kiszabadulni a palackból azok a diplomaták, akik néhány nappal ezelőtt aláírták az Európai Unió (EU) és Kína közötti megállapodást. Az egyezmény elhárítja a mostanáig fennálló leglényegesebb akadályt Kína taggá válása elől a Kereskedelmi Világszervezetben (WTO). A világ legnagyobb országa 13 évig tartó tárgyalás után még az év vége előtt belép a 135 tagországot számláló nemzetközi szervezetbe. A gazdaságnak az is lökést adhat, hogy az amerikai törvényhozás a múlt héten hagyta jóvá a legnagyobb kereskedelmi kedvezmény állandó alkalmazását Kínával szemben, vagyis Washington ezentúl a távol-keleti országot “normális” kereskedelmi partnernek tekinti majd.
A kínai piac tovább nyílik a külföldi befektetők és termékek előtt, s ennek gazdasági jelentőségét nehéz lenne túlértékelni. A fejlett államok számára óriási lehetőség bejutni az egymilliárdos távol-keleti piacra, fokozatosan hozzáférni az ottani áru- és tőkepiacokhoz. A nagy pénzügyi alapok hamarosan kínai papírokat is vásárolhatnak; ennek hatása a nemzetközi tőkeáramlásra ma még felbecsülhetetlen.
Ennél is lényegesebb azonban a globalizáció hatása Kínára, mindenekelőtt a távközlés és a információs technológia terén, tehát éppen azokban szektorokban, amelyek révén szabadon terjedhetnek nemcsak az áruk, de az eszmék is. Az EU és Kína közötti megállapodás hiába tiltja egyelőre a többségi külföldi tulajdont, a univerzális technológiák és a mindenki által hozzáférhető kommunikációs csatornák révén a Nyugat szelleme immár ott lebeg a kontinensnyi ország felett.
A trendekkel persze csínján kell bánni. Elvégre Kína eddig is viszonylag jól működő gazdaság volt, európai léptekkel mérve imponálóan magas, az utóbbi években 6,5-9,0 százalékos gazdasági növekedéssel, alacsony inflációval és a magántulajdon dinamikus térnyerésével. Az állami vállalatok ma már az ipari termelési érték csupán szűk harmadát állítják elő, szemben a húsz évvel ezelőtti 77 százalékkal.
Illúzió lenne azonban azt remélni, hogy a mostani nyitás már rövid távon felszámolja a demokratikus és ember jogi deficitet. Lehetséges, hogy éppen ellenkezőleg: a gazdasági fejlődés stabilizálja a politikai rendszert. Ekkor pedig a szellem – szokásától eltérően – visszakerülhet a palackba. –
