Könyvvizsgálattal – a legfrissebb adatok szerint – 1150 társaság foglalkozik Magyarországon, az alkalmazottként, illetve egyénileg dolgozók száma pedig 5 ezer körül lehet. Az évtizedes múltra visszatekintő ágazatról mindeddig nem készült semmiféle felmérés. A Pénzügyminisztérium a szükséges képesítést igazoló okiratok alapján ugyan kiadta a könyvvizsgálói igazolásokat, ám arra sem energiája, sem kapacitása nem volt, hogy ellenőrizze e kör szakmai színvonalát, nyilvántartsa főbb mutatóinak alakulását, vagy épp piaci elemzést készítsen.
Fontos fejlemény volt e téren, amikor az Országgyűlés tavaly júniusban elfogadta a Magyar Könyvvizsgálói Kamaráról és a könyvvizsgálói tevékenységről szóló törvényt, amely rögzíti, hogy könyvvizsgálói tevékenységet csak a kamara tagjai folytathatnak. Felvételkor ellenőrzik a leendő tag képesítését és szakmai múltját, s az intézménynek az is feladata, hogy nyilvántartsa a tagok és a könyvvizsgáló társaságok jellemző adatait, amelyeket az érdeklődők megtekinthetnek.
Az előzetesen beküldött adatlapokból kiderül, hogy a Big Six néven emlegetett hat nemzetközi társaság itteni árbevétele rendre meghaladja az egymilliárd forintot. A 100 millió és egymilliárd forint közötti sávban nyolc társaság helyezkedik el, amelyeknek a fele magyar tulajdonban van. Az 50-100 milliós társaságok száma tizenhárom (közülük tíz van hazai kézen); az 5-50 milliós sávban közel kétszáz található, míg a fennmaradó több mint 900 cég éves árbevétele 5 millió forint alatt marad (ezen utóbbiak jellemző-en egy-két fővel, s egyszerre maximum tíz kisebb cégnek dolgoznak).
A könyvvizsgálók piacáról jó becslést kaphatunk, ha a hat nagy forgalmi adatait tekintjük – erősítette meg a fenti statisztikából leszűrhető következtetést Borbás Máté kamarai elnök. Annál is inkább, mivel több évre visszamenőleges, az ágazat egészét jellemző adatokat lehetetlen találni.
A könyvvizsgáló társaságok, illetve magánszemélyek számára az 1989. január elsejével életbe lépett társasági törvény nyitotta meg a piacot. Ebben előírták, hogy az rt.-knek, továbbá az egyszemélyes, illetve az 50 millió forintnál nagyobb törzstőkéjű kft.-knek kötelezően könyvvizsgálót kell választaniuk. Ezt követően az Európai Unió (EU) irányelveinek figyelembevételével megalkotott számviteli törvény 1991-től fokozatosan vezette be a cégek kötelező könyvvizsgálatát. Előírásai szerint 1994-től azoknak a vállalkozóknak kellett így ellenőriztetni beszámolójukat, amelyek nettó árbevétele meghaladta az egymilliárd forintot, két évre rá pedig azoknak is, amelyek túllépték a 300 milliót. További törvények kiterjesztették a kört a kötvényt kibocsátó vállalkozókra, a konszolidálásba bevont és az anyavállalatokra, valamint a takarékszövetkezetekre is. A Bokros-csomag részeként aztán az önkormányzatok számára is előírták ezt a kötelezettséget, amely a jövőben az államháztartás egyéb részeire is vonatkozik majd.
A kiterjesztés végső állomásaként, az 1997. évi mérlegét már valamennyi kettős könyvvitelű vállalkozásnak hitelesíttetnie kellett volna. A hazai társaságok mintegy 80 százalékát érintető előírást végül is a parlament – a vállalkozói lobby nyomására – az utolsó pillanatban enyhítette. A kisebb vállalkozások mentesítésének indokaként elsősorban a többletterheket emelték ki.
Mindeközben – a privatizáció nyomán – a könyvvizsgálói és a felhasználói oldalon is megjelent a külföldi tőke. A kiterjedt hálózattal bíró, külföldi tulajdonú társaságok itteni leánycégei, illetve vegyes vállalatai nemzetközi (ezen belül is elsősorban a Big Six körébe tartozó) könyvvizsgálókkal kívánták ellenőriztetni éves beszámolójukat. Nagy Lajos, a kamara szakértői bizottságának elnöke szerint ez nem azért következett be, mert a hazai kollégák nem voltak elég felkészültek. Sőt, mivel ők jórészt egyénileg dolgoztak, néhány esetben nagyobb tapasztalattal és rálátással bírtak, mint külhoni társaik. Az azonban mindenképpen elfogadható egy külföldi tőkéscsoport esetében, ha a konszolidálásba bevont leányvállalatainak éves beszámolóit az egész világon ugyanazzal a könyvvizsgáló társasággal kívánja ellenőriztetni; ez ellen nem nagyon lehet mit tenni.
A hat nagy könyvvizsgáló cég a Nemzetközi Könyvvizsgálati Standardok, s előre kialakított munkamódszerek szerint dolgoznak szerte a világon. A munkát technológiai műveletekre bontják. Az egyes részfeladatokat asszisztensek végzik, akik részletesen dokumentálják az elvégzett ellenőrzési fázist. Végül az adott munkáért felelős auditor áttanulmányozza a jelentéseket, amelyeket összevet személyes tapasztalataival, majd megalkotja könyvvizsgálói véleményét. A nagyoknál – méretükből, illetve a nemzetközi ügyfelek igényeiből adódóan – további jellegzetesség, hogy a könyvvizsgálaton kívül számos más szolgáltatást is kínálnak: így például vezetői és adótanácsadást, vállalati pénzügyi szolgáltatásokat, emberi erőforrással összefüggő, valamint vagyonértékelési és ingatlan-tanácsadást.
A hat nagy akkor kezdett érdeklődni a magyar piac iránt, amikor ügyfeleik jelentős tőkebefektetéseket határoztak el a térségben – fejtette ki Bernard Deloménie, a Coopers&Lybrand magyarországi társaságának vezérigazgatója. A Big Six 1988 és 1991 között hozta létre itteni befektetéseit. A legnagyobb ütemben a Price Waterhouse és a későbbi Ernst&Young hódított. Valamennyi társaság a nemzetközi partnerek miatt települt ide, ám többen itteni nagy cégektől is kaptak megbízásokat. A Deloitte&Touche – az IDOM megvásárlását követően – elsősorban a vállalati pénzügyi szolgáltatás, a vezetői tanácsadás és a könyvvizsgálat terén terjeszkedett, míg a Coopers ezek mellett erősítette vezetési tanácsadó, valamint adó- és vagyonértékelő részlegét is. A KPMG a pénzügyi szektorban tett szert meghatározó piaci részesedésre; ügyfelei között főként a német és osztrák tőkecsoportok magyar vállalkozásai szerepelnek. Az Ernst&Young tevékenysége jól kiegyensúlyozott, s a hatok közül talán minden szempontból a legmagyarabbnak tekinthető. A Price Waterhouse erőssége az adótanácsadás, amelynek során elsősorban a multikra koncentrál. Ezenkívül igen jó a könyvvizsgálati és a vagyonértékelő részlege is, ám például a vállalati pénzügyi szolgáltatások terén a Coopers jobban áll nála. A legszorosabban integrálódott Andersen Worldwide két cégre oszlik: az egyik könyvvizsgálattal, a másik vezetői tanácsadással foglalkozik. Az Arthur Andersen könyvvizsgálati és adószakértői tevékenysége igen erős hazánkban; elsősorban a nagy nemzetközi ügyfeleknek dolgoznak.
A hatok mezőnye az utóbbi időszakban alaposan felbolydult: a szakmai körök az ezredforduló végére már csak három ilyen társasággal számolnak. Az egyesülési szándékot tavaly év végén elsőként a Coopers&Lybrand és a Price Waterhouse jelentette be, ám nem sokkal később hasonló lépésre szánta el magát az Ernst&Young és a KPMG is. Az Andersen-csoport és a Deloitte&Touche vezetői egyelőre tagadják ilyen irányú szándékukat, ám elemzők szerint inkább arról van szó, hogy inkább okulnának elődeik tapasztalataiból. A Price-Coopers fúzió indokaként egyébként Jim Schiro – a Price Waterhouse Worldwide jelenlegi első embere, egyben az egyesített cég vezérigazgatói székének várományosa – azt jelölte meg, hogy a világpiac nemzetköziből globálisan integrálttá vált. Bienerth Gusztáv, a Price Waterhouse Budapest vezérigazgatója is rámutatott: az ország- és régióhatárok megszűnésével az ügyfélkör globalizálódik, s megköveteli a legmodernebb technológiát, amelyhez viszont forrásnövelésre van szükség. Az egyesített cég profiljában a tervek szerint erősödik a nemzetközi kockázatkezelés, a globális adótanácsadás, a határokat átlépő pénzügyi-számviteli tranzakciók lebonyolítása, valamint – leginkább a fejlődő régiókban – a biztosítási üzletág.
A fuzionáló nagyok szempontjából a jövőben várhatóan stabilizálódik a hazai könyvvizsgálati piac, azaz új ügyfelek tömeges jelentkezése e téren nem várható. Növekvő igényekre számítanak viszont a vezetői és az adótanácsadás, a humán erőforrás tanácsadás, valamint a könyvelési szolgáltatások területén. Ez utóbbit egyébként a nagyok közül itt csak a KPMG végzi.
A Big Six társaságain kívül megjelentek a főként német, osztrák, illetve francia tőke részvételével létrehozott kisebbek is, amelyek a hazánkban működő kevésbé nagy külföldi cégeket tekintik elsődleges klienseiknek. Az ezernyi magyar tulajdonú társaság döntő hányada cégformában működő egyéni vállalkozót takar. Nyilvánvaló, hogy ezek önmagukban nem alkalmasak a multik auditálására, illetve az általuk igényelt egyéb szolgáltatások nyújtására. Ezek mögött jórészt azon volt gazdasági igazgatók, főkönyvelők és revizorok állnak, akik a nyolcvanas években – amint lehetőség nyílott rá – szakmai presztízsből szerezetek könyvvizsgálói képesítést.
A könyvvizsgálók számára a piac nem bűvül olyan mértékben, mint amilyen sebességgel és számban az utóbbi években az okleveles könyvvizsgálók színre léptek. A becslések szerint rövidesen további 3 ezren szerzik meg a képesítést, s nekik is nyilván munkalehetőség kellene. A kamara mindenesetre – a törvény alapján, a megfelelő szakmai színvonal elérése és a kellő gyakorlat megszerzése érdekében – újraalkotja a képzési rendszert. Az elképzelések szerint csak felsőfokú szakirányú végzettséggel lehetne majd jelentkezni az okleveles tanfolyamra. Ennek elvégzése után a jelölt három évig könyvvizsgáló asszisztensként működne, s tevékenységét részletesen dokumentálnia kellene. A bejegyzett könyvvizsgáló címet pedig csak sikeres záróvizsgával lehetne megszerezni. Ezenkívül a kamara időről időre kötelező továbbképzést is szervez a tagoknak – elsőként a könyvvizsgálati standardok bevezetésének és alkalmazásának tárgyában.
Nagy Lajos szerint a kis cégek egyetlen esélye a talpon maradásra, ha társulnak egymással, s öt-tíz könyvvizsgálót, valamint kétszer ennyi asszisztenst foglalkoztató vállalkozásokat hoznak létre. Ezek akár évi 200-300 millió forintos árbevételt is elérhetnek. Erre annál is inkább szükség lenne, mert rövidesen olyan előírás születik, amely szerint egy könyvvizsgálónak valamely cégtől kapott díja nem haladhatja meg az éves árbevételének a felét. Ezt a limitet 2001-ig 30 százalékra tervezik csökkenteni (s az még akkor is jóval meghaladja majd az EU-ban elfogadott 10 százalékos normát). Az együtt munkálkodók ugyanakkor könnyebben és hatékonyabban dolgozhatnak ki olyan módszert, amilyet valamennyi cég auditálása esetén alkalmazhatnak. A folyamatosan változó jogszabályok követése is egyszerűbb lehet így. A tíz-tizenkét könyvvizsgálós cégek alkalmasak lesznek arra is, hogy – az új képzési rendhez illeszkedve – asszisztenseket alkalmazzanak, akik végigkísérhetik az egyes munkafázisokat, s megfelelő szakmai tapasztalatra tehetnek szert.
Az ügyfeleknek is biztonságosabb, ha nem egyetlen személlyel, hanem egy csapattal állnak kapcsolatban, hiszen akadályoztatás esetén a kollégák közül bárki azonos színvonalon képes elvégezni a feladatokat. Egy társaság emellett azt is megengedheti magának, hogy nagyobb kockázatra kössön könyvvizsgálói felelősségbiztosítást, így is növelve az ügyfelek biztonságát.
A társulások terén Nagy Lajos a fokozatosságot tartja célravezetőnek, így első körben csak a kis cégeknek javasolja az egyesülést. Ennek során a résztvevők ugyan megtarthatják jogi önállóságukat, ám azonos technológiával és marketinggel jelenhetnek meg a piacon. Arra ugyanis nincs idő, hogy e szereplők végigjárják a szerves fejlődés valamennyi fázisát, s – az árbevétel növekedésével – évtizedek alatt, egymás felvásárlásával hozzanak létre nagy társaságokat.
A szóban forgó szféra szolgáltatásait igénybe vevő cégek piacán a jövőben nem várható jelentős bővülés: a mai 40 ezernyi társaság mellé egyhamar nem csatlakoznak jelentős számban újabbak. Ezt a munkát pedig – a nagyokon kívül – 200-300 közepes méretű könyvvizsgáló cég is képes elvégezni, asszisztensek részvételével. Mindemellett kedvező tendencia, hogy amint a vállalkozásokban a tulajdonos és a menedzsment elválik egymástól, szükségszerűen igénybe veszik a könyvvizsgálói szolgáltatásokat (hiszen a tulajdonos csak a külső kontroll segítségével tudja számon kérni a menedzsment munkáját). Ezeknél a vállalkozásoknál általában a gazdasági szakember is kevesebb, így e kör jobban igényli a könyvvizsgálótól a szakmai segítséget, az adó-, illetve vállalati pénzügyi tanácsadást.
A könyvvizsgálat tortáját mindenesetre már alighanem felosztották, s mindenki tudja, mekkora szeletet kaphat majd belőle: a nagyok nagyobbat (mert nemzetköziek, s többféle szolgáltatást is nyújtanak), a kicsik pedig kisebbet (mert csupán egy-két szakember munkaerejét bocsátják áruba). A jövőben e torta várhatóan nem lesz hatalmasabb, a szeletre pályázók száma viszont minden bizonnyal növekedni fog.
