Nem akármilyen falatot énekelt ki a hivatásos felszámolócégek szájából a nemrégiben létrejött Hitelintézeti Felszámoló Kht., hiszen a különféle pénzügyi vállalkozások felszámolását korábban az egyik legjövedelmezőbb üzletágak között tartották számon. Ezek a szervezetek ugyanis lényegében a gazdaság teljes keresztmetszetével kapcsolatban állnak, a bennük felhalmozódott eszközök (követelések, ingatlanok, befektetések, értékpapírok és tárgyi eszközök) pedig valóságos “paradicsomot” jelentenek egy hivatásos felszámoló számára. Ezzel együtt például egy bank bezárása gyakran évekig elhúzódhat, ez idő alatt pedig a hitelezők (jellemzően a betétesek) gyakran teljesen tehetetlenül várhatnak arra, hogy befektetett pénzüknek legalább töredékét visszakapják. Nem véletlen, hogy az év elejétől hatályos hitelintézeti törvény szakít ezzel a gyakorlattal, és kimondja: hitelintézet felszámolójának a bíróság csak az ÁPTF által létrehozott közhasznú társaságot jelölheti ki (lásd erről bővebben külön írásunkat).
Az eddigi bankbezárások tapasztalatai azt mutatták, hogy a betétesek érdekei gyakran csorbát szenvednek a felszámolási eljárás hosszadalmas volta és nehézkessége miatt – mondta a Figyelőnek Horváth Ferenc, az ÁPTF főcsoportfőnöke. A törvény célja ezért elsősorban az volt, hogy a bankok és más pénzügyi vállalkozások megszüntetése az átlagosnál nagyobb hozzáértéssel, gyorsabban és legfőképp a pénztulajdonosok érdekeinek maximális szem előtt tartásával menjen végbe. Elsősorban ez az oka annak, hogy a bankok felszámolója egy viszonylag ritka társasági formában: közhasznú társaságként látja majd el feladatát. A főcsoportfőnök szerint ezzel egyben azt is jelezni kívánták, hogy a cég nem profitérdekelt vállalkozás – céljait teljes egészében a betétesek érdekeinek rendeli alá.
A társaság jelképes, 5 millió forintos alaptőkével jött létre; költségeinek nagyobb részét – a hagyományos felszámolókhoz hasonlóan – a befolyó bevételekből kell fedeznie. A kht. az alapítók reményei szerint mindazonáltal jóval olcsóbban működik majd a hasonló vállalkozásoknál, hiszen – amellett, hogy csupán öt főállású dolgozót foglalkoztat – nagyban támaszkodhat tulajdonosa segítségére is. Az ÁPTF a működéshez kellő infrastruktúra (irodahelyiségek, számítógépek) mellett ugyanis szükség esetén alkalmazottait és adatbázisát is a felszámoló cég rendelkezésére bocsátja. A társasági szerződés szerint abban az esetben, ha a céget veszteség éri, a tulajdonos köteles pótolni az elveszett vagyont. A kht. működését ugyanakkor igen szigorúan kézben tartják majd: a felügyelőbizottságban az ÁPTF által delegált elnökön kívül képviselteti magát a Magyar Nemzeti Bank és az Országos Betétbiztosítási Alap egy-egy vezetője is.
Mindenesetre a Hitelintézeti Felszámoló rögtön bizonyíthatja, hogy helye van a nap alatt, hiszen a Dunabank régóta húzódó felszámolását kell levezényelnie. E hitelintézet bezárásáról – 1996 februárjában – azt követően döntött a többségi tulajdonos Pénzügyminisztérium (PM), hogy a működő üzletágak jelentős részét a holland ING Bank felé értékesítette (Figyelő, 1996/7. szám). Bányai Endre, a kht. ügyvezető igazgatója lapunknak elmondta: a napokban vették kézbe azt a zárómérleget, amelyet a kiürített bank igazgatósága készített, amelybe a korlátozott menedzsmentjogosítványú Bankár Kft. és a tulajdonos PM delegált tagokat. A papíron még mindig 150 millió forintos mérlegfőösszegű “bankban” ma már lényegében csak különféle likvid eszközök (elsősorban értékpapírok, államkötvények) maradtak. Az ING által át nem vett követelések, ingatlanok nagyobb részét viszont már az elmúlt évben értékesítették. Jelenleg folyik a zárómérleg értékelése, amelyet a múlt héten megalakult hitelezői választmány felé is eljuttatnak majd. A kht. ügyvezetője szerint ennek az aktusnak jószerivel csak formális szerepe van, hiszen a bankot lényegében teljesen kiürült állapotban vették át. Arra a kérdésre, hogy miért húzódott ilyen sokáig a Dunabank felszámolása, az ügyvezető elmondta: január elsejétől a bíróság csak a kht.-t jelölhette volna ki felszámolónak, azonban a társaság akkor még nem alakult meg.
A Dunabank “kiürítése” a PM által jóváhagyott és ellenőrzött terv szerint ment végbe – nyilatkozta lapunknak Antal Ernő, aki korábban a Dunabank vezérigazgatója volt, egyben pedig a Bankár Kft. érdekeltségi körébe tartozó AB Faktor ügyvezető igazgatója. Az akció során azokon a banki eszközökön, amelyeket az ING Bank nem vett át, igyekeztek piaci úton túladni. A követelések egy részét behajtották, más részüket pedig pályázati úton értékesítették. Az ingatlanok közül csupán egy balatoni üdülő és egy raktár maradt, amelyet szintén eladtak. A főleg rossz minősítésű követelésekből álló “maradék” pedig egy – a Dunabank által már korábban is work-out szervezetként használt – céghez, az Irodaház Kft.-hez került.
Ennek a cégnek a sorsa is jól példázza azokat a viszonyokat, amelyek az elmúlt években a bankok felszámolása során kialakultak. Az Irodaház Kft.-t ugyanis szintén nyilvános pályázaton hirdették meg eladásra, amelyet egy Széria I. elnevezésű kft. nyert meg. A Cégbírósági adatok szerint ez a vállalkozás viszont szoros kapcsolatban áll a menedzsmentjogokat gyakorló Bankár Kft.-vel: felügyelőbizottsági tagjai között például Antal Ernő mellett megtalálható a Bankár tulajdonosa, Kovács Gábor is. Ennek alapján joggal merül fel a kérdés: vajon a Bankár a PM-től kapott – elsősorban a bank irányítására vonatkozó – jogosítványával nem élt-e vissza, s azt nem saját eszközeinek gyarapítására használta-e fel? Antal Ernő visszautasítja ezeket a felvetéseket, hiszen – mint kérdésünkre elmondta – az Irodaház értékesítésére kiírt pályázat nyilvános volt, és azon közel 40 érdeklődő közül választották ki a legmagasabb árat ajánló Széria I. Kft.-t. Az pedig, hogy a nyertesnek bizonyos személyi kapcsolódása van a pályázatot elbíráló Bankár Kft.-vel, a PM előtt is tudott volt, a tárca azonban – a jelentős árkülönbözet okán – külön is áldását adta a tranzakcióra.
Az mindenesetre biztos: a Hitelintézeti Felszámoló létrejöttével az ilyen típusú összeférhetetlenségre nem lesz többé lehetőség, hiszen a társaság a felszámolás mellett semmiféle más üzleti tevékenységet nem végezhet. A jövőben ugyanakkor a betéteseknek amiatt sem kell aggódniuk, hogy a felszámolási eljárás során követeléseik a kielégítési sorrendben hátra sorolódnak. A törvény előírásai szerint ugyanis a betételhelyezésből eredő követelések egyenrangúak azokkal, amelyek a csődtörvény szerint a magánszemélyek nem gazdasági tevékenységéből erednek.
