Az elmúlt hetekben bekövetkezett árfolyam-korrekciók ellenére meglehetősen jó évet tudhat maga mögött a BÉT 56 brókercégből és a Magyar Nemzeti Bankból álló tagsága: a 2500 pontot egy évvel ezelőtt átlépő hivatalos tőzsdeindex, a BUX értéke manapság tartósan az 5000 pont fölötti tartományban mozog. A kedvező makro- (és a még annál is kedvezőbb mikro-) gazdasági változások, nyomukban a külföldi befektetési alapok érkező tőkéjével, a magyar értékpapírpiac eddigi legsikeresebb évévé tették a tavalyit, s a kedvező folyamatok az idén is folytatódni látszanak. Ha az év eleji viharos hossz árfolyamértékeit nem is lesz könnyű megismételni, a vezető tőzsdei kibocsátók, mint a Mol vagy a Richter újabb részvény-csomagjainak piacra dobása, illetve a Matávnak – és talán néhány más magyar nagyvállalatnak – az év második felében várható tőzsdei bemutatkozása elég csábító lehet a befektetők számára.
A sikeres értékpapírpiac két legfontosabb eleme: az értékpapír és a befektetésre váró pénz tehát kellő mennyiségben rendelkezésre áll. Az április 25-én még az egy tag-egy szavazat elve alapján döntő tőzsdetagságnak mégis több stratégiai jelentőségű kérdésben kell állást foglalnia. A tőzsde jelenlegi intézményi keretein ugyanis, úgy tűnik, végérvényesen túllépett az idő, s ennek konzekvenciáit valószínűleg azok is kénytelenek lesznek levonni, akik számára a várható változások közvetlenül korántsem jelentenek majd előnyt. A tőkepiac egyre strukturáltabbá válik: a nagy tőkeerejű brókercégek mind nagyobb mozgástérre tartanak igényt, s ezt a “kicsik” is kénytelenek tudomásul venni, ha nem akarják, hogy a tőzsde egésze alulmaradjon a tőzsdén kívüli piacokkal szemben folytatott versenyben. A közgyűlésen így várhatóan felvetődik majd az egységes szavazati jog megbontása: a tőkeerősebb, illetve nagyobb forgalmat lebonyolító értékpapír-forgalmazók nagyobb szavazati jogra tartanak majd igényt, s ennek ellentételezéseképpen vélhetően több befizetést vállalnak majd a közös kasszába.
A jelenlegi döntéshozatali rendszer megváltoztatását azonban a tőkepiac egészét újraszabályozó új értékpapírtörvény (épt) – ez év eleji – életbelépése is ésszerűvé teszi. A jogszabály ugyanis egyebek mellett tőzsdei szekciók létrehozásáról rendelkezik, amelyek tevékenységében tőzsdetagsággal nem rendelkező szervezetek, például kereskedelmi bankok vagy úgynevezett egyéni kereskedők is részt vehetnek majd. Nehéz azonban elképzelni, hogy egy adott esetben több tízmilliárd forintnyi vagyonú hitelintézet tőzsdei tevékenységét a többnyire néhány százmillió forintos saját tőkéjű brókercégek szabályozhassák, az előbbi beleszólása nélkül.
A szavazati jogok differenciálódása mellett várhatóan felmerül a tőzsdei elszámolási rendszerben való közvetlen részvétel, az úgynevezett klíring-jog kérdése is. A kockázatok csökkentése, illetve a tranzakciók gördülékeny lebonyolításának igénye ugyanis ennek egységességét is megkérdőjelezheti. (A klíring-joggal nem rendelkezők egy-egy nagyobb, az elszámolási rendszerben közvetlenül részt vevő értékpapír-forgalmazó segítségével számolhatnák el üzleteiket.)
Az épt-ből egyébként három szekció létrehozása bizonyosan adódik: az azonnali üzletekkel foglalkozó állampapír-, a vállalati, valamint a határidős és szabványosított opciós ügyleteknek helyet adó származékos szekcióé. (A vállalati szekció várhatóan mind a részvények, mind a magánkibocsátású kötvények forgalmát magában foglalja majd.) Nem eldöntött ugyanakkor, hogy az egyes szekciók milyen mértékű önkormányzattal rendelkezzenek: működésük napi kérdéseire nyilván ők maguk adhatják majd a legjobb választ, ezek a válaszok azonban nem lehetnek ellentétesek a tőzsde egészének alaptételeivel.
Az új jogszabály – tőzsdei körökben is – egyik legvitatottabb, az úgynevezett tőzsdekényszerről szóló passzusa rendelkezik arról, hogy a részvény-, illetve kötvénykibocsátóknak hamarosan kezdeményezniük kell a kétszázmillió forint névértéket elérő, nyilvánosan kibocsátott papírok tőzsdei bevezetését. E rendelkezés a nyilvános értékpapír-forgalom átláthatóbbá tételének feltétlenül méltánylandó célját igyekszik megvalósítani. Nem biztos azonban, hogy mindenki örömére. Az persze egyáltalán nem baj, hogy a jelenlegi tőzsdén kívüli (OTC) piacnak azok a résztvevői, akik tevékenységüket éppen az információk korlátozott hozzáférhetőségére építik, veszélyben érezhetik üzleti érdekeiket. A kérdés inkább az, hogy a tőzsde hogyan tudja majd befogadni a BÉT-en jelenleg forgó néhány tucat magán- (azaz nem állami) kibocsátású papírnál túlnyomórészt nyilvánvalóan gyengébb minőségű részvényt, illetve kötvényt anélkül, hogy presztízse csökkenne a befektetők szemében.
Ezzel kapcsolatban két, egymással ellentétes véleményt emlegetnek manapság vezető értékpapír-piaci körökben. Az egyik, “megengedő” álláspont szerint a világ több más tőzsdéjéhez hasonlóan Budapesten is létre kell hozni – vagy, ha tetszik, fel kell támasztani, hiszen ilyen próbálkozások már voltak – a jelenlegi kettő mellett egy harmadik tőzsdei kategóriát. Az így érvelők szerint a B, azaz a gyengébb tőzsdei kategória szintjét meg nem ütő papírokat nem érdemes beerőltetni a BÉT hagyományos piacára; ezek számára inkább egy olyan, valamiféle szervezett OTC-piachoz hasonlítható intézményi keretet kell létrehozni, melyben kibocsátóiknak a törvény betűjének betartásához képest semmiféle többletkövetelményt nem kell teljesíteniük.
Ezen a véleményen van többek között Lantos Csaba, a – jelenleg 7 fős – Tőzsdetanács tagja, a Creditanstalt Értékpapír Rt., valamint a Központi Elszámolóház és Értéktár (Keler) Rt. vezetője. Elképzelése szerint a háromkategóriás tőzsde B osztálya a jelenlegivel gyakorlatilag azonos, az A (vagyis a legfelső) kategória azonban még a mostaninál is szigorúbb – rendszeres és rendkívüli – tájékoztatási kötelezettségeket támasztana a papírok kibocsátóival szemben.
Ez utóbbi elképzeléssel az amúgy alapvetően ellentétes álláspontot képviselő Makay Mátyás, a Raiffeisen Értékpapír és Befektetési Rt. vezérigazgatója, egyszersmind a BÉT Kibocsátói Bizottságának elnöke is egyetért. Nem úgy a harmadik tőzsdei kategória bevezetésével: az általa vezetett szakmai bizottsággal egyetértésben úgy véli, a tőzsdének csak ártana, ha falain belül megjelennének a B kategória követelményeit teljesíteni nem képes kibocsátók papírjai is. – A papírok tőzsdei bevezetése nem valamiféle kegy a kibocsátó cég részéről, hanem elemi érdeke fejlődésének egy bizonyos szakaszában – mondja a szakmai bizottság vezetője. Egy, a nyilvánosságtól tőkét gyűjtő társaságtól azért is elvárható, hogy a B kategória előírásainak megfelelően évente kétszer gyorsjelentésben számoljon be pénzügyi helyzetéről, mert ehhez a már meglévő részvényeseinek is elemi érdekük fűződik.
Kétségtelen ugyanakkor, hogy az utóbbi időben a globalizálódó tőkepiacokon egymással egyre élesebb versenyben álló értéktőzsdék világszerte igyekeznek a nagy növekedési potenciálú kisebb cégek számára is bemutatkozási lehetőséget kínálni. E céllal jött létre például tavaly a párizsi tőzsde harmadik kategóriája, a Nouveau Marchč, de ezt szolgálja az amerikai elektronizált értékpapírpiac, a NASDAQ nemrég létrehozott európai megfelelője, az EASDAQ is. A harmadik tőzsdei kategóriáról folyó vita azonban várhatóan nem e héten dől el – ez a kérdés a Figyelő információi szerint nem is szerepel a közgyűlés napirendjén.
Amiben azonban mindenki egyetért: a tőzsdei forgalom növekedésének fenntartása a BÉT elsődleges érdeke. Az állampapírok kereskedelmének nagyobbik része még mindig az OTC-piacon zajlik, a BÉT határidős piaci termékei közül jelenleg csak a határidős BUX-kontraktus tekinthető igazán sikeresnek. A kereskedelmi bankok visszatérése a tőzsdei állampapír- és határidős kereskedésbe persze lendíthet a forgalmon, hosszabb távon pedig a BÉT – egyelőre inkább csak elvi szinten emlegetett – egyesítése a Budapesti Árutőzsdével segíthet megerősíteni a tőzsdei pozíciókat a pénzügyi intézményrendszeren belül.
