Hosszas hányattatás után, 1995 júniusában került a Konzumbank az akkor még Magyar Befektetési és Fejlesztési Banknak nevezett MFB birtokába, amely vállalta: rendezi a megrendült helyzetű kisbank tőkehátterét és biztosítja a továbbélés feltételeit. Erre szükség is volt, miután a korábbi években felhalmozódott – közel 2 milliárd forintos – negatív eredménytartalék mellett a bank 1995 első felében 820 millió forintnyi veszteséget könyvelt el, amely már a további működést veszélyeztette. Az új tulajdonos 2 milliárd forintos alaptőke-emelésének és az azt követő másfél évnyi “rendrakásnak” köszönhetően azonban a Konzumbank látványosan talpra állt: mérlegfőösszegét és ügyfélkörét évről évre növelve, az elmúlt időszakban már bebocsátást kért a középbankok táborába. Ezt az irányt csak erősítette a hitelintézet áprilisi éves rendes közgyűlésén elfogadott üzleti terv, amely erőteljes növekedést – 40-50 milliárd forint mérlegfőösszeg elérése mellett a hitelezési tevékenység felfuttatását – tűzte célul az 1997-es esztendőre. Saját erőből azonban – mint azt a Figyelőnek Szabóné Pákozdi Éva, a Konzumbank vezérigazgatója megerősítette – a bank legfeljebb a 40 milliárd forintos mérlegfőösszeg elérésére lett volna képes anélkül, hogy a 8 százalékos tőkemegfelelési mutatóra vonatkozó előírást ne sértse meg. Ennél erőteljesebb növekedéshez azonban már legalább egymilliárd forintnyi alaptőke-emelésre lett volna szükség.
A többségi tulajdonos MFB azonban sokáig halogatta a döntést arról, milyen formában is nyújtson segítséget a Konzumbanknak a további fejlődéshez. Ebben az elemzők szerint nem kis szerepet játszott, hogy az anyabank a korábbi – összességében 3 milliárd forintot kitevő – alaptőke-emeléseket követően ódzkodott az újabb anyagi áldozatvállalástól. Ekkor merült fel annak lehetősége, hogy a bankot külföldi szakmai befektetőnek értékesítik (Figyelő, 1997/14. szám). Ezt a megoldást szorgalmazta egyébként az MFB felügyeletét ellátó pénzügyminiszter is, akit a hírek szerint több potenciális szakmai befektető is megkeresett vételi ajánlatával. Az eladás ellen szólt azonban, hogy a Konzumbank esetleges értékesítésével újra kellett volna gondolni az MFB körül szerveződő csoport stratégiáját. A döntően hosszú távú hitelezésre szakosodott anyabank ugyanis mindazon tevékenységeket (számlavezetés, éven belüli hitelezés) a hitelintézethez telepítette, amiket speciális státuszából fakadóan nem végezhetett.
Ebben a kényes helyzetben az MFB-nek kifejezetten kapóra jött az elmúlt évben a birtokába került Corvinbank, amelynek helyzete szintén rendezésre várt. E hitelintézet éppen ellenkező előjelű problémákkal küszködött, mint a Konzumbank. Itt ugyanis nem elsősorban a hirtelen növekedéstől elmaradó tőkehelyzettel, hanem a jelentős piacvesztéssel kellett megküzdeni. A Corvinbank fő tevékenysége korábban az elkülönített állami pénzalapok kezelése volt, ám az Államkincstár 1995-ös felállításával az ebből fakadó bevételek lényegében teljesen megszűntek. Az így jelentkező veszteségeket ugyan a bank – jelentős tőkeerejének köszönhetően – saját erőből túlélte, ám az azóta folyamatosan zsugorodó mérlegfőösszeg egyben azt is jelezte: az állami pénzalapok elvonását nem sikerült más irányú üzleti tevékenységből pótolni. Kormányzati körökben ugyan sokáig készültek különböző tervek a fejlesztési-befektetési profilú kisbank önálló életben tartására, ám az MFB múlt év végi tulajdonosi belépése véget vetett ezeknek az álmoknak.
Az mindenesetre biztos: a fejlesztési bank a fúzióval két legyet ütött egy csapásra. Egyrészt a Konzumbank tőkehelyzetét anélkül sikerült jelentősen megerősíteni, hogy az a tulajdonos számára egyetlen fillér többletkiadást jelentett volna, másrészt pedig megszabadult a Corvinbank rendbetételével járó kellemetlenségektől. A tranzakcióval persze a két bank is jól jár, hiszen az egyesült hitelintézet – mérlegfőösszegét és ügyfélkörét tekintve – ténylegesen is belép a középbankok táborába, miközben tőkeháttere is jelentősen megerősödik (lásd táblázatunkat). A vezérigazgatói tisztségében megerősített Szabóné Pákozdi Éva szerint az “összefésülés” lényegében már megtörtént, a tevékenységekben fellelhető párhuzamosságokat megszüntették. Az egyesülés után az új bank várhatóan csak a Konzumbank betéti termékeit és számlakonstrukcióit kínálja majd, a hitelezés azonban bővül a Corvinbanktól öröklött világbankos projektek finanszírozásával. Ezzel párhuzamosan átvettek egy 1,8 milliárd forint értékű (zömében hosszú lejáratú hiteleket tartalmazó) csomagot is.
A jövőre vonatkozó tervekkel kapcsolatban a vezérigazgatónő elmondta: bár az egyesülési vagyonmérleg-tervezetben – elsősorban a számítástechnikai rendszerek leírása miatt – mindkét hitelintézet enyhe veszteséget mutatott ki, az év végére reálisnak látszik a nyereség elérése. A tőkeháttér megerősödése – és így a különféle hitelezésre vonatkozó korlátok lazulása – ugyanakkor lehetővé teszi majd, hogy a Konzumbank az eddigieknél nagyobb ügyfelek (elsősorban a jelentősebb középvállalkozások) finanszírozására is képes legyen. Ennek révén az év végéig a mérlegfőösszeg 45-50 milliárd forintra emelkedhet. Arra a kérdésre, hogy az esetleges külföldi szakmai befektető bevonása végleg lekerült-e a napirendről, Szabóné Pákozdi Éva elmondta: a fúzió hírére érezhetően erősödött a külföldi befektetők érdeklődése a bank iránt. Arról azonban a többségi tulajdonosnak kell döntenie, hogy a továbbiakban milyen irányt szab az egyesült bank fejlődésének.
