A hetek óta tartó kukoricabetakarítás és a bőséges terméskilátások mind a fizikai, mind pedig a határidős gabonapiacon drasztikus áresést okoztak. Nemcsak a kukoricajegyzések zuhantak hat tőzsdenap alatt tonnánként háromezer forintot a Budapesti Árutőzsdén, de a takarmányhiányt megszüntető újkukorica a búzaárakat is 2000 forinttal lejjebb nyomta.
A szakértők nagy része úgy véli: a lefelé tartó trendnek még koránt sincs vége. Vermes András, az Agrograin Rt. elnöke például a mostani a fizikai piacon, telephelyi paritáson, 20 ezer forintos tonnánkénti árakban még lát lefelé tartalékot; a gabonapiacon komoly forgalmat lebonyolító társaság egyelőre nem is akar vásárolni. A búzapiac megítélésében már óvatosabb a szakember. A kukoricakínálat ugyan – elsősorban a takarmányoldalról visszavetve a keresletet – a búzaárakat is magával rántotta a fizikai piacon, ám megítélése szerint itt zuhanásra nem, inkább a tonnánként 28 500-29 000 forintos kínálati árak enyhe lemorzsolódására, stabilizálódására lehet számítani. Ellentétben ugyanis a Központi Statisztikai Hivatal idei 3,9 millió, illetve a szakmát tömörítő Gabonaszövetség 3,6 millió tonnás termésbecslésével, az Agrograin Rt. csak 3,2-3,4 millió tonnára teszi a megtermett kenyérnekvaló mennyiségét, ami az egész szezonban labilissá teheti a kereslet-kínálati mérleget.
Utólag már látszik, hogy ezúttal sikeres volt a Földművelésügyi Minisztérium (FM) húzása: a takarmányáraknak a kukoricaexport-engedélyek kiadásának jegelésével való csillapítása. Az újtermésű kukorica jegyzését lefelé nyomta egyrészt a piaci szereplők szerint legkevesebb 6, de az óvatos szaktárca szerint is 5,5 millió tonnás rekordtermés, másrészt a túlkínálat levezetésére alkalmas export engedélyezése körül eluralkodó bizonytalanság.
A hét híre, hogy az FM Agrárrendtartási Hivatala várhatóan november elején, a betakarítási eredmények ismeretében dönt majd, mikortól és mennyi kukoricát lehet az országból kivinni. Dr. Tarján Balázs elnök a Figyelő kérdésére elmondta: a mostani adatok szerint 500 ezer tonnás kontingens kivitelét tartja reálisnak, és az esetleg kiadandó engedélyek valószínűleg már az idén is felhasználhatók lesznek. Ez a gabonapiaci álmoskönyveket forgatók szerint annyit jelent, hogy legkorábban december elsejétől nyílhat fel az exportsorompó.
A kiviteli lehetőségek egyébként nemcsak a kukorica-, hanem a búzapiacon is perdöntőek lehetnek az árak alakulásában. Az Agrárrendtartási Hivatal határozott álláspontja szerint az eddig kiadott 1,2 millió tonnás búzaexport-engedélyeket a fel nem használt keret mértékéig a gazdálkodók január elsejétől automatikusan meghosszabbíthatják.
Más kérdés, hogy az idén a búzaexport inkább csak csordogál, mint folyik. Szeptember közepéig a szaktárca adatai szerint kevesebb mint 150 ezer tonna hagyta el az országot; ezt a MÁV fuvarozási adatai is megerősítik. A kereskedők pedig állítják: ha a jelenlegi világ- és belpiaci árak jelentősen nem változnak, a kivitel az egész szezonban nem lesz több 300 ezer tonnánál. A magyar búza ugyanis pillanatnyilag jóval drágább az amerikai vagy nyugat-európai kenyérnekvalónál. A január-márciusi szállítású argentin fob-árak már 145 dollár körül járnak, a francia búza fob földközi-tengeri paritáson lecsúszott 170 dollár alá, és a Mexikói-öbölben is 170 dollár környékén üzletelnek az észak-amerikai lágybúzával. Ezzel szemben a belföldi piacon három héttel ezelőtt 30 ezer, de még most is 28 ezer forintot kérnek az árutulajdonosok a kenyérgabona tonnájáért azonnali szállításra – 156 forintos árfolyammal számolva ez csaknem 180 dollár. Ilyen áron a távolabbi országokban a magyar búza versenyképtelen, a belföldi árak további csökkenésével azonban a környező államokban kisebb tételekkel az exportőröknek még lehet esélyük. A kereskedők most telephelyi paritáson 26-27 ezer forint környékére teszik azt az árszintet, ami mellett komolyabb, tízezer tonnás tételek kimehetnek az országból. Ennek elérésére esélyt is látnak, az utóbbi napokban ugyanis több eladó jelentősebb tételekkel bukkant fel a fizikai piacon. Az említett 300 ezer tonnás összexportot azonban csak a belföldi áraknak a kukoricáéhoz hasonló összecsuklásával lehetne meghaladni.
Ezen, úgy tűnik, a BÁT-on vételi pozícióban ücsörgő spekulánsok titkos reménysége: a lisztkivitel sem változtat. A búzaexport-engedélyek lisztkvótákra való átváltását ugyanis a döntésben érdekelt minisztériumok nem támogatják. Ráadásul piaci hírek szerint a pillanatnyilag rendelkezésre álló 200 ezer tonnás exportkontingens ellenére a malmok csupán kisebb mennyiségeket tudnak a környező országokban elhelyezni. A gond itt is az árakkal van, a vevők által kínált 315-320 dolláros tonnánkénti határparitásos árakba ugyanis már nem igazán férnek bele a belföldi szállítási költségek.
A honi búzapiac talán legizgalmasabb kirakós játéka azonban manapság az 1996/97-es gabonamérleg összeállítása. Ha ugyanis elfogadjuk a 300 ezer tonnás exportot, a 1,5 millió tonnás belföldi étkezési célú őrlési szükségletet, a 900 ezer tonnás takarmányozási és 60 ezer tonnás ipari célú felhasználást, a 300 ezer tonnás vetőmagigényt, a 30 ezer tonnás aratási és tárolási veszteséget, valamint a 100 ezer tonnás átmenő készleteket összkeresletnek, akkor mintegy 3,2 millió tonnát kapunk. Mindenki saját vérmérséklete szerint döntheti el, melyik közszájon forgó termésbecslést állítja ezzel szembe: a KSH 3,9, a Gabonaszövetség 3,6 vagy a pesszimistább piaci szereplők 3,2-3,4 millió tonnás kalkulációját. Az első két esetben ugyanis a több százezer tonnás felesleg ráfeküdhet a “mostani árakra”, az utóbbi esetben viszont április-májusra a piac feszített hónapoknak nézhet elébe.
