Ezúttal lényegében semmi sem valósul meg a hónapok óta hangoztatott adóreformból – derült ki egyáltalán nem meglepetésszerűen a nyári szünetet megelőző utolsó kormányülésen. Így egyre kisebb az esélye annak is, hogy a helyi adók szabályozásában – ahol független adószakértők szerint a legjelentősebb változásokat lehetett volna megvalósítani – bármi reformértékű intézkedés is történnék. Pedig, ha a kabinet komolyan venné azt a célt, hogy folytatódjék az Európai Unió tagállamainak joganyagához történő közelítés, akkor bőven lenne tennivaló ezen a területen. Már csak azért is, mert a magyar GDP-ben a helyi adóbevételek aránya alig haladja meg az 1 százalékot, a fejlettebb államokban e ráta a 3 százalékot közelíti.
NÖVEKVŐ SZAKADÉK. E reformot a Fidesz -MPP választási programjában is fontosnak nevezte. Az önkormányzati rendszer finanszírozásának ellentmondásai miatt ugyanis a gazdag települések még gazdagabbak, a szegények pedig egyre szegényebbek lesznek. A hátrányos helyzetű települések kizárólag pályázati hűségpénzekből élnek – húzta alá a párt választási programja -, miközben iparűzési adóból más önkormányzatok jelentős bevételekre tesznek szert, sőt meg is gazdagodnak. Az adóalanyok területileg eltérő elhelyezkedése tehát az önkormányzatok között jelentős jövedelemkülönbségeket okoz. Ezen a kedvezőtlen helyzeten kívánt javítani a pénzügyi kormányzat már ez év januárjától, amikor is a költségvetési törvény keretében módosította az önkormányzatok támogatására vonatkozó szabályokat, úgy, hogy a támogatás kiszámításakor figyelembe veszik a beszedhető iparűzési adót is. “A módosítás révén összességében alig több mint 2 milliárd forintot sikerült átcsoportosítani, a lépés mégis óriási felháborodást váltott ki azon önkormányzatoknál, ahol elvonásra került sor” – érzékeltette Járai Zsigmond, milyen nehéz ügy az egyenlőtlenségek mérséklése. A pénzügyminiszter szerint jelenleg a 3200 önkormányzat közül 40-50 tartozik az úgymond gazdagok közé – mint például Paks, Százhalombatta, Tiszaújváros, Budapest -, míg a többi az alacsonyabb iparűzési adóbevétel miatt jóval nehezebb helyzetben van. Az aránytalanságokat jól mutatja, hogy míg az egy főre jutó személyi jövedelemadó-bevétel Budapesten háromszorosa a vidékinek, addig az iparűzésiadó-bevétel tekintetében huszonhétszeres a különbség.
Helyi adók kivetésére egyébként az önkormányzatoknak egy évtizede van joguk, s bár történtek módosítások az ezt biztosító törvényben az elmúlt években is, alapjaiban, szerkezetében az nem változott. Az elvetélni látszó adóreform kialakítása során vetődött fel – összhangban a kormányprogrammal -, hogy megérett az idő itt is a változtatásra, így három területen javasolt jelentős átalakítást a pénzügyi tárca. Ez egyrészt az iparűzési adó kötelezővé tételét, másrészt egy új adónem – a földadó – bevezetését, végül a jelenleg is létező építményadó és telekadó értékalapúvá tételét jelentette volna. Az adóügyekben igencsak aktív kisgazdák azonban már az elképzelések nyilvánosságra hozatalakor igyekeztek határozottan leszögezni, hogy földadóról szó sem lehet, s kár újra próbálkozni az értékalapú ingatlanadóval, de a kötelező iparűzési adó is inkább ellenállást váltott ki körükben, mintsem szimpátiát.
Egyre biztosabb: az agrárszféra érdekeit a végletekig védő kisgazdáknak ezúttal a pénzügyi tárca reformelképzeléseit is sikerült lesöpörniük. A kormány döntése szerint ugyanis a földadó nem fogja az új évezred hajnalán a települési önkormányzatok bevételeit növelni. Járainak nem sikerült az értékalapú ingatlanadózásra történő átállás előnyeit sem kellőképpen ecsetelni, bár itt még elképzelhető némi változás a jelenlegi szabályokban.
REGIONÁLIS TERVEK. A kötelező iparűzési adó is lekerült a napirendről, illetve – mint ahogy Járai Zsigmond fogalmazott – “jövőre visszatérnek rá”. Azt viszont egyelőre még nem vetették el, hogy az iparűzési adó okozta egyenlőtlenségek mérséklése érdekében a bevételek egy része regionális alapokba kerülne. A jövő évre tervezett 130 milliárd forint iparűzési adóból ez 20-30 milliárd forintot érinthetne – legalábbis Járai Zsigmond szerint. Ez is összhangban állna a csatlakozás teremtette követelményekkel, hiszen az unió bizonyos területfejlesztési alapjaihoz elsősorban a régiók juthatnak hozzá, megfelelő saját forrás felmutatása mellett. Mivel nálunk a régiók szerepét a megyék töltik be, fontos lenne, hogy részesedjenek az önkormányzati adóbevételekből.
Örömmel fogadta a kormány döntését Tállai András, a Fidesz-MPP adószakértője aki már hónapok óta szorgalmazza: az iparűzési adó igazságosabb elosztása érdekében tegyen lépéseket a kabinet. A képviselő éppen ezért azt javasolta, a helyi adóztatásban jelenjen meg egy harmadik szint: a megyei önkormányzat. Véleménye szerint a jelenlegi adózók közül bizonyos ismérvek alapján ki kellene emelni azokat, akik sok adót fizetnek. Ezen ismérvek lehetnének például, hogy az árbevételük meghaladja a 10 milliárd forintot, és/vagy a foglalkoztatottaik száma az ezer főt, és/vagy a mérlegfőösszegük az 1 milliárd forintot. Szintén e kiemelt körbe kerülhetnének nagyságrendtől függetlenül azok a szolgáltatást végző vállalkozó egységek, amelyek jelenleg kizárólag a székhelyükön adóznak, de a tevékenységüket több településen végzik. Az adóhatósági feladatokat ebben a körben a megyei önkormányzat főjegyzője, az adó kivetését pedig az önkormányzat végezhetné – legalábbis Tállai András szerint. Az ily módon keletkező bevételek az adott régió, megye fejlődését szolgálnák, tehát nem egy települését, de nem is központosítanák az államkasszába – vagyis sok előnye lenne a jelenlegi iparűzési rendszerhez képest. Ezen bevétel “visszaosztása” az önkormányzatokhoz többféle módon is megoldható lenne. Valószínű egyébként, hogy nem ez okozna problémákat, hanem sokkal inkább azok a városok tiltakoznának, amelyeknek emiatt csökken a bevételük. A pénzügyi tárca mindenesetre gőzerővel dolgozik azon, miként működhetne az iparűzési adó megújított rendszere, ám nem kizárt, hogy az ügy hasonló sorsra jut, mint mostanában a tárca jó néhány egyéb javaslata: alapos kiteregetés után a süllyesztőbe kerül…
