Zseniális név! Pedig rövidítés: Festők, Építészek, Szobrászok, Előadók, Komédiások. A kezdőbetűk adják ki: Fészek. A névnek aurája van. Ennél jobbat kieszelni sem lehetett volna a munka közben kikapcsolódásra vágyó bohémeknek (akik általában keményen dolgoznak). Az 1901-ben alakult, ’21-ben a varázslatos Kertész utcai székházba költözött Fészek igazi Fészek lett. Volt itt minden: étterem, presszó, bár, kártyaszoba, puha zugok kényelmes diskurálásra. Kiállítások, művészeti szövetségek tanácskozásai, előadóestek, koncertek, jubileumi ünnepségek, premierbankettek: mindezek otthona a Fészek. Mediterrán, átriumszerű kertjéről nem is beszélve, mely kizárja a zajos várost – a város kellős közepén. Az ember büszkén vihetett külföldi írót, művészt ide, megmutatni, hogy a magyar bohémvilág mit hozott létre magának. Menedéket, olyasmit, amilyennek Molnár Ferenc látta a kávéházat, mint intézményt: mely szerinte azért jó, mert az ember nincs otthon, és mégsem kell a friss levegőn senyvednie.
A régi Fészekből mára sok minden nem működik sajnos. (A mesés épületet, például, rendbe kéne hozni.) Csak feltételezem, hogy nyilván lezajlott az ismert folyamat: az állam, mint támogató, részben vagy teljesen kivonulhatott innét. Elő kéne tehát venni a régi receptet, amikor a művészvilág gazdag pártfogói áhítattal és megtisztelve bejáratosak voltak a bohémszentélybe, s ezért áldozni voltak hajlandók. Ehhez viszont kell a régi presztízs, a klubnak ismét zártkörűnek kell lennie. Ahogy dukál, félretéve a félreértelmezett demokráciát. És régi fényében csillognia. Mindenekelőtt az étteremnek. A nyilvános menza és az exkluzív bohémtanya nem egyeztethető.
Régi slágere a Fészeknek például a tárkonyos őzragu leves. Pikáns, fanyarédes, utánozhatatlan ízegyveleg. Sosem hagytam ki, valahányszor ott ettem. Kivéve legutóbb, amikor feleségemmel az első kanál után egyszerre kaptuk fel a fejünket: mi ez a híg lötty, agyonédesítve, pár úszkáló húsdarabbal? Útálom az éttermi hepciáskodókat (a pincért a legkönnyebb megalázni), most mégis visszaküldtük a levet (nem levest). Egy másik régi slágert kértünk utána: egyszerű, házias káposztáskockát. Bizony ez se volt a régi! Legutóbb meg a birkapörkölt volt felerészt csont. És sosem sikerült kifognom egy másik régi Fészek-specialitást, a csokoládés minifánkot. Mindig azt mondják, ez a hét egy bizonyos napján kapható csak. Vajon miért tévesztik össze a lutrit az étteremmel? Csak reménykedhetem, hogy azért van itt még régi jó tatárbeefsteak, harcsapaprikás laskatésztával, a derék jóbarát lencsefőzelék, sólet sült libacombbal, felséges vadnyúl zsemlegombóccal. Ezek itt mind a kedvenceim voltak! Lehet, hogy még tartják a színvonalat, csak hát most elkedvetlenedtem. Annyira szeretném, hogy a Fészek régi fényében, hangulatában, varázsában újraéledjen! Vannak, akik ügyködnek ezért. Kísérje siker – és támogatás! – szorgoskodásukat. –
– Környezet: szép, de kopott
– Kiszolgálás: udvarias
– Választék: bőséges
– Előételek: 581-3000 forint
– Levesek: 198-390 forint
– Főételek: 530-1820 forint
