A Gondolatok a 21. századra című összeállításukban (Figyelő, 1999/51-52. szám) többször is, következetesen ismétlődött egy leiterjakab, amit kedvenc olvasnivalómnak, a Figyelőnek, ennek a magas színvonalú és igényes kivitelű lapnak az olvasójaként nem hagyhatok szó nélkül. Szilícium helyett hibásan mindenhol szilikont írtak, Szilícium-völgy helyett pedig egy kivétellel mindenhol Szilikon-völgyet. A szilícium (angolul silicon) egy félvezető elem, a mikroelektronikában az aktív alkatrészek szokásos alapanyaga. A szilikon (angolul silicone) viszont szilíciumtartalmú szerves polimer vegyület, amelynek “gerincét” felváltva elhelyezkedő szilícium- és oxigénatomok alkotják, a szerves gyökök pedig a szilíciumatomokhoz kapcsolódnak. Minél rövidebb láncú a szilikon, annál inkább olajszerűen folyós, és minél hosszabb láncú, annál inkább gumiszerű anyag (a két véglet között zsírszerű, illetve kocsonyás szilokonok találhatók). A Szilícium-völgy (Silicon Valley) a mikroelektronikai alkatrészek alapanyagáról, a szilíciumról kapta a nevét, és nem a szilikonokról. A Szilikon-völgy egyébként nemcsak ezért hibás fordítás a mikroelektronikára és az informatikára utalva, hanem azért is, mert az Egyesült Államokban valóban létezik
egy Szilikon-völgy (Silicone Valley) becenevű hely is. A köznyelv a Szilícium-völgy mintájára így kezdte becézni (gúnyolni?) azt a területet, ahol a kozmetikai célú plasztikai sebészeti rendelők szinte már iparvidék-szerűen koncentrálódtak. Az elnevezés alapja az, hogy – mint közismert – a mellnagyobbító és egyéb testformáló műtétekhez kocsonyás állagú szilícium-implantátumokat alkalmaznak. Vagyis ezzel a leiterja-kabbal egy valóban létező, másik terület nevét használták, hibásan.
PATAKI BÉLA
egyetemi adjunktus,
Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem
