Bombameglepetés született a TVK tavalyi éves rendes közgyűlésén, hiszen akkor vette át a Croesus-Templeton páros a cég feletti hatalmat, és távozott az addigi vezérigazgató is. A múlt csütörtöki részvényesi találkozótól – melyet a részvények közel 20 százalékával rendelkező Mol kezdeményezésére hívtak össze – egyesek újabb fordulatot vártak. A megjelentek azonban bizalmat szavaztak a TVK jelenlegi igazgatóságának. Az olajtársaság eredetileg három igazgatósági és két felügyelőbizottsági helyet követelő előterjesztését vissza is vonta, pedig a rendkívüli közgyűlést éppen az új – a tulajdonosi változásokat véleménye szerint jobban tükröző – vezető testületek megválasztása miatt kezdeményezte. A közgyűlésen a Mol egyetlen kérdésben tudta érvényesíteni akaratát: megvétózta a menedzsment ösztönzésére kidolgozott részvényopciós program elfogadását. Nagy vonalakban ugyan egyetértett a javaslattal, de arra hivatkozott, hogy az üzleti terv teljesülését nem tudja ellenőrizni.
Hogy a két társaság vezetése nem éppen barátságosan közeledik egymáshoz, már hetek óta tudni lehetett: a TVK igazgatósága a Mol javaslatait a befektetőknek küldött levélben elvetendőnek minősítette és a jelenlegi igazgatóság támogatását kérte; a Mol pedig két nappal a közgyűlés előtt a tárgyalások megszakadásáról tudósított. Pedig január 24-én még a két cég közötti kereskedelmi megállapodás meghosszabbításáról érkeztek információk.
KÖLCSÖNÖS FÜGGÉSBEN. Éppen ez utóbbi hír világítja meg a legjobban a két cég helyzetét – és talán a konfliktus – lényegét is. Az ugyanis, hogy a jelenlegi éles tulajdonosi viták közepette is kénytelenek voltak ilyen megállapodást kötni, arra utal, hogy a TVK és a Mol egymás kölcsönös függésben lévő beszállítói. Ebből pedig következik, hogy köztük szorosabb együttműködés is indokolt lehet. E vállalatokat nem csak az alapanyagok és késztermékek oda- és visszaszállítására alkalmas csővezetékek kötik össze, hanem a tiszaújvárosi fejlesztések összehangolásának kényszere is.
Áldott Zoltán, a Mol tőkepiaci igazgatója a kialakult helyzetet nem tartja tragédiának. Véleménye szerint az olajtársaság számára az a legfontosabb, hogy finomítói kapacitásainak megfelelő biztos felvevő piacot biztosítson a TVK révén, ezt pedig hosszú távú alapanyag-szállítási szerződésekkel el tudja érni. Áldott arra számít: a részvényesi struktúrában rövid időn belül nem lesz lényeges változás; mint fogalmazott, nem döntöttek arról, hogy növelik részesedésüket a TVK-ban, sőt rövid távon ez kizárt.
Természetesen az elemzők nyíltabban beszélhetnek. Szerintük az együttműködésnek számtalan formája elképzelhető: az elmúlt években alkalmazott kereskedelmi megállapodások rendszerétől az összeolvadásáig minden lehetséges. Szóba jöhet részleges vagy teljes felvásárlás és részvénycsere is. Ezzel kapcsolatban két számot érdemes megjegyezni. A társasági törvény előírásai szerint 20 százalékos részesedés felett a Mol konszolidálhatja a TVK eredményét, azaz mérlegében nem csak a részvények után járó osztalékot mutathatja ki, hanem az eredmény fel nem osztott, de tulajdoni hányada alapján rá jutó részét is. A másik szám a 33 százalékhoz kapcsolódik. Az értékpapírtörvény előírásai értelmében ugyanis ekkora részesedés megszerzése esetén nyilvános ajánlatot kell tenni a többi részvényes felé a bejelentést megelőző hat hónap tőzsdei átlagárán.
TÉVES SZÁMÍTÁSOK? A jelenlegi tulajdonosi struktúra ismeretében az is elképzelhető, hogy a Mol közgyűlés előtti számításai “nem jöttek be”. A részvények 35-40 százaléka két pénzügyinek mondott befektetési alap, a Croesus és a Templeton birtokában van. Egyes elemzői számítások szerint a TVK irányításában aktív szerepet játszó Croesus 1998-ban 4 ezer forint feletti áron jutott a részvények 20-25 százalékához. A pletykák szerint jóval alacsonyabb áron szerzett 10 százalék körüli részesedést a számos magyar tőzsdei társaságban – többek között a Molban is – tulajdonos Templeton. A részvények 10 százaléka 1996-óta a TVK tulajdonában volt, ezt a csomagot a közelmúltban eladták az egyik külföldi leányvállalatnak.
Sokan az éles viták mögött egyszerűen árkérdést emlegetnek. Az világosan látszik, hogy a jelenlegi helyzetben az olajcég “erőből” nem tudta a maga javára eldönteni a kérdést.
Pedig Vágó Attila, a Concorde elemzője szerint az ügy a Mol számára stratégiai fontosságú. A pénzügyi befektetők esetleges kiszállása a TVK-ból – amennyiben részvényeiket egy szakmai befektetőnek értékesítik – a petrolkémiai terjeszkedést meghirdető Mol piaci érdekeit és beszállítói kapcsolatait súlyosan veszélyeztetheti. Ráadásul egyik félnek sem közömbös a szlovák Slovnaft privatizációja. A jelentős finomítói és petrolkémiai kapacitásokkal is rendelkező – így a Mol és a TVK számára is versenytársként (vagy partnerként) megjelenő – cég magánosításával kapcsolatban a Mol már bejelentette érdeklődését. Egyes elemzők szerint a Mol és a TVK közötti tárgyalások során az utóbbi menedzsmentjének legfontosabb és az olajcég számára elfogadhatatlan feltétele éppen az volt: a Mol vállalja, hogy a jövőbeni petrolkémiai fejlesztéseket csak a TVK bevonásával végzi.
Az olajtársaság számára mindössze azért lett vonzóbb a TVK, mert teljes műanyagipari divíziójának eladásáról a közelmúltban a Pannonplasttal előszerződést írtak alá. “Ez azonban nemcsak a Mol, hanem más szakmai befektető számára is vonzóbbá teszi az így már tisztán petrolkémiai társaságot” – hívja fel a figyelmet Kun Zsuzsanna, a CA IB vezető elemzője. A Croesus által is szorgalmazott karcsúsítás eredményeképpen, az elemző számításai szerint 10 és 20 milliárd forintnyi készpénz folyhat be a TVK-hoz. Barta Csaba, a TVK igazgatóságának elnöke és a Croesus ügyvezető igazgatója szerint egy-két hónapon belül dönt az igazgatóság az összeg felhasználásáról.
Felvásárlás vagy összeolvadás esetén nem lehet mellékes a részvények értékelése sem. Kun Zsuzsanna, a Mol idei nettó eredményét – a cégvezetés által már korábban bejelentett negyedik negyedévi céltartalékképzés figyelembevételével – 32 milliárd forintra becsüli. Az idén – amennyiben megvalósul a 12 százalékos gázáremelés júliusban, ami még a jelenlegi gázár formula szerinti garantált 8 százalékos tőkearányos megtérüléshez sem elegendő – a tavalyival megegyező eredményt vár az elemző. A fenti számokkal kalkulálva 399 forint körüli egy részvényre jutó eredményt és 14-os P/E-értéket (árfolyam/egy részvényre jutó eredmény) kapunk, ami a magyar piacon nem mondható alacsonynak. A TVK nettó eredménye a tavalyi várhatóan 8,2 milliárd után – a felszálló ágban lévő petrolkémiai ciklusnak köszönhetően és a rendkívüli leállások elmaradása esetén – az idén elérheti a 15,7 milliárd forintot is. Ez a tavalyi évre 360, az idénre pedig 697 forintos részvényenkénti eredményt jelent, mely a jelenlegi 5200 forint körüli részvényárral számolva 14-es, illetve 7,5-ös P/E-értéket ad. A TVK ez alapján akár még alulértékeltnek is tekinthető, annak ellenére, hogy mintegy 60 százalékkal erősödött a papír az elmúlt fél évben.
