Ma már nagyon kevesen szkeptikusak azzal kapcsolatban, hogy az emberi tevékenység gyorsítja és súlyosabbá teszi a klímaváltozást, hála a tudományos eredmények sokaságának. Ha az olyan közvetett hatásoktól el is tekintünk, mint a túlzott földhasználat, az erdőirtás, a mezőgazdasági munkák, az ivóvíz felelőtlen használata vagy az elképesztő mennyiségű hulladék, amit generálunk, az emberiség a károsanyag-kibocsátáson keresztül hat a leggyorsabban a bolygó klímájára. Az üvegházhatású gázok többsége szén-dioxid, 63%-ban ez a gáz felelős az ember által előidézett globális felmelegedésért. A szén-dioxid koncentrációja a légkörben jelenleg 40%-kal magasabb, mint az ipari forradalom kezdetekor.
Magányos harc a 2 Celsius-fokért
Mindez azért probléma, mert bolygónkon az átlaghőmérséklet 0,85 Celsius-fokkal magasabb, mint a 19. század végén. A legutóbbi három évtized mindegyike melegebb volt, mint bármelyik korábbi évtized a hőmérsékleti adatok feljegyzésének kezdete, azaz 1850 óta. A világ vezető éghajlatkutatói szerint szinte teljes bizonyossággal kijelenthető, hogy a 20. század közepe óta megfigyelt felmelegedés fő oka az emberi tevékenység. A szakértők szerint az iparosodás előtti időkhöz viszonyított 2°C-os hőmérséklet-növekedés az a határérték, amely felett sokkal magasabb a kockázata, hogy bolygónkon veszélyes és potenciálisan katasztrofális környezeti változások állnak be. Ezt felismerve a nemzetközi közösség is belátta, hogy a globális felmelegedés mértékét 2°C alatt kell tartani, és a párizsi klímaegyezményben viszonylag részletes ütemtervet is lefektettek az aláíró országok, hogy ezt hogyan lehetne a leghatékonyabban elérni. Bár eddig nem haladunk a legfényesebben, még nincs minden veszve ahhoz, hogy 2100-ra 2 Celsius-fokos emelkedés alatt tudjuk tartani a helyzetet.
A károsanyag-kibocsátásról általában úgy szoktunk gondolkodni, mintha az csakis a nagyvállalatok felelőssége lenne, pedig nekünk is van szénlábnyomunk. Az átlagos magyar szén-dioxid-kibocsátás évente 5,2 tonna CO2, valamivel alacsonyabb az EU átlagánál és lényegesen alacsonyabb, mint például Németország (9,7 tonna) és az USA (15,7 tonna) lakosa esetében. De amíg a személyes szénlábnyomot viszonylag könnyű csökkenteni, addig egy vállalat nehezebben áll át a környezettudatos működésre, főleg, ha energiaóriásról van szó. Az, hogy nehéz, azonban nem azt jelenti, hogy nem is lehet megoldani, erre mutatnak jó példát a Shell törekvései.
Elköteleződés a fenntartható fejlődés mellett
A fosszilis energiahordozókról a megújulókra való átállás egy hosszadalmas, bonyolult folyamat, és bár kétségkívül ez a jövő, egyik napról a másikra lehetetlen megoldani. Egy óriásvállalat azonban más módszerekkel is tehet a bolygó megóvásáért – még egy olyan is, amely alapvetően fosszilis energiahordozókra épült. A világ energiaigénye folyamatosan növekszik, ezt kell ellensúlyozni most már azzal, hogy a fosszilis helyett folyamatosan alternatív megoldások után kutatunk.
A globális energiarendszer ma már lényegesen több megújulót használ, mint korábban, de még mindig jócskán a fosszilis energiahordozókra épül, amelyek üvegházhatású gázokat juttatnak a levegőbe, hozzájárulva a klímaváltozás felerősödéséhez.
A Shell egy hatalmas energiavállalat, a világ energiaellátásának mintegy 3 százalékát biztosítja. Bár a fosszilis energiahordozók továbbra is fontos szerepet fognak játszani társadalmunk energiaellátásában, a Shell mindent megtesz, hogy segítse a megújulókra, környezetbarát megoldásokra való átállást.
A fenntartható fejlődéshez való hozzájárulás 1997 óta a Shell általános üzleti alapelveinek részét képezi. 2021. február 11-én a vállalat közzétette „Powering Progress” elnevezésű stratégiáját, amelynek értelmében felgyorsítja nettó nulla kibocsátású energiatermékeket és szolgáltatásokat biztosító vállalattá történő átalakulását: a 2016-os értékhez képest 2023-ra 6–8%-kal, 2030-ra 20%-kal, 2035-re 45%-kal, 2050-re pedig 0-ra csökkenti szén-dioxid-kibocsátását igazodva a változó társadalmi igényekhez.
A célkitűzés alapvetően három pilléren áll:
1. A Shell által forgalmazott energiatermékek nettó szénlábnyomának 65%-os csökkentése 2050-ig. Középtávú cél, hogy 2035-re 30%-kal redukálják az energiatermékek nettó szénlábnyomát. A Shell esetében a kibocsátás nagyobb része a termékek felhasználása során keletkezik, ami az úgynevezett Scope three kibocsátás kategóriába tartozik. Ehhez megoldás az alacsonyabb széndioxid-intenzitású termékek bevezetése, így megújuló energiát, bioüzemanyagokat és hidrogént is értékesítenek majd.
2. Célul tűzte ki a vállalat a nettó-zéró működési kibocsátás elérését 2050-ig vagy ennél hamarabb, ha lehetséges. Ez Shell energetikai és nem energetikai termékeinek gyártásával és piacra juttatásával járó emissziót jelenti.
3. A vállalat együttműködik olyan ágazatokkal, amelyek energia felhasználásával azonosítják, és teszik lehetővé a dekarbonizációt, ezzel segítve a nettó-zéró kibocsátású jövő felé történő haladást. A Shell befektet szénmegkötő technológiákba, és erdőtelepítésbe is, utóbbi szintén egy természetes szénmegkötő módszer, és segít kivonni a szén-dioxidot a légkörből.
A Shell kibocsátásának mintegy 15 százaléka aközben generálódik, amíg a termékek eljutnak a fogyasztókhoz – ide tartozik a kitermelés, a feldolgozás és a szállítás is. A korábban említett nagyobb rész, egészen pontosan 85 százalék akkor kerül a légkörbe, amikor a felhasználók konkrétan használják is a termékeket.
A szennyező teherszállítás
EU-ban a más forrásokból származó üvegházhatásúgáz-kibocsátás (ÜHG) lassul vagy csökken, a közlekedésből származó kibocsátás továbbra is gyors ütemben emelkedik az unióban. A közlekedéssel összefüggő kibocsátás 28%-kal volt nagyobb 2017-ben, mint 1990-ben. Ugyanabban az évben kizárólag a közlekedés okozta az uniós kibocsátások 27%-át. Ennek a kibocsátásnak legalább egy jelentős része a teherszállításból fakad, ebből is jelentős az energiahordozók teherszállítása – ezt a problémát hamar meg kell oldani, ugyanis 2050-re a világ energiaszükséglete meg fog duplázódni.
Éppen ezért a Shell ezt is megreformálná. A földgáz a leginkább környezetbarát fosszilis energiahordozó, a többihez képest kevés kibocsátással és káros melléktermékkel használható. Sok földgáztározó azonban messzi területeken található, ami azt jelenti, hogy ezt a földgázt szállítani kell – a Shell ezt cseppfolyósított formában teszi meg, ami sokkal kevesebb helyet igényel, így egy úttal hatszázszor annyit lehet szállítani, mintha gáz formában maradna. A Shell több mint ötven éve foglalkozik LNG-vel (ez a cseppfolyósított földgáz rövidítése), és arra törekszik, hogy minél több helyen fel tudja használni, többek között hajóknál, teherszállításnál, és a saját működése közben is.
Az LNG tehát két síkon is sokkal jobb megoldás, mint a hagyományos fosszilis energiahordozók: egyrészt egyszerre többet lehet belőle szállítani, így a teherforgalom csökkenhet a tengereken, másrészt sokkal inkább környezetbarát felhasználva is, mint a többi fosszilis energiahordozó, így a hajókban és teherautókban az LNG klímabarátabb megoldás, mint a benzin vagy a dízel.
Létezik továbbá úgynevezett biometán cseppfolyósított földgáz is (Biomethane Liquefied Natural Gas, BioLNG), ami még a hagyományos LNG-nél is kevésbé környezetkárosító, hiszen ipari szerves hulladékból készül. Ezzel lényegesen kevesebb kibocsátásért felelős, mint a hagyományos üzemanyagok. A Shell része az úgynevezett BioLNG EuroNet projektnek, ami összehozza a piac legnagyobb szereplőit, és a célja az, hogy a következő években a hagyományos üzemanyagokat minél szélesebb körben az LNG-re cserélje az utakon, hogy az Európai Unió elérje a 2050-re kitűzött 60 százalékos széndioxid-kibocsátáscsökkentést.
