A pénzügyminiszter távozása a híresztelésekkel ellentétben nem rendítette meg alapjaiban a külföldi tőke Magyarországba vetett bizalmát. A néhány eladási megbízás mögött is főként a nyereség realizálásának szándéka húzódott meg, s nem az országból való menekülés hajtotta a befektetőket.
Az 1997/B kötvény több mint három évvel ezelőtti kibocsátása volt az első kísérlet arra, hogy a külföldieket is közvetlenül bevonják a költségvetés finanszírozásába. A forintkötvények egy része ennek ellenére csak 1994 májusa óta hozzáférhető a határon túli befektetők számára. Ekkortól viszont már nem tesznek különbséget a belföldiek és a külföldiek között, azaz a korábban egymástól mereven elzárt két befektetői kör egymás között is üzletelhet ezekkel a papírokkal. A forint-deviza árfolyam kiszámíthatatlansága miatt azonban abban az időben igen csekély érdeklődés mutatkozott ezekre az instrumentumokra. Hogy a tartózkodó magatarás indokolt volt, azt az azóta eltelt időszak tapasztalatai végül is alátámasztották.
Az előre bejelentett csúszó-árfolyampolitika viszont kalkulálhatóvá tette a kockázatot, és a makrogazdasági egyensúly megteremtésén fáradozó pénzügyi kormányzat első sikerei az elmúlt év második felében hazánk felé fordították a határon túli befektetők figyelmét. A külföldiek ennek ellenére elsősorban csak a lejárat végéhez közeledő papírok iránt érdeklődtek, illetve a szokványos határidős ügyletek tilalma miatt előszeretettel kötöttek “háromlábú” ügyletet. (Ilyenkor a határidős visszavásárlás helyett a papír néhány hónap elteltével az előre rögzített árfolyamon egy harmadik fél tulajdonába kerül.)
A külföldiek szerepvállalásában az áttörés az év elején történt meg. A privatizációs többletbevételek, a kedvező makrogazdasági kilátások és az 1,2 százalékra mérséklődött havi leértékelés soha nem látott arányban vonzottak határon túli tőkét az állampapírpiacra. A hónapok múlásával a befektetők dollárban számított éves hozamelvárása 16-18-ról 10 százalékra csökkent. A korábbi néhány hónapos futamidejű papírokkal ellentétben a féléves, éves, sőt az 1997/Z1-Z2 esetében már a másfél éves papírokat is előszeretettel vásárolták, illetve vásárolták volna. Olyan pénzügyi alapok és nagy intézményi befektetők mutattak hajlandóságot a vásárlásra, amelyek eddig mereven elzárkóztak a belföldi állampapírpiactól.
A rövidebb futamidejű papíroknak a piacokról való kitiltása csak tovább növelte az állampapírt vásárlók kedvét, mondván: az a legjobb adós, akinek nincs hirtelen szüksége a pénzre, azaz a forgalmazók félelmei ellenére nem fordítottak hátat az országnak. A pénzügyminiszter lemondása elsősorban a belföldi befektetők körében keltett riadalmat, s változatlan maradt a pénzügypolitika folytonosságába vetett hit. A néhány eladót is elsősorban a tavaly ősszel bevásárló “bátrak” nyereségrealizálási vágya fűtötte.
