Tavaly ősz óta jelentős mértékben emelkedtek az ingatlanárak és nem csak a luxusnegyednek számító budai kerületekben, hanem a pesti belvárosban, sőt a vidéki városokban is. Az ingatlanpiaci hosszba azonban csak a legalább 5-10 millió forintot befektetni tudók kapcsolódhattak be, a kockázat megosztását biztosító, több elemből álló ingatlanportfólió kialakításához pedig több tíz- vagy százmillió forint szükséges.
Pedig az 1992-ben a befektetési alapokról elfogadott törvény ingatlanalapok létrehozását is lehetővé teszi, azonban ez az Amerikában és az Európai Unió országaiban is sikeres befektetési típus mindeddig nem aratott sikert Magyarországon. Szerepe éppen az lenne, hogy a kisebb tőkével rendelkezők számára is elérhetővé tegye az ingatlanbefektetést és az azzal járó kockázatok megosztását.
Kárpáti Péter, a Questor Befektetési Alapkezelő Kft. ingatlanbefektetésekért felelős ügyvezető igazgatója szerint ez több okra is visszavezethető. Egyrészt az ingatlanbefektetés megtérülési ideje hosszú – 8-10 év -, ami az elmúlt időszakban nem volt összhangban a szándékolt megtakarítások időtartamával. A lassú megtérülésből és az ingatlanpiac kisebb likviditásából adódóan ingatlanalap nem alapítható nyíltvégűként, a zártvégű alapok pedig általában nem lettek népszerűek Magyarországon. Másrészt a törvény megköveteli, hogy az ingatlanalapok minimum 10 elemű portfóliót alakítsanak ki, ami – tekintve, hogy az elmúlt időszakban szinte csak ingatlanfejlesztésre nyílt volna lehetőség – többmilliárdos induló vagyon összegyűjtését tette volna szükségessé.
Külföldön, ahol ingatlanalapok működnek, két típus különböztethető meg. Az egyik a kereskedő szemléletű, amely “rövidebb időtávra” vásárol ingatlanokat, s azokat bérbe adja vagy értékesíti; ezek az alapok általában fizetnek hozamot a befektetőknek. A másik típust a hosszabb távra befektető, projekt szemléletű alapok alkotják, ezek ingatlanfejlesztés, értéknövelő beruházások révén inkább a növekedésre, az árfolyam-emelkedésre koncentrálnak.
Az első típusba sorolt alapok csak jól működő, tehát fejlett és likvid ingatlanpiacon találják meg a helyüket, így Magyarországon piaci szempontból egyelőre csak a második típusnak lenne létjogosultsága. Azok iránt viszont Kárpáti Péter szerint csak külföldiek részéről mutatkozik jelentős érdeklődés. Pedig az ingatlanpiacon magánbefektetőként megjelenő hazai vásárlók is jobb kockázatmegosztást érhetnének el az ingatlanalapok révén. Ennek természetesen az lenne a feltétele, hogy a zártvégű ingatlanalap tőzsdén forgó befektetési jegyeinek nagyobb legyen a likviditása, mint általában az ingatlanpiacnak. –
