlen, ám nehezen félresöpörhető bökkenő van: valamennyinek óriási a beruházási igénye, következésképpen bizonytalan és lassú a megtérülésük. Az egyre növekvő hardver- és szoftverigényen kívül nem elhanyagolható tétel az új technológia működtetéséhez szükséges IT-munkatársak bérköltsége sem. Másrészről viszont nyilvánvaló költségcsökkentéseket lehet elérni. A General Motors – összeállva a Forddal és Cryslerrel – az internetre helyezte át beszállítói megrendeléseit, s ezen egyelőre imponáló költségmegtakarítást mutatott ki. Az új módszerek persze nem csupán beszállítóknak okoznak komoly fejfájást, de azoknak is, akik fogékonyak a versenyjog nüanszaira… Megállapodásuk révén ugyanis a három cég korlátozhatja a piaci versenyt – állítják jogi szakértők. A beszállítók értékesítési piacán beszűkül a verseny, ami a megrendelő vállalatokat az eddiginél erősebb pozícióba emelheti.
A három autógyár példáját a légi társaságok is megirigyelték: három, más-más szövetségi rendszerben működő vállalat, a British Airways, a Lufthansa és az Air France bejelentette, hogy az év végéig közös internetes utazási irodát hoz létre (Figyelő, 2000/20. szám), borsot törve a “valódi” utazási irodák orra alá. Többen máris a versenyhatóságok közbelépéséért kiáltanak: brit és német irodák máris jelezték, hogy arra kérik az Európai Bizottságot, ne engedélyezze a közös cég beindítását. A Bizottság azonban még akkor sem biztos, hogy megakadályozza az ilyen és ehhez hasonló ügyleteket, ha a forgalmi adatok komoly piacbefolyásoló hatást jeleznének.
A menedzserek azokban az iparágakban kettős kihívással néznek szembe, amelyek nincsenek hozzászokva a hosszú megtérülési ciklusokhoz és a nagy kockázatokhoz. A tulajdonosok és az igazgatóság arra biztatja (az éleződő verseny pedig arra készteti) őket, hogy vágjanak bele az e-businessbe. Abba a tevékenységbe, amelynek megtérülését a szokásos algoritmusokkal képtelenség kiszámítani. Közben azt is tapasztalják, hogy az e-business projektekhez sokkal könnyebben jutnak forrásokhoz, adott esetben sokkal többhöz, mint bármikor korábban egy egyébként lényegesen megalapozottabb, számításokkal jobban alátámasztott projekt esetében.
MAGYAROK A HÁLÓN. Sokan Magyarországon is felfokozott várakozásokkal tekintenek az internetes piac fejlődése elé. A nyelvi korlátok miatt persze a magyar piac kicsiny, és ez komoly méretgazdaságossági problémát okoz. “Egy 500 ezer dolláros befektetéssel gyakorlatilag ugyanannyit kell foglalkozni, mint egy 10 millió dollárossal: jogászt, auditort kell fizetni, meg kell nézni a versenytársakat, vagy tízszer személyesen is el kell látogatni a céghez” – magyarázza Szalai Tamás. Szerinte mindez egy félmillió dolláros befektetés fix költségeit olyannyira megdobhatja, hogy az üzletbe csak akkor érdemes belevágni, ha egészen kiemelkedő megtérülés prognosztizálható. Olyan társaságokba persze a befektetők sokkal szívesebben fektetnének, amelyek nemcsak a kicsiny magyar piacon tevékenykednek, hanem a környező országokban is. A kulturális és nyelvi korlátok miatt azonban az internetes cégek nehezen fognak Európában regionálissá válni. “A vállalkozás azonban nem reménytelen” – hangsúlyozza Szalai Tamás, hozzátéve, hogy a legnehezebb dolguk ebből a szempontból az információ alapú portáloknak lesz. A megoldást számukra részben a nagy nemzetközi portálokhoz való csatlakozás jelentheti, részben – skandináv mintára – az angolnak mint második nyelvnek az elterjedése a magyar lakosság körében. Ez azonban rövid távon aligha remélhető…
ROBBANÁS ELŐTT. Az online hirdetési piacon mindenesetre robbanásszerű növekedés várható: a Magyar Reklámszövetség prognózisa szerint az idén majd’ háromszor annyi, körülbelül egymilliárd forintos online reklámköltés várható, mint tavaly. Pedig az internethasználat terjedése nem mondható túl gyorsnak. Magyarországon jelenleg a háztartásoknak csupán 17 százaléka rendelkezik személyi számítógéppel – derül ki a Taylor Nelson Sofres (TNS) kutatási programjából. A 4 ezer fős országos – a 14 évnél idősebb populációra reprezentatív – mintán végzett felmérés szerint a PC-ellátottság révén így 1,4 millió magyar állampolgár számít potenciális otthoni internetezőnek. A 15 éves és annál idősebb magyar lakosság 10,5 százaléka fér hozzá a világhálóhoz ma otthon, munkahelyen, barátnál/ismerősnél, vagy máshol. Ez az arány az alapsokaságra kivetítve 879 ezer főt jelent. A penetrációs szint igen alacsonynak mondható, ha figyelembe vesszük, hogy az öreg kontinensen ez az arány átlagosan 23 százalék, míg az Egyesült Államokban több mint 50 százalék. Regionális összehasonlításban sincs elégedettségre okunk, ha a miénkkel közel egyező gazdasági teljesítményű Csehország 16,4 százalékos rátájával vetjük össze.
A kutatás során a jelenleg nem internetezőknek 7-8 százaléka nyilatkozott úgy, hogy belátható időn belül rá tud csatlakozni a világhálóra, 1,6 százalék teljes bizonyossággal állította, hogy a közeljövőben lehetősége lesz internetezni, míg 6,2 százalék ezt csupán valószínűsítette.
Az internet-hozzáféréssel jelenleg nem rendelkező 10 főnél nagyobb vállalkozások 31,5 százaléka tervezi azt, hogy az elkövetkezendő hat hónap folyamán csatlakozik a világhálót elérő cégek táborához. Amennyiben ezek a tervek megvalósulnak, úgy 4300-6500 céggel nő a mezőny. Becslések szerint az év végére a 35-36 ezernyi 10 fő feletti cég közül 24-25 ezer rendelkezik majd internet-előfizetéssel.
Magyarországon most a nagy kérdés az, hogy bírja-e szuflával az ország a gyors felzárkózás diktálta ütemet.
(Közreműködött: Martin József Péter és Nyomárkay Kázmér)
A Screenfridge rákapcsolódik az internetre, a lakás agyközpontjaként és a lakók üzenőtáblájaként szolgál
Térérzékelő
Rendszerbe kapcsolt hőmérő
Levegőáramlás-szabályozó
Páratartalom érzékelő
Az ajtó zárja a lakó ujjlenyomatára “hallgat”
Szélessávú kapcsolat
Riasztás a háztartási gépek meghibásodása, túlmelegedése esetén
Éjszakai kapcsoló, a lakás összes lámpáját szabályozza
