Másfél százados hagyományaihoz méltó, csodálatos díszelőadással nyitotta meg kapuit 30 hónap felújítási szünet után a londoni Royal Opera House. A zenekar Weber Oberonjának nyitányával köszöntötte a közönséget. Nem véletlenül esett Bernard Haitink zeneigazgató választása e műre, hiszen 1826-ban a német zeneszerző az akkor még Royal Theatre-nek nevezett intézmény társulatának ajánlotta operáját. A királyi operaház Placido Domingo vendégszereplésével búcsúzott közönségétől 1997 júliusában, és most a világhírű tenor fellépésével kezdhette meg millenniumi évadját. Domingo Deborah Polaskival énekelte Siegmund és Sieglinde duettjét Wagner Walkürjének első felvonásából, majd Stig Andersen és Robert Lloyd, valamint az operaház kórusának közreműködésével Beethoven Fideliójának zárójelenetét adták elő.
Jeremy Dixon és Edward Jones építészek még a nyolcvanas évek elején megálmodták az elavult, életveszélyessé vált épület felújításának terveit, de csak 1996-ban láthattak hozzá a nagyszabású építkezéshez. Ennek során nemcsak az operaház épületét állították vissza az 1858-as eredeti állapotába, de újjáépítették a szomszédos lepusztult, Viktória-korabeli Vilar Florar Hallt (virágcsarnokot) is, és hozzáillő, modern blokkot emeltek a Covent Garden Piazzájára néző klasszicista tömbbel együtt az új stúdiószínházak, irodahelyiségek, próbatermek számára. Az átépítés következtében végre egy épületbe kerülhetett az operaház társulata, a Royal Ballet, a balettintézet, valamint az operaház zenekara és kórusa is.
A majd 2,5 hektáron elterülő, 214 millió font költséggel át- és felépült épületegyüttes leglenyűgözőbb része a virágcsarnok, amelyet egészen az ötvenes évek közepén bekövetkezett tűzvészig díszletraktárnak használtak. Az üvegkupolás csarnok az operaházat a modern iroda- és üzletközponttal köti össze. A tetőterébe felfutó mozgólépcsők körös-körül tágas, napsütötte éttermekbe, kávézókba, bárokba vezetik a betérőket. Mindenhonnan csodás kilátás nyílik London központjára.
A legdrámaibb változás a színpad mögött történt. Az eredeti pompájában – skarlátvörös és arany színekben – tündöklő 2600 személyes nézőtérről szinte alig lehet észre venni, hogy milyen hatalmasra bővítették a színpad fölötti és mögötti térséget. A színpad három színházi emelet magasságú, és mellé még egy teljes méretű és egy kisebb próbaszínpad is került. Egy újabb hatalmas helyiségben kaptak helyet a díszletépítők. Mindezt úgy alakították ki, hogy – a legmodernebb technika beépítésével – pillanatok alatt megváltoztathassák a színpadképeket.
Az első évadra 200 előadást terveznek, e számot később azonban legalább 300-ra szeretnék növelni. A jegyek korábbi – sokakat kirekesztő – magas árát 50 százalékkal mérsékelték: az operaelőadásokra 6 és 100 font, a balettekre 2 és 50 font között lehet jegyeket kapni. Hétfőnként pedig délidőben ingyen koncertek várják a látogatókat. Az első évad első kasszasikere várhatóan Verdi Falstaffja lesz, amelynek előadásaira – a világhírű walesi basszbariton, Bryn Terfel főszereplésével – már minden jegy elővételben elkelt.
Az operaház ezentúl nemcsak az előadásokra tárja ki kaput, de hétköznapokon és szombaton napközben is nyitva áll mindenki előtt a Covent Garden szívében. –
