Új főnökével, Járai Zsigmond elnökkel régi keletű az ismeretségük. Szerepet játszott ez abban, hogy megpályázta a tőzsdetitkárság vezetői posztját?
– Persze, elvégre mindenkinek fontos, hogy ki a közvetlen főnöke. Egyébként 1980 óta ismerjük egymást: egy szobában dolgoztunk az akkori Állami Fejlesztési Bankban.
Az elődjeit közvetlenül a tőzsde tagsága választotta meg, míg az Ön kinevezéséről már a tőzsdetanács hozta meg a döntést. Változik ettől a helyzete?
– Ez valóban tartalmi változás, ami részben előnyt, részben hátrányt jelent. Sokkal könnyebb leváltani így a titkárság vezetőjét, de új embert is könnyebb találni. Másrészről ez kevésbé függő helyzetet jelent a tőzsdetagokkal szemben – így könnyebb a rövid távú napi vagy csoportérdekeken felülemelkedni, és az általános piaci érdekekre koncentrálni.
Nem tart-e mégis attól, hogy ezután azon cégek pénzéből fog élni, amelyeket mostanáig regulázott?
– Ebből a szempontból nincs változás: eddig is az ő pénzükből éltem, legfeljebb azt más címen fizették be. Persze egy államigazgatási intézmény működésébe nincs formális beleszólásuk a brókercégeknek, ami a tőzsdetitkárságról nyilván nem mondható el.
Elégedett a felügyeletnél végzett munkájával?
– Azt hiszem, sikerült jó néhány, a pénzügyi-gazdasági intézményrendszer működését alapvetően meghatározó törvényt és kormányrendeletet tető alá hozni. A felügyelet eredménylistáját gazdagítja a tőzsdék és az elszámolóház megalakulása is, hiszen – az ismert szlogennel élve – nélkülünk mindez nem jöhetett volna létre.
Mindezek nyomán valóban sikerült alapvetően újraformálni a magyar tőkepiacot. Ám eközben, úgy tűnik, nemcsak győzelmeket aratott.
– Vereségek mindig vannak. Ezek részint átmeneti jellegűek. Sok kérdésben később a vitapartnereim véleményeként hallottam vissza korábbi álláspontomat: ezek az igazi nyereségek, amikor valaki egyszerűen a józan belátás alapján teszi magáévá a véleményemet. Persze vannak tartós vereségek is, ahol az ember nem tudja érvényesíteni az álláspontját. Ennek több oka lehet. Például az, hogy valóban én tévedtem szakmailag, de az is előfordul, hogy más – politikai, gazdaságpolitikai vagy egyszerűen bizonyos érdekek érvényesüléséből adódó – okok miatt nem lehet egyetlen megalapozott szakmai véleményt sem érvényesíteni. Amit egyébként nehezen viselek, de végül is természetesnek tartok.
Köztudottan nem tartozik az univerzális bankrendszer – illetve a bank- és az értékpapír-felügyelet összevonásának – hívei közé. Ezért ment el?
– Hazudnék, ha az mondanám, hogy ez nem játszott szerepet a váltásban. Ez egy olyan kérdés, ahol az én szakmai álláspontom eltér a pillanatnyilag végsőnek tekinthető döntéstől. És az is igaz, hogy ez egy olyan nagyságrendű ügy, amikor az embernek el kell gondolkoznia azon: ha egyszer nem tudta érvényesíteni az álláspontját, akkor képes-e arra, hogy másét átvegye. Nos, én erre ebben az ügyben nem vagyok képes. Nem tartom jónak, hogy Magyarországon azt a típusú univerzális bankrendszert hozzuk létre, amiről most szó van. Mindeddig nem tudtak meggyőzni arról, hogy ez jó lenne. Azt pedig nem vállalom, hogy holnaptól kezdve én hirdessem azt: ennek így kell lennie, és a különböző szakmai és egyéb vitákban megvédjem mint felügyeleti avagy pénzügy-politikai álláspontot.
Melyek a legfontosabb szakmai kifogásai?
– Szerintem már a mai is egyfajta univerzális bankrendszer, amikor a bankok számára megengedett, hogy akár százszázalékos tulajdont szerezzenek brókercégekben. Nem látom be, miért kellene ennél tovább menni. A tőkepiac azokban az országokban tud igazán fejlődni, ahol az értékpapírokat nem a bankok forgalmazzák, hiszen részükről van egy természetes ellenérdekeltség ezzel szemben. A tőkepiac ugyanis piacot, ügyfeleket – s így nyereséget – vesz el a bankoktól, mert a vállalatok számára alternatív finanszírozási formát jelent.
Hogyan tárgyalja ezt majd meg azokkal a hitelintézetekkel, amelyek – akár tetszik, akár nem – egyre jelentősebb szerepet játszanak a tőzsdén? Ráadásul maga a tőzsdeelnök is bankelnök…
– Nekem tudomásul kell vennem, hogy a szakmai pályám alapvetően módosul, az események alakítására való befolyásom pedig természetesen csökken. A tőzsde operatív vezetőjeként, ha ott lesznek a parketten, a bankok igényeit természetesen ugyanúgy figyelembe kell majd vennem, mint bárki másét – ez magától értetődik. A tőzsde számára voltaképpen nincs is jelentősége annak, hogy ki milyen mezt visel. Nekem pedig a továbbiakban a tőzsde működtetése lesz a fő feladatom, nem a stratégiai döntések befolyásolása.
Az 1955-ös születésű Pacsi Zoltán 1978-ban a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem pénzügy szakán szerzett diplomát. Első munkahelye az Állami Fejlesztési Bank, ahol 1984-től foglalkozik kötvénykibocsátások előkészítésével. A kétszintű bankrendszer bevezetésekor, 1987-ben az újonnan alapított Budapest Bank értékpapír-főosztályára megy, a kibocsátásokat előkészítő osztályvezetőnek. 1989 augusztusában az akkor még a Pénzügyminisztérium keretei között működő Állami Bankfelügyelethez kerül, hogy innen egy fél év múltán az – aktív közreműködésével, 1990. március elsején felállított – Állami Értékpapír Felügyelet elnöki székébe távozzon. Idén januártól október közepéig a korábbi értékpapír- és bankfelügyelet összevonásával létrehozott Állami Pénz- és Tőkepiaci Felügyelet elnökhelyettese volt.
