Van ebben a sietős programalkotásban valami sértődöttség. Mintha azt mondanák a kormányzat emberei: nesztek, itt van, megígértük! Javaslat az agrárprogramra. Benne van minden, a környezetvédelemtől a térségfejlesztésig – tehát nincs benne semmi. Vitaanyag, mondják. Megcsináltuk, de felelősséget nem vállalunk érte – mintha ezt is hozzátennék. Azt maga a miniszter is elismeri, hogy a szöveg általánosságokat rögzít, konkrét tartalommal majd a vita során telik meg.
A jövőlatolgatás hagyományosan a téli esték műfaja az agrárvilágban. A “társadalmi vita” áprilisi időzítéséről előbb az jut a megfigyelő eszébe, hogy inkább a békétlenkedő kistermelők megnyugtatására szolgál, semmint egy sorsdöntő program megalapozására. A vitaanyag szövege is olyan, mint egy interaktív mese. Értsd úgy, fejezd be úgy, ahogy akarod: “a királynőt megölni nem kell félnetek jó lesz ha mindnyájan akarjátok én nem ellenzem” felújítása. Mindenki talál benne érdekeset. Az is, aki borzongani szeret (mint a szövetkezeti vezető, mert a jövőben sem szerezhet földet a téeszcsé), az is, aki nyugalomra vágyik (jövedelembiztonság, a vidék fejlődése) vagy éppen nagyobb hasznot szeretne (négyszázmilliós EU-piac).
Persze, aki detektívregényeket is olvas, keresi az apropót, az indítékot: mirefel ez a sebtiben összerakott betűtenger? Mindjárt az elején ki is bújik a szög a zsákból: “… figyelembe véve Magyarország, valamint az Európai Unió fejlődését… ” Társadalmi megegyezés, az agrárválság megoldása, fejlődési pálya, miegymás. A lényeg, hogy hamarosan Brüsszelben, a megfelelő bizottság fogalmazójánál legyen az anyag. Bizonyára le kell fűzni a lengyel meg a cseh nemzeti agrárprogram mellé. (Van, aki szerint a sietség is ezt igazolja; biztos el kellett volna küldeni január 1-jéig, csak hát a bürokrácia malmai… )
Előfordulhat, hogy az egész távlatos programból nem lesz semmi. Könnyen lehet, hogy a kiindulástól, a történelmi előzményektől újra kell majd írni az egészet, mert ne adj Isten egy országos agrártiltakozás után átértékelődnek a tervek. Nem, nem a határig tartó kiskőrösi gazdaturizmusra gondolok, hanem a többi, nagyobb gazdasági erőt és komolyabb társadalmi hátteret képviselő szervezet dühére. A mezőgazdasági szövetkezők és termelők április 8-ára rendkívüli közgyűlésükre várják a miniszterelnököt és a szakminisztert, afféle elszámolásra. Azért, hogy egyebek között ők is megkapják azokat a kedvezményeket, amelyeket kiskőrösi kistermelő kollégáik kiharcoltak. A nyilatkozatokból az látszik, hogy a kormány már nem tesz több engedményt az agrártermelőknek, és azok is ezt érzik, akik eddig a földeken, és nem a fél úton időztek. Folyamatos adó-, társadalombiztosítási, felvásárlási és intervenciós tárgyalássorozat inkább várható, mint egy tartalmas agrárprogram lefektetése.
Száz módon értelmezhető szép szavak gyűjteménye, különösebb kötelezettség nélkül – Nemzeti Agárprogram lesz a címe. A lényeg az agrár(alap)törvény lenne, de ennek részleteiről alig hallani. A törvényhozás gyakorlatában nem ismeretes olyan példa, amely szerint a szakmai érdekképviseleti szervezetek egyezségeit érdemi változtatás nélkül fogadták volna el a képviselők. Egy általánosságokat tartalmazó papíros pedig végképp semmire sem kötelezi őket.
