Adózni muszáj, de lehetőleg minél kevesebbet – ez nemcsak azokat a milliárdos vagyonnal rendelkező világsztárokat vezérli, akik Monacóba költöznek, hanem természetes igénye ez a magyar vállalkozásoknak is. Így nem véletlen, hogy a kisvállalkozók igyekeznek oly módon is kevesebb adót fizetni, hogy nyári utazásuk, tengerparti nyaralásuk – egyre borsosabb – összegét a vállalkozás költségei között számolják el. A nagyobb cégek pedig gyakran úgy jutalmazzák alkalmazottaikat, hogy “üzleti tárgyalásra, tanulmányútra, továbbképzésre, konferenciára” küldik őket, amelynek keretei között bőven jut idő a pihenésre, városlátogatásra, vagy bevásárlásra is.
CSALÁDOSTUL. Éveken keresztül jelentett kedvenc költségcsökkentési lehetőséget, hogy az üzleti utazás keretében a családfő adómentes napidíjjal a zsebében egy-két hétre magával vitte a tengerpartra a családját is, vagy a jól dolgozó munkatársat külföldre “üldözték” néhány napra. Ahogy az legtöbbször lenni szokott, a boldog békeidőknek vége lett, s nemcsak a napidíj lett adóköteles, hanem egy első hallásra igencsak szigorú szabályt is beiktattak a “kánaáni” rendelkezések közé: 1997 óta a hivatali, üzleti utak valamennyi költsége – beleértve az utazási, szállás- és étkezési költséget, valamint a napidíjat is – növeli az adóalapot, amennyiben a vonatkozó dokumentumok, körülmények valós tartalma alapján “akár közvetve” is megállapítható, hogy az utazás csupán látszólag szolgált hivatali vagy üzleti célt. A törvényhozók célja ezzel elég egyértelmű volt: megakadályozni azt a széles körben elterjedt gyakorlatot, hogy “Pista bácsi” családja, illetve vállalkozása “vezető tisztségviselőit” – akik természetesen ugyanazok a személyek voltak – üzleti konferenciára vigye Thaiföldre, a Ligur tengerpartra vagy esetleg a Bahamákra. Adószakértők szerint azonban ezen “gumiszabály” törvénybe foglalása valamennyi vállalkozás helyzetét megnehezíti azáltal, hogy az adminisztrációs kötelezettséget igencsak megnövelte. Ugyanakkor aki eltökélte, hogy a vállalkozás költségei terhére utaztatja családját, némi utánajárással, de ma is megteheti ezt. Az utazási irodák például idegenforgalmi szolgáltatás címen minden esetben tudnak számlát adni, sőt abban is gyakran segítenek, hogy menedzserek a vállalkozás költségén pihenjék ki “üzleti úton” egész évi fáradalmaikat. S akinek kellő ideje, és főleg kellő fantáziája van egy úti jelentés elkészítésére, szakmai és szabadidős programok valósághű megjelenítésére, jó esélye van rá, hogy legyen bármily szúrós tekintetű is az adóellenőr, nem fogja vitatni az utazás szakmai jellegét – állítja adószakértőnk.
“Ha hitelt érdemlően, dokumentumokkal igazolja az adózó az utazás üzleti jellegét, akkor azt az adóhatóság sem kérdőjelezi meg” – erősítette meg Szilágyi József, az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal (APEH) ellenőrzési főosztályvezető-helyettese is. Ilyen dokumentumok lehet például a hivatalos kiküldetés részletes szakmai programja, majd a hazatérés után készített úti jelentés az utazás eredményéről, arról, hogy mit csinált külföldön, milyen szakmai tevékenységet végzett az illető. A későbbi problémák elkerülése érdekében tehát minden esetben szükséges az üzleti utakhoz ilyen dokumentációt csatolni – javasolja az APEH illetékese, hozzátéve: a polgárok fantáziája igen széles, amikor az adócsökkentési lehetőségeket keresik. Nem számít, tél vagy nyár, s az sem, hogy közeli vagy távoli országról van-e szó.
HATÁROK NÉLKÜL. Látszólagos üzleti utak minden évszakban vannak, s nemcsak Olaszországba, vagy Görögországba, hanem a Dél-Afrikai Köztársaságba éppúgy, mint Marokkóba, vagy Chilébe – legalábbis erről tanúskodnak az APEH jogerős határozatai. Ezekben az esetekben a revizor nem találta kellően bizonyítottnak, hogy üzleti-szakmai útról lett volna szó, ezért nem lehetett a vállalkozás költségei között szerepeltetni a felmerült kiadásokat. Tipikus példa az is, amikor a kft. ügyvezető igazgatója a hivatalos kiküldetés keretében feleségét és nagylányát is magával viszi mondjuk Argentínába, persze cégköltségen. Vagyis gyakran a vállalkozással semmilyen kapcsolatban nem álló személyek is a cég hivatalos kiküldetésén vesznek részt, ami – hangsúlyozta a főosztályvezető-helyettes – természetesen megengedhetetlen. Egy másik esetben a külföldi “szakmai konferencián” a cégvezető mellett az adminisztrátor is részt vett, sőt még egy, a vállalkozással semmilyen jogviszonyban nem álló magánszemély is. Szerveztek vállalati költségen utat Rhodoszra és ismert spanyol üdülőhelyekre, csak éppen nem tudták bizonyítani, hogy valóban szakmai rendezvényen vettek részt.
A személyes célokat szolgáló utak hivatali feltüntetése egyébként megtörténik nagyobb létszámú kft.-knél, sőt részvénytársaságoknál is. Ez év áprilisában például észak-olaszországi “szakmai úton” vett részt egy rt. 43 alkalmazottja – legalábbis ezt próbálták elhitetni az adóellenőrökkel. Valójában abból állt a program, hogy az egyik napon megtekintettek egy papírgyárat, a többi hat nap alatt pedig a festői szépségű olasz városok történelmi emlékeiben gyönyörködtek. Vannak kirívó, több mint gyanús esetek is – számolt be az APEH illetékese -, mint például az, ha a velencei kiküldetés éppen a karnevál idejével esik egybe. Az sem probléma, ha több tízmillió forintot fordítanak a dolgozók utaztatására, csak akkor tüntessék fel annak “repi” jellegét, s fizessék meg utána a természetbeni juttatásokra kirótt 44 százalékos adót, s ne növeljék ezen kiadásokkal a vállalkozás költségeit, s az ilyen szolgáltatások általános forgalmi adóját se vonják le egyéb kötelezettségeikből. Ha ezt mégsem teszik, s a revízió megállapítja az utazás magáncélú jellegét, akkor “adójogi” szankciókra számíthat az adóalany – büntetőjogi szankciói az adórövidítés ezen válfajának nincsenek. Az adóhatóság ugyanis nem tudja bizonyítani, hogy ilyen esetekben tudatosan a költségvetés megkárosítására törekedtek volna. Szilágyi József szerint ezek az ügyek általában megoldódnak “házon belül”, vagyis, ha feltárják az út személyi célokat szolgáló jellegét, azt általában az adóalany sem nagyon vitatja. Az előfordul, hogy az elsőfokú adóhatósági határozat ellen még fellebbez az adózó, ám bíróságra már nem viszi az ügyet, e fórum előtt sem tudná ugyanis hitelt érdemlően bizonyítani a vitatott út szakmai jellegét.
