Kiegyenlített költségvetés kidolgozása a korábbi években “kacagva teljesített”, magától értetődő rutinfeladat volt Csehországban. A jelenlegi törvényhozási periódusban azonban ez ugyanolyan görcsökkel járt, mint másutt a régióban. A pénzügyi tárca most elfogadott javaslata előirányozza, hogy a központi költségvetés 1998-ban – 540 milliárd korona (16,5 milliárd dollár) bevételi és kiadási szinttel – kiegyenlítve fog zárulni. A tervezet az egyensúlyt eredetileg csak egy átlagosan 13 százalékos (az előirányzat szerint egy évre korlátozott) jövedelemadó-emeléssel érte volna el. Ezt azonban a szakszervezetek és az ellenzéki képviselők – sőt, jó néhányan még a kormánykoalíció köreiből is – élesen kritizálták. Végül olyan kompromisszum született, hogy különböző kiadáscsökkentési intézkedésekkel párhuzamosan jelentősen emelik a cigarettára kivetett adót. A parlamentben a kormány-előirányzatra feltehetőleg még további megpróbáltatások várnak.
A nehézségek hátterében az áll, hogy továbbra is akadozik a cseh gazdaság motorja. A statisztikai hivatal legfrissebb adatai szerint a GDP – az első negyedévi 1,5 százalék után – a második negyedévben reálértéken csak 1,2 százalékkal nőtt (az első félévben így összességében 1,3 százalékos növekedést regisztráltak). A költségvetés elkészítésénél a kormány abból indul ki, hogy a növekedés 1997-ben csak 1,2-1,5 százalékos, 1998-ban pedig 2,2-2,5 százalékos lesz. Az utóbbi évekhez képest bekövetkezett gyengülést részben a gazdaság szerkezeti gyengeségei okozzák (amelyek csak egy szerény növekedést tesznek lehetővé), részben pedig a tavasszal – a koronaválság és a fizetésimérleg-deficit elleni harc során – bevezetett stabilizációs politika.
Mivel azonban az eredeti, teljesen elavult 1997. évi költségvetési törvény még 5,4 százalékos GDP-növekedésből indult ki, a visszaesés jelentős adóbevétel-elmaradásokhoz vezetett. Ehhez járult még, hogy a júliusi árvízkatasztrófa következményeként nem tervezett állami kiadások és további adóbevétel-veszteségek következtek be. Ezért az összesen 40 milliárd koronát kitevő kiadáslefaragás (amelyet a tavasszal elhatározott két takarékossági csomaggal végrehajtottak) nem lehetett elég a költségvetés kiegyenlítésére. A hiány a Pénzügyminisztérium szerint 1997-ben nem fogja túllépni a GDP 1 százalékát, független szakértők azonban ezt kétségesnek tartják.
Ezzel a Klaus-kabinet feladta azt a május végén bejelentett célkitűzését, hogy az államháztartást már 1997-ben kiegyenlíti és 1998-ban többlettel zárja. A deficit fenti mértéke önmagában még nem lenne katasztrófa. Problematikus azonban egybeesése a folyó fizetési mérleg hiányával, amely a gazdaság fő gondja. Előzetes adatok szerint ez a hiány az első félévben 1,9 milliárd dollárt, vagyis a GDP 7,4 százalékát tett ki. Ennek jelentős részét devizatartalékokból kellett fedezni.
Mindamellett van esély arra, hogy a folyó fizetési mérleg hiányának növekedését idén meg lehet törni, és jövőre további enyhülést lehet elérni. A külkereskedelem problematikáját ugyanis, amely a folyó fizetési mérleggel kapcsolatos prágai gondok legfőbb oka volt, a tavaszi korrekciókkal – közöttük a korona leértékelésével – enyhítették. Így a folyó áron koronában mért export júliusban az előző év azonos időszakához képest 17,9 százalékkal (az első hét hónapban 11,3 százalékkal) nőtt, míg az import csak 10,3, illetve 10,2 százalékkal emelkedett. Ennek ellenére az első félév GDP-adatai azt mutatják, hogy a mérleg-nehézségekért felelős tényezők hatását még nem győzték le. Így a magánfogyasztás – melyet a reálbérek növekedése táplál és amely jelentősen hozzájárul az import fellendüléséhez – az első félévben reálértéken 5,4 százalékkal ismét az átlagon felül nőtt. Ezzel szemben a bruttó gépberuházások – amelyeknek a jövőbeni GDP és export növelésekhez kellene lerakniuk az alapot – 2,2 százalékkal csökkentek.
Lehetséges, hogy a fogyasztás és beruházás ilyen kedvezőtlen alakulását a gazdaságpolitikai iránykorrekció átmeneti mellékhatásai is befolyásolhatták. Ráadásul a bérnövekedés – párosulva a lakbérek és energiaárak július elsejei felszabadításával, valamint a tavaszi de-facto leértékeléssel – felhajtotta az inflációt. Augusztus végén az éves drágulás mértéke ismét megközelítette a már legyőzöttnek hitt 10 százalékos “mágikus határt”. (A Pénzügyminisztérium a teljes idei évre 8,3 százalékos átlagos fogyasztói áremelkedést vár, 1998-ra pedig már 9,0 százalékot.)
Tekintettel a fenti problémákra, a jegybank több ízben is a GDP 2-3 százalékát kitevő jövő évi költségvetési többlet előirányzására szólította fel a kormányt. Ezzel lehűlne a belföldi kereslet, ami lehetővé tenné a pénzpolitika fellazítását. Jóllehet, a központi büdzsét 1998-ra csak kiegyenlítettnek tervezik, a jegybank szóvivője ezt is pozitív jelként üdvözölte. A napi “lövészárokharcok” és a törékeny parlamenti erőviszonyok miatt így is veszélybe kerülhetnek a tavasszal bejelentett szerkezeti reformok (egyebek mellett gyorsított privatizálás, valamint a befektetési alapok és tőkepiacok jobb szabályozása). Hosszú távon azonban csak ezek hozhatnák meg az új, tartós növekedés időszakát.
