A magyarok csak annak hisznek, ami külföldi. Ezt igazolja a kerékpár (hazai) törzsfejlődésében az ötvenes évek sztárja, az alföldi terepre termett vastagkerekű Toldi bicikli. A kétkerekű homokfutó mégis úgy pusztult ki, mint a dinoszaurusz, hogy azután a kilencvenes évek elején – mint a hamburger, természetesen Amerikából – Magyarországra is begördüljön a mountain bike.
A terepbiciklizés 20 éves amerikai receptje: vastagabb gumi, könnyebb az áttételezés, amellyel le lehet győzni a meredek emelkedőket is. “Az amerikai divat tömegek igénye lett” – mondja Eisenkrammer Károly, a Magyar Mountain Bike Szövetség cross country szövetségi kapitánya. A tömegtermelés egyre olcsóbbá tette a (gyengébb minőségű) gépeket, az igényesebb vásárlókért pedig egyre merészebben rajzolt a tervezők ceruzája.
Jellemző gép- és tartozékárak nincsenek. A Metróban föllelhető 18 ezer forintos gagyitól a 1,5 millió forintos gépig mindent lehet vásárolni. A túrázók, hobbikerekesek “ideális” árkategóriája az 50-120 ezer forint. Akik komolyan veszik a tekerést, azoknál 100-180 ezer, a versenyzőknél pedig 200-800 ezer forint.
Mindenképpen javasolt társakkal túrára indulni – már csak az esetleg előforduló balesetek miatt is, nem beszélve a közös élmény öröméről. Nem véletlen, hogy jó néhány üzletembert és VIP személyt is találunk a hegyikerékpár-bolondok között: például Geszti Pétert, Kovács Álmost, a Magyar Nemzeti Bank alelnökét és Juhász Györgyöt, a Graphisoft résztulajdonosát. –
