Erre a lépésre a németeknek joguk van, hiszen a tavaly tavasszal velük kötött privatizációs szerződés értelmében az első évben 20, a másodikban 10, végül a harmadikban újabb 10 százalékos elbocsátásra van lehetőségük. Mivel az eredeti terveik szerint 1999 végéig meg kívánták építeni a 15 milliárd forint értékű mini acélművet, ezért eddig senkitől nem váltak meg.
Az ígéret megtételekor azonban nem számoltak néhány tényezővel. Például azzal, hogy az OAM Kft. a tavaly 92 ezer tonnás acéltermelés és 5,2 milliárd forintos árbevétel mellett jelentős veszteségeket szenved el. Ennek mértékéről nem árult el semmit Stefan Biricz vezérigazgató. Azt viszont már tudni lehet, hogy az ÁPV Rt.-től eleve 600 milliós mínusszal vették át az ózdi céget. Az 1998-as esztendő nyereséges lesz, bár a termelés alapanyagának, a német és lengyel importból származó acélbugának a beszerzése egyre nehezebb. Az új tulajdonosok azzal sem számolhattak, hogy nem jutnak hozzá a beruházáshoz szükséges 50 millió márkás bajor állami garanciás hitelhez. A magyar állami támogatás pedig azért maradt el, mert az előző kormányzat – a borsodi acélipari reorganizációt befejezettnek tekintvén – nem óhajtott pénzt adni a gyártóknak.
A szomszédvárban, a Diósgyőri Acélművek (DAM) Rt.-nél sokáig úgy tűnt, rendben mennek a dolgok. Nemrégiben megtörtént az újabb alaptőke-emelés, és augusztus 20-áig végeznek a kikészítősor korszerűsítésével is (Figyelő, 1998/28. szám). Az anyavállalatnál, a Kelet-szlovákiai Vasműnél (VSZ) azonban érik Szlovákia eddigi legnagyobbnak mutatkozó privatizációs botránya. A kassai cég ugyanis alaptőke-emeléssel próbál többségi tulajdont szerezni az ország legjelentősebb pénzintézetében, a Szlovák Biztosítóban. Mindezt teheti a politika hallgatólagos támogatásával, mert az államot képviselő, s jelenleg 50,55 százalékos részesedéssel bíró nemzeti vagyonalap kasszája tökéletesen üres, így nem tudná kivenni a részét egy nagyobb mértékű tőkeemelésből.
