A Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsa (KGST) megszűnéséről szóló dokumentumot öt évvel ezelőtt, 1991. június 28-án írták alá Budapesten. A hivatalos “ceremónia” azonban már csak a pontot jelentette egy folyamat végén. A nyolcvanas évek közepén a magyar áruforgalomnak még jelentős része a KGST-országokkal bonyolódott le, az azt követő öt év viszont a szocialista kereskedelem összeomlásához vezetett.
A fizetésképtelenné vált szocialista országok piacainak kiesése katasztrofális következménnyel járt a magyar gazdaságra. A KSH egyik tanulmánya szerint a KGST-országok számára eladott magyar termékek mennyisége 1986 és 1990 között 25 százalékkal csökkent, s a visszaesés döntő része az utolsó évben következett be. Az exportcsökkenés a közlekedésieszköz-gyártó ipart, a híradás- és vákuumtechnikai gépgyártást, a gépek, gépi berendezések exportját sújtotta. A borászat és a tartósítóipar, piacaik 60 és 40 százalékát veszítették el.
A számítások szerint a gazdaságban sokkal nagyobb volt a visszaesés, mint az exportban. Míg a KGST-export 62 milliárd forinttal csökkent, a bruttó termelés 120 milliárddal, a dolláros import ennek hatásaként 10,6 milliárd forinttal. Mindez 156 ezer munkahely megszűnését okozta. (Ezek az adatok egy modellszámításon alapulnak. A végeredmény, az 1991-es évet is beleszámítva, még rosszabb lett.)
Mindez jelentősen átalakította külkereskedelmünk viszonylatait. Az elmúlt tíz évben a KGST-országok aránya látványosan csökkent a magyar külkereskedelemben, az EU-országoké pedig megnőtt. A KGST-országok részesedése a magyar exportból 1986-ban még 57, 1990-ben 32, 1995-ben pedig már csak 20 százalékot tett ki. Az EU-országok 1986-ban 17, 1990-ben 32, 1995-ben pedig már 63 százalékkal részesedtek a magyar exportból.
