A gyed és a várandósági pótlék megszüntetésével, valamint a jogosultságot meghatározó jövedelmi korlát bevezetésével már csak a táppénzre emlékeztető terhességi-gyermekágyi segély hordoz majd “biztosítási” elemeket az új anyasági támogatási rendszerben. A nemrégen elfogadott törvény életbelépése után tehát a törvényalkotók elérik a támogatások megkurtítási tervezete mögötti kettős célt: az ellátottak köre szűkül, a támogatások karaktere pedig átalakul. Vagyis: nem azok kapnak, akik eddig, és nem annyit, mint ezelőtt – derül ki a Társadalomkutatási Informatikai Egyesülés (Tárki) elemzéséből.
A megváltozott feltételű gyesre továbbra is jogosult anyák aránya hasonló (mintegy kilencvenszázalékos) lesz ahhoz, mint amit a Tárki a családi pótlékra jogosult családok arányára tavaly ősszel, az alkotmánybírósági döntések után jelzett (lásd Figyelő, 1995/45. szám). A tényleges igénybevétel persze nem csak a jogosultság tényétől függ, és az anyasági támogatások szűkítésének következményei nem is a jogosultak számára gyakorolt hatásaikban a legfontosabbak.
Elsőként a jelenleg kisgyermekes anyák későbbi munkaerő-piaci viselkedését érintő hatásokról érdemes szót ejteni. A kutatóintézet tavaly nyári felvétele szerint az otthon lévő anyák valamivel több mint fele tudna visszamenni saját korábbi munkahelyére. A többieknek vagy megszűnt a munkahelye, vagy nem veszik őket vissza, vagy nem tudják még, hogy visszamehetnének-e. Az is igaz, hogy az összes otthon levő anya mintegy 60 százaléka nem is szívesen menne vissza korábbi munkahelyére, hanem valami mást keresne. Mindazonáltal tavaly, az intézkedések bejelentésekor viszonylag kevesen jelezték, hogy vissza akarnak menni. Azok között, akik valamilyen oknál fogva (vagy azért, mert elvesztik a jogosultságukat, vagy azért, mert nem akarnak vagy nem tudnak tovább otthon maradni) ismét munkába állnak, minden második anya tervezi, hogy visszamegy a régi munkahelyére, és minden negyedik keres magának (döntő többségben teljes munkaidős) új munkahelyet. Egyharmadnyi azok aránya, akik részmunkaidős állást szeretnének. A munkát keresők négyötöde ez esetben óvodába, illetve bölcsődébe adná gyerekét.
Egy másik hatás nyomán a gyes “társadalomszerkezete” rendeződik át. Az új gyes összege nagyjából megfelel a tavaly kifizetett anyasági támogatások átlagának. A magasabb keresetű anyák most a korábban várható támogatásoknál lényegesen kevesebbet kapnak, lesznek viszont olyanok is, akiknél az új támogatás meghaladja a korábban várható összeget. Az új gyes ellátottjai tehát nagyobb mértékben fognak az alacsonyabb jövedelműek és az alacsonyabb iskolai végzettségűek közül kikerülni, annál is inkább, mert a periodikus munkaviszonnyal rendelkezők számára lazulnak a jogosultsági feltételek.
Végezetül, a most életbe lépő intézkedések egyben a gyermekvállalást még csak tervezők számára is jelzéseket adnak. A gyermekvállalási hajlandóságot gyakran (bár nem mindig helyesen) összekötik a családok anyagi támogatásának problémájával. Jól tudván azt, hogy az anyagi támogatás csak egy eleme a családok befejezett termékenységét alakító szempontoknak, érdemes mégis a gyermekekkel kapcsolatos terveket a háztartások jövedelmi helyzetével összefüggésben is megvizsgálni. Az összes, családi pótlékból részesedő háztartás 74 százaléka nem kíván több gyermeket; 13,6 százalék válaszolt úgy, hogy gazdasági okok miatt, 3,7 százalék pedig családi okok miatt egyelőre tartózkodik további gyermekek vállalásától; 8,7 százalék pedig újabb gyermeket szeretne. A jövedelmi helyzet, úgy tűnik, elsősorban azoknak az arányát befolyásolja, akik a további gyermekvállalást gazdasági okok miatt halasztják el.
