A banki betétek, illetve az állampapírok mérséklődő hozamait látva mind többen fontolgatják a személyi jövedelemadó-törvény ösztönzésére egy-másfél évvel ezelőtt virágzásnak indult nyíltvégű befektetési alapok jegyeinek vásárlását.
Ma még csupán a lakossági pénzek töredéke: mintegy öt százaléka van befektetési jegyekben lekötve, ám a befektetési kultúra fejlődésével Magyarországon is egyre nagyobb szerephez jutnak az alapkezelők a megtakarításokért folytatott küzdelemben. A még sok szempontból nyitott versenyben nem csekély súllyal esik latba az egyes alapkezelők kreativitása.
Az ez idő tájt működő 19 nyíltvégű alap tőkéjének 90 százaléka három alapkezelő hat alapjában koncentrálódik. Ezek: a Budapest Alapkezelő három alapja, a Budapest Számlafedezeti, a Budapest I. és a Civis ’95; valamint a Europool Alapkezelő Hunnia III. és Aranyhal alapja; végül pedig az OTP Alapkezelő Optima alapja.
A Budapest Számlafedezeti Alap sikere elsősorban a befektetési jegyekhez társított bankkártyában rejlik, hiszen ez az együttes ügyesen ötvözi a nyíltvégű alapok előnyeit a folyószámlák rugalmasságával. A Hunnia III. jegyeinek kelendőségét szeptember közepéig nagymértékben korlátozta a viszonylag szűk értékesítési hálózat; a Konzumbank-fiókok, illetve kilenc MHB-fiók csatasorba állítása várhatóan már a közeljövőben megmutatkozik az alap tőkeértékének gyarapodásában. Ugyancsak a Hunnia III. jegyeinek népszerűsítését segíti elő a hozzájuk kapcsolódó szolgáltatások bővítése. A “megtakarítás program” elsősorban a kisjövedelműek számára nyújt kényelmes befektetési formát, akik kedvező hozamfeltételek mellett havi, illetve negyedévi rendszerességgel köthetik le – csekély értéke miatt egyébként befektetésre nem alkalmas – félretett pénzüket. A korábbi évek megtakarításainak Hunnia III.-ba fektetése esetén pedig a “jövedelem program” arra kínál lehetőséget, hogy az ügyfél számára a kért összeget havi rendszerességgel folyósítsák. Az új szolgáltatásokhoz kapcsolódó elszámolások megkönnyítése érdekében az alap jegyeinek névértékét egy forintra szállították le.
A tavaly nyár óta eltelt hónapok mintegy 12 százalékpontnyi állampapír-piaci hozamesése kedvező lehetőséget teremt az alapkezelők hatékonyságának összehasonlítására, mivel azok portfóliójuk java részét állampapírokban tartják, illetve a csekély hányadot képviselő vállalati kötvények hozamai is alkalmazkodtak az általános kamattendenciákhoz. A hozamok esését idejében megsejtő alapok fix kamatozású és minél hosszabb lejáratú papírok vásárlásával extraprofitra tehettek szert. A kicsivel később eszmélők számára viszont már kifejezett nehézséget okozhatott ezeknek a papíroknak a beszerzése, hiszen azok tulajdonosai a már alacsonyabb hozamszintek ellenére is tisztában voltak azzal, hogy egy-két hét múlva még nagyobb árfolyamnyereséggel szabadulhatnak meg papírjaiktól. Ebben az időszakban többször is felfelé mozdultak el az állam adósságleveleinek hozamai, ami viszont érthetően együtt járt a fix kamatozású hosszabb lejáratú kötvények kínálatának bővülésével. Kellő piacismeret esetén pedig ismét a lokális hozamcsúcsok környékén adódott lehetőség a portfólióban szereplő papírok lecserélésére hosszú lejáratúakra.
Az alapok hozamtermelő képességének összehasonlításánál nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy a hozamgaranciát nyújtó alapoknak szigorúbb előírásoknak kell megfelelniük portfóliójuk összetételének megválasztásánál: a rövidebb, illetve a hosszabb futamidejű papírok aránya náluk meglehetősen szűk korlátok között ingadozhat. Ez egyszersmind azt is jelenti, hogy a hozamok esésénél elérhető árfolyamnyereség csak kisebb mértékben növelheti az időarányos kamatok mellett az alap eszközértékét.
