A Gibraltár státusa körüli vita a helsinki csúcstalálkozón is megakadályozta az EU-t abban, hogy valamennyi tagállamra érvényes egységes vállalatátvételi szabályokat fektessen le. A decemberi megállapodás Spanyolország ellenállásán bukott meg, Madrid ugyanis elfogadhatatlannak tartja, hogy egy, a brit kormány által kinevezendő testület felügyelje a vállalatvásárlásokat és cégegyesüléseket a “tenyérnyi” sziklaszirten.
Pedig az egységes játékszabályoknak egyre égetőbb szükségét látja az üzleti élet, amelyet az euró bevezetése óta soha nem tapasztalt egyesülési láz kerített hatalmába. A határokat nem ismerő vállalatfelvásárlási hullám – mint legutóbb a brit Vodafone AirTouch által a német Mannesmann távközlési cégre tett ellenséges ajánlat is – azonban szemléletesen bizonyította az egyes országok fúziós szabályozása közötti különbségeket.
A hamvába holt közösségi direktíva olyan páneurópai keret megteremtését célozza, amely csak a vállalatátvétel leglényegesebb szempontjait hozná közös nevezőre, miközben továbbra is meglehetősen nagy mozgásteret adna a tagállamoknak. Az EU tagjainak először is minimális védelmet kellene biztosítaniuk a vállalati kisrészvényeseknek. Az ellenőrző pakett megszerzésére törő ajánlattevőket pedig arra köteleznék, hogy a kiszemelt vállalat fennmaradó tulajdoni hányadára is terjesszék ki vételi ajánlatukat, mégpedig méltányos árat ígérve a részvényekért. A tagországok közül jelenleg Németországban és Hollandiában a vevők egyáltalán nincsenek ilyen jellegű kivásárlásra kötelezve. –
