Január közepén jó 20 százailékkal alacsonyabban áll a tőzsdeindex, mint egy évvel ezelőtt. Dacára annak, hogy az egy részvényre jutó eredményre (EPS) vonatkozó idei előrejelzések többsége reálértéken is jelentős emelkedést mutat (az elemzők, kapitalizáció alapján súlyozva, dollárban 15-20 százalékos növekedéssel számolnak), s a honi makrogazdasági adatok sem rosszak. Mindez bizakodásra adhat okot az árfolyamok ez évi mozgását illetően, szinte minden elemző hozzáteszi azonban: a fundamentumokhoz hasonló mértékű erősödéshez az kell, hogy a tőkepiaci klíma ne változzon kedvezőtlen irányban. Forgó Ferenc, a Budapest Alapkezelő ügyvezető igazgatója arra hívja fel a figyelmet, hogy a nagyobb cégek zöme – beruházásai, illetve terjeszkedése finanszírozására – 1997-ben tőkét emelt. Az összeg zömét abban az évben még nem használták fel, így az a jelentős kamatbevételeken, árfolyamnyereségen keresztül megdobta a profitot. Ezzel szemben tavaly már nagyrészt elköltötték a pénzt, így az pénzügyi nyereséget nem hozott, és még a beruházások sem termeltek hasznot. Így az elmúlt év sok cégnél lokális mélypontot jelentett, de a beruhá-zások többségének az idén már be kell érnie – az árbevétel és a profit tekintetében egyaránt.
Az idei becsült eredményekkel számolva egyébként, P/E-alapon a magyar papírok közel két éve nem voltak ilyen olcsók. A tőzsdei szempontból legjelentősebb 15 társaság közül mindössze négynek a P/E-hányadosa 10 feletti (lásd a táblázatot). A sort ebből a szempontból a Matáv vezeti; itt a dinamikus eredménybővülés, a telekommunikáció “varázsa”, illetve a nemzetközi ismertség (a New York-i tőzsdei szereplés) együttesen indokolja a felárat. Érdekes módon a Démász mutatója is jóval 10 feletti – a cégnél egyértelműen az átlagnál jóval dinamikusabban emelkedő profit a magyarázat. Elemzők szerint a magyar áramszolgáltatóknál az eredménybővülésben továbbra is jócskán van tartalék. Nemcsak azért, mert az eladott áram mennyisége is bővülhet még, hanem elsősorban azért, mert e társaságoknál még bőven van lehetőség a költségek lefaragására.
A Graboplastnál – a legtöbb elemző szerint – az eredmények alapján nem lehet értékelni, erre kizárólag eszközérték-alapon van lehetőség. Forgó Ferenc szerint a tőzsdei társaságok törekszenek arra, hogy folyamatos profitbővülést mutassanak ki. Ha problémájuk van, akkor is inkább sokáig görgetik azokat maguk előtt, szépítve a könyveket, majd amikor úgy látják, hogy ez nem tartható tovább, akkor egyszerre drasztikusan mindent leírnak.
Ez jósolható a Graboplast és a TVK esetében is, a tavalyi negyedik negyedéves eredmények közzétételekor.
Becslések szerint a vezető papírok továbbra is számottevő eredménynövekedés előtt állnak. A Mol a konszenzusos becslés alapján 20 százalékos EPS-javulást érhet el. Itt azonban nem szabad figyelmen kívül hagyni azt sem, hogy a tavalyi eredményt jelentősen befolyásolták az egyszeri tételek. Ez a bázis növelésén keresztül értelemszerűen csökkenti az eredmény bővülési dinamikáját.
Az OTP várhatóan tovább folytatja a menetelését a nyereség javítása terén. A közel 30 százalékos ebbéli növekedés még dollárban számolva is 20 százalék fölötti profitgyarapodást jelent. Ennek köszönhetően az OTP árazása már megközelíti a nyugati társaiét, hiszen az országkockázatot a dinamika ellensúlyozza.
A hazai piac legnagyobb kapitalizációjú társasága, a Matáv eredményeire – a korábbi tapasztalatok alapján – az elemzők igen pontos becsléseket adnak. A konszenzus kiszámításánál felhasznált adatok is ezt mutatják, hiszen a legkisebb eredményeltérést ebben az esetben kapjuk. A tavalyi évre vonatkozó EPS-becslések igen szűk, 56-57 forintos sávban szóródnak. A 79 forintos idei nyereségbecslés közel 40 százalékos javulást jelez.
A magyar börze vezető papírjai az előrejelzések szerint továbbra is az átlagot meghaladó növekedést érhetnek el, ami egyre szembetűnőbb a tavalyi első félév óta. A tőzsdei vállalatok összprofitjának dinamikus bővülése mögött ugyanis az előbb említett három társaság teljesítménye állt. Ezeket kivéve az összesített nyereség emelkedése alig haladta meg az inflációt.
A blue chipek nagyobb dinamikája tovább növelheti az árfolyam-emelkedések terén mutatkozó különbséget. A tavalyi évben ugyanis csak a vezető trió tudott árfolyamnyereséget felmutatni – a többi, szintén számottevő növekedési potenciállal bíró társaság kurzusa nem egy esetben jelentősen csökkent. Így a kisebb papíroknál még a profit nagyobb arányú növekedése sem biztosíték az árfolyamjavulásra. Hosszabb távon azonban az eredmény tartós emelkedése várhatóan nem marad jutalom nélkül.
A kisebb kapitalizációjú papírok esetében a várható nyereségeket illetően a befektetők csak saját megérzéseikre hivatkozhatnak, hiszen az értékpapírcégek elemzői lényegében csak a blue chipeknél végeznek eredménybecslést. A kis likviditású papírokat a nagyobb alapok azért sem veszik, mert vásárlásaik jelentős árfolyam-emelkedést, míg eladásaik komoly csökkenést generálhatnának. Emiatt a kisebb társaságok papírjai legtöbbször igen alacsony, kettes-hármas P/E-értéken forognak, s esetükben egyáltalán nem mondható ritkának az 1 alatti P/BVPS (árfolyam/egy részvényre jutó eszközérték) sem.
