Bevezetése óta újra és újra fellángolnak a viták a hazai autópályadíj körül. Legutóbb a M5-ös használatáért szedett pénz nagysága kavart belpolitikai vihart; az érintett térség polgármesterei a kormány “beavatkozását” kérték az ügyben.
Azt ma már a közlekedési miniszter is elismeri, hogy az autópályadíjak “nem arányosak a lakosság teherbíró képességével”. Lotz Károly szerint azonban a probléma az Antall-kormány idejére nyúlik vissza, amikor is – azon túl, hogy rosszul mérték fel az autópálya-fejlesztés jövőbeni esélyeit – az építés csaknem teljes költségét a koncesszorra terhelték. A miniszter egyik javaslata, hogy a jelenlegi 15,40 forintos útalap-hozzájárulást a másfélszeresére kellene emelni. (Ehhez valószínűleg a Pénzügyminisztériumnak is lesz még néhány szava, mivel az emelés csak a fogyasztási adó terhére történhet.) A szaktárca mindenesetre még februárban elkészíti azt a kormány-előterjesztést, amely a jövőbeni autópálya-fejlesztések finanszírozásáról szól, s egy mindenki által elfogadható rendszert próbál felvázolni.
A legutóbbi felzúdulást az okozta, hogy az M5-össel párhuzamos 50-es úton megnőtt a forgalom. Hogy mennyire, arról megoszlanak a vélemények. Szalai Béla autópálya-ügyi miniszteri biztos alaptalannak minősítette azokat a híreket, amelyek szerint az addigi 5700 járműről az elmúlt hónapban 10 ezerre nőtt volna a napi átlag. Szerinte mindössze 25-30 százalékos növekedést regisztráltak a forgalomszámlálók.
Az érintett önkormányzatok és a miniszter keddi tárgyalásain nem született érdemi eredmény, így Szalai Béla a következő két-három hétben további megbeszéléseket folytat a koncessziós társaságok és a települések vezetőivel. Lotz szerint a kedvezményeket minden bizonnyal módosítják, s talán van remény a díjak mérséklésére is. A keddi tárgyalások után az önkormányzati vezetők csalódottságuknak adtak hangot, lakonikus véleményük az volt: semmilyen konkrétumban nem sikerült megegyezni. (Egyes polgármesterek egyébként 50 százalékos díjcsökkentést szorgalmaznak.)
A módosítások egyébiránt csak a koncessziós szerződések megváltoztatásával képzelhetők el. A koncessziós társaságok képviselői elvben készek a kompromisszumra, bár szerintük egy komolyabb szerződésmódosítás “negatívan hathat az ország külföldi megítélésére, és veszélyeztetheti a jogbiztonságot.”
A felek tehát egyelőre még nem ugyanabban a sávban közlekednek…
