Gazdaság

VODAFONE-MANNESMANN – Véget ért a pókerjátszma

Tíz hét után hirtelen vége szakadt az európai gazdaságtörténet legádázabb fúziós csatájának. A brit-amerikai Vodafone AirTouch megegyezett a német Mannesmann céggel a fúzióról.

Derült égből villámcsapásként érte el január 30-án a párizsi hír Klaus Essert, a Mannesmann AG vezérigazgatóját: ádáz ellenfele Chris Gent, a Vodafone AirTouch első embere és Jean-Marie Messier Vivendi-főnök ujjongva jelentették be internetes szövetségük megkötését. A november közepe óta tartó elkeseredett küzdelem a német vegyes konszern és a brit-amerikai mobilszolgáltató között e bejelentéssel gyakorlatilag eldőlt. A Mannesmann védelmi stratégiája kártyavárként omlott össze, Gent ugyanis látványosan bizonyította, hogy képes a jövő szempontjából alapvetően fontos internetes szektorban is megvetni a lábát.

A január végi párizsi bejelentéstől már egyenes út vezetett a megegyezésig: másnap a Mannesmann felügyelőbizottsága arra utasította Essert, hogy üljön le tárgyalni Genttel és próbáljon békés megegyezést elérni. Állítólag a videokonferenciához csatlakozó Jürgen Schrempp, a DaimlerChrysler elnöke gyakorolt erőteljes nyomást a Mannesmann amúgy is sarokba szorított vezetőjére, azt tanácsolva neki, hogy próbáljon 50-50 százalékos tulajdoni arányt elérni. Ez az igény nem tűnt teljesen irreálisnak, hiszen Gent a novemberi ellenséges ajánlathoz képest január 25-én már 2 százalékponttal többet, 49 százalékos Mannesmann-arányt javasolt. Csakhogy a hónapok óta taktikázó Esser új pókerjátszmába kezdett és 52 százalékot követelt a február 2-i megbeszélésen. A Vivendivel aláírt szándéknyilatkozat után megerősödött Gent azonban kemény maradt, s noha január végén talán belement volna az egyenlősdibe, most már 49,5 százalékon húzta meg a plafont. Klaus Essernek nem volt más választása, rábólintott a dealre, s ugyanezt tette a felügyelőbizottság.

Ezzel létrejött a gazdaságtörténelem legnagyobb fúziója és nem mellékesen véget ért az eddigi legdrágább pókerparti is. A vesztes minden kétséget kizáróan a Mannesmann vezetője, aki ugyan hivatalban marad a gépipari és az autóalkatrész szektor leválasztásáig, sőt ez után is tagja lesz az új közös vállalat felügyelőbizottságának, de nincs már beleszólása a dolgok alakulásába. Annak ellenére sincs, hogy Gent a győztes nagyvonalúságával kijelentette: örül az együttműködésnek Klausszal. A pezsgősdugók pukkanása mellett alig lehet hallani azokat a hangokat, amelyek továbbra is óvatosságra intenek, hiszen egy ütközetet még meg kell vívni a Mannesmannért folyó háborúban: a brüsszeli versenyhivatalnak még áldását kell adnia a fúzióra (lásd keretes írásunkat). S ugyancsak fontos, hogy noha Chris Gent a háborút a maga javára fordította, hátravan még a béke megnyerése. Ez az angolszász környezethez szokott menedzsernek okozhat némi problémát, hiszen Németországban erősek a szakszervezetek, s a munkavállalók tiltakozásuk jeléül tömegesen adták már el Mannesmann-részvényeiket.

A napokban kihirdetett ügylet értéke 180 milliárd euró, nagyságra messze maga mögé utasítja az előző, alig néhány hetes rekordot, az amerikai AOL internetes szolgáltató és a Time Warner 131 milliárd dolláros összeolvadását. A piaci kapitalizációt tekintve az új cég a világ ötödik legnagyobb vállalkozása lesz, s 42 millió ügyfelével és az idei évre prognosztizálható 45-50 milliárd eurós forgalommal olyan óriás jön létre, amely minden valószínűség szerint teljesen át fogja alakítani az európai távközlési és médiaszektort. Elemzők már nyíltan arról spekulálnak, hogy az ügylet nyomában újabb fúziós hullám várható.

A sokáig fej-fej mellett haladó két menedzser közül Gent volt az elszántabb, Esser pedig számos fontos pillanatban rosszul ítélte meg a helyzetet (Figyelő, 1999/48. szám). Már a kezdet kezdetén is hibázott, azt hitte, hogy az addigi partner minden további nélkül lenyeli, hogy hazai piacán támadják meg. Márpedig Esser az Orange megvételével Gent elé dobta a kesztyűt, aki villámgyorsan reagált. A brit piacvezető mobilszolgáltató nem nézte tétlenül, hogy a Mannesmann a legdinamikusabb konkurensét 100 százalékig bekebelezze, s az 5,5 milliárd eurós forgalmú Vodafone AirTouch felvásárlási ajánlatot tett az összességében 18,5 milliárd eurós forgalmat lebonyolító, kiterjedt tevékenységű német konszernre.

Esser másodszor akkor tévedett, amikor nem tudta elképzelni, hogy az ajtón kidobott Gent az ablakon is visszajön. További hiba az volt, hogy a sokáig vele szimpatizáló Vivendi vezetőjének nem adott egyértelmű ajánlatot. Noha többször találkozott Messier-vel, a francia menedzser végig azt érezte, hogy Esser csak az időt húzza: ki akarja bekkelni a Vodafone-ajánlat február 7-én lejáró határidejét. A francia aggodalom nem volt teljesen alaptalan, hiszen Esser egyidejűleg a Bertelsmannal is tárgyalt az AOL-ba, a 3,5 millió előfizetővel Európa második legnagyobb internetes szolgáltatójába való beszállásról. De az AOL-pakett megvásárlását is eltaktikázta Esser, amikor nem volt elég rugalmas, s véget nem érő tárgyalásokat folytatott részletkérdésekről. Még német tárgyalópartnerei számára is túl “kispályás” volt a Mannesmann elbukott vezetőjének produkciója. –

Ajánlott videó

Olvasói sztorik