Pénzügyi megfontolások mellett társadalmi szempontokat is ötvöz befektetései során az amerikai invesztorok jelentős hányada. Az úgynevezett etikai, avagy társadalmi felelősséggel bíró befektetések összege a legutóbbi – igaz, 1997-es – felmérés szerint meghaladja az 1185 milliárd dollárt (lásd grafikonunkat), ami azt jelenti, hogy minden tizedik vagyonkezelt dollár ilyen. Hogy mely befektetés felel meg a társadalmi felelősség kritériumának, azt bizonyos intézményeknél tudhatják meg az ügyfelek. Ma már mintegy 140 olyan befektetési alap működik a tengerentúlon, amely kifejezetten etikus portfóliót – és emellett igen jó hozamot – ígér. Ezekbe olyan papírokat, manapság többnyire részvényeket válogatnak össze, amelyekre az alapok társadalmi felelősségre specializált elemzői is rábólintanak. (A társadalmi felelősséggel bíró befektések megközelítéseiről lásd táblázatunkat a 43. oldalon.)
Etikai befektetéssel a fáma szerint – legalábbis az Egyesült Államokban – elsőként a kvékerek foglalkoztak, akik már a XVII. században szigorú irányokat szabtak pénzük folyásának. Semmi olyan üzletben nem vállaltak részt, aminek például köze lehetett háborúhoz vagy rabszolgakereskedelemhez. Mindeme megfontolások századunk hatvanas éveiben a vietnami háború nyomán nyertek a tengerentúlon újfent nagyobb hangsúlyt, majd újabb két évtized múltán a dél-afrikai rezsim elleni tiltakozásnak lett ez az egyik fegyvere. S bár az apartheid kimúlásával sokan a társadalmilag felelős befektetés “divatjának” is a végét jósolták, az az utóbbi öt év során egyre inkább tért hódít. Ahogy azt a Social Investment Forum két évente megjelenő helyzetjelentése rendre megjegyzi: az invesztíció ezen formája gyorsabban terjed, mint a hagyományos verzió. E portfóliók 1995 és 1997 között több mint megduplázódtak, miközben a tradicionálisan vagyonkezelt eszközök “csupán” mintegy 80 százalékkal bővültek.
Időközben az etikai befektetés fogalma is gazdagodott: a rossz, nem tetsző dolgok elkerülése mellett a pozitív, kívánatos jellemzők is felkerültek a befektetési döntéseknél figyelendő tényezők palettájára. Azaz ma nem csupán kizáró okok vannak – például drog- és fegyverkereskedelem, alkohol vagy dohány forgalmazása, szerencsejáték, súlyos környezetszennyezés, diszkriminatív foglalkoztatás -, hanem a vonzó tényezők is helyet kaptak. Ez utóbbiak közt a munkahely extra szolgáltatásai – a nyereség alkalmazottakkal való megosztásától a vállalati “szolgáltatások” családokra történő kiterjesztéséig (gyermekek napközbeni elhelyezése, időskorúakkal való törődés) -, a helyi közösség fejlesztése, a külső érintettek figyelembevétele (lakosság, civil szervezetek bevonása a vállalat irányításába), s még más hasonló szempontok is megtalálhatók.
Mindez azonban nem jelenti, hogy társadalmi felelőséggel bíró befektetés csak az lehet, amikor a valami iránt kifejezetten elkötelezett vállalkozásokhoz adják az ügyfelek a pénzüket. Azaz nem csupán olyan – a szakirodalom által alternatív kapitalistának nevezett – cégek jöhetnek szóba, mint amilyen például az Anita Roddick alapította Body Shop, vagy az Egyesült Államokban hasonlóan ismert Ben & Jerry’s. (Ez utóbbi Vermont államban – többek között a helyi tejgazdaságok fennmaradása érdekében – környékbeli, növekedési hormonnal nem kezelt szarvasmarhák tejét használta alapanyagul jégkrémeihez, és vállalt magára azóta is számos, a helyi közösségek építését és környezeti célokat szolgáló feladatokat.) Az etikai befektetések – többek hiedelmével ellentétben – tehát nem pusztán e társaságokat célozzák. Sőt, a tapasztalatok szerint, bár a portfóliókban nyilván ilyenek is akadnak, a leggyakoribb mégis a Nasdaq-részvények jelenléte (a Nasdaq a világon elsőként létrejött, 1971 óta működő elektronikus tőzsde). E befektetések között igen gyakran felmerülnek például a számítástechnikai társaságok nevei – így az Intelé, a Hewlett- Packardé, a Microsofté, a Compaqé -, vannak gyógyszergyártók, mint a Merck, és gyakori befeketés például a Johnson & Johnson is. Sokszor azonban a legáltalánosabb szempont, amiért is ezek a társaságok a társadalmi felelősséggel bíró portfóliókba bekerülhetnek, nem több, mint hogy a cégek alkalmazottaik kiválasztásában minden diszkriminációtól mentesen járnak el.
Ha már a hiedelmeknél tartunk, tipikus félreértés az is, hogy a társadalmi megfontolások a jövedelmezőség rovására mennek. Az elemzések azt mutatják, hogy az ilyen portfóliók teljesítménye felülmúlja a “normál” szerveződésűekét. Az úgynevezett Domini Social Index a Standard and Poor’s 500-as listáját igyekszik etikai megfontolásokkal is felvértezve átalakítani. Azaz a hitelminősítő rangsorából kivették mindazokat a cégeket, amelyek már a legelemibb etikai szűrőn sem mentek át – nem vonultak vissza az apartheiddel súlytott Dél-Afrikából. Bevettek viszont ugyanennyi olyan társaságot, amelyek kifejezetten erősek például termékeik minőségében, a kisebbségi társadalmi rétegek képviselőinek juttatott igazgatósági helyekben, és egyúttal gazdálkodási adataik is jók. A két lista alapján képzett részvényindexek összevetése több, egymástól eltérő időszakban is rendre az etikus cégek jövedelmezőségi fölényét mutatta.
