Alig adták áldásukat a hét gazdasági nagyhatalom (G7) vezetői arra, hogy a legszegényebb országok adósságterheinek enyhítését – az úgynevezett HIPC-programot – a Nemzetközi Valutaalap (IMF) aranykészlete egy részének eladásából finanszírozzák, a terv megvalósítása máris kérdésessé vált. Az amerikai kongresszusban egyre erősödik ugyanis az a tábor, amely elhibázottnak tartja az aranyeladás gondolatát. Legutóbb Jesse Helms szenátor, a felsőház külügyi bizottságának elnöke emelt szót a terv ellen, azt hangoztatva: az aranyeladás negatívan érintené nemcsak az amerikai aranybányászatot, de magukat a megsegíteni szándékozott országokat is.
Helms az amerikai pénzügyminiszteri poszt várományosához, Lawrence Summershez intézett levelében emlékeztetett rá, hogy a HIPC-programba bevonni kívánt 41 fejlődő ország közül 36 maga is aranytermelő, s kétséges, hogy ha az IMF aranyeladásai a mélybe nyomják a nemesfém világpiaci árát, az adósságleírásból eredő előnyök egyáltalán kiegyenlítenék-e az árzuhanás hatásait. “Az amerikai szenátus nem támogathat olyan programokat, amelyek jó eséllyel károkat okoznak a fejlődő világ magánszektorának és szabadpiaci folyamatainak” – tette hozzá a szenátor, s egyben más megoldás kidolgozására szólította fel a júliusban hivatalba lépő, jelenleg pénzügyminiszter-helyettesként tevékenykedő Summerst és az IMF vezetését.
A Valutaalap az 1996 óta körvonalazódó HIPC-program keretében 10 millió uncia aranyat adna el saját készletéből, a befolyt összeget egy alapba helyezné, s a kamatokból fedezné a program költségeit. Michel Camdessus, a pénzintézet vezérigazgatója közvetlenül a Helms-levél ismertetése előtt fejtette ki, hogy a piaci felfordulás elkerülése végett igen körültekintően kívánnak hozzákezdeni az aranyeladásokhoz. –
